Job 4
1 Then Eliphaz the Temanite answered,
Felelt a Témánbeli Elífáz és mondta:
2 "If someone ventures to talk with you, will you be grieved? But who can withhold himself from speaking?
ajjon ha szólni próbálnánk hozzád, terhedre volna-e; de visszatartani a szavakat ki bírja?
3 Look, you have instructed many, you have strengthened the weak hands.
Íme, oktattál sokakat, és lankadt kezeket megerősítettél;
4 Your words have supported him who was falling, You have made firm the feeble knees.
a megbotlót fönntartották szavaid és görnyedező térdeket megszilárdítottál.
5 But now it is come to you, and you faint. It touches you, and you are troubled.
Most hogy reád jött, terhedre van, hozzád ér, és megrémültél?
6 Isn't your piety your confidence? Isn't the integrity of your ways your hope?
Nemde istenfélelmed a te bizodalmad, reményed pedig útjaid gáncstalansága!
7 "Remember, now, whoever perished, being innocent? Or where were the upright cut off?
Gondolj csak rá: ki az, ki ártatlanul veszett el, és hol semmisültek meg egyenesek?
8 According to what I have seen, those who plow iniquity, and sow trouble, reap the same.
A mint én láttam: kik jogtalanságot szántottak és bajt vetettek, azt aratják is;
9 By the breath of God they perish. By the blast of his anger are they consumed.
Isten leheletétől elvesztek, s haragja fuvallatától elenyésznek.
10 The roaring of the lion, and the voice of the fierce lion, the teeth of the young lions, are broken.
Oroszlán ordítása, vadállat üvöltése és az oroszlánkölykök fogai kitörettek.
11 The old lion perishes for lack of prey. The cubs of the lioness are scattered abroad.
Oroszlán elvész ragadmány híján, s a nőstényoroszlán fiai szertezüllenek.
12 "Now a thing was secretly brought to me. My ear received a whisper of it.
De én hozzám egy ige lopódzott, és neszt fogott fel fülem belőle.
13 In thoughts from the visions of the night, when deep sleep falls on men,
Képzetek közt az éj látományaitól, mikor mély álom esik az emberekre:
14 fear came on me, and trembling, which made all my bones shake.
rettegés lepett meg és remegés, és összes csontjaimat megrettentette.
15 Then a spirit passed before my face. The hair of my flesh stood up.
S egy szellem suhant el arczom mellett, borzadott testemnek hajaszála.
16 It stood still, but I couldn't discern its appearance. A form was before my eyes. Silence, then I heard a voice, saying,
Ott áll, de nem ismerem meg ábrázatát, egy alak van szemeim előtt; suttogást meg hangot hallok:
17 'Shall mortal man be more just than God? Shall a man be more pure than his Maker?
Igaznak bizonyul-e halandó az Isten előtt, vagy alkotója előtt tisztának-e a férfi?
18 Look, he puts no trust in his servants. He charges his angels with error.
Lám, szolgáiban nem hisz és angyalaira vet gáncsot;
19 How much more, those who dwell in houses of clay, whose foundation is in the dust, who are crushed before the moth.
hát még kik agyagházakban laknak, a kiknek a porban van alapjuk, összezúzzák őket hamarább molynál.
20 Between morning and evening they are destroyed. They perish forever without any regarding it.
Reggeltől estig összetöretnek, észrevétlenül elvesznek örökre.
21 Isn't their tent cord plucked up within them? They die, and that without wisdom.'
Nemde megszakad bennök kötelük, meghalnak, de nem bölcsességben!
