Psalms 56

1 TO THE OVERSEER. [SET] ON “A SILENT DOVE FAR OFF.” A MIKTAM OF DAVID, IN THE PHILISTINES’ TAKING HOLD OF HIM IN GATH. Favor me, O God, for man swallowed me up, All the day fighting he oppresses me,

Az éneklőmesternek a Jónathelem rehokimra; Dávidnak miktámja; mikor megragadták őt a filiszteusok Gáthban. Könyörülj rajtam Istenem, mert halandó tátog ellenem és mindennap hadakozván, nyomorgat engem!

2 My enemies have swallowed up all the day, For many [are] fighting against me, O Most High,

Ellenségeim minden napon tátognak reám: bizony sokan hadakoznak ellenem, oh magasságos Isten!

3 [In] the day I am afraid I am confident toward You.

Mikor félnem kellene is, én bízom te benned.

4 In God I praise His word, in God I have trusted, I do not fear what flesh does to me.

Isten által dicsekedem az ő igéjével; az Istenben bizom, nem félek; ember mit árthatna nékem?

5 All the day they wrest my words, All their thoughts [are] for evil concerning me,

Minden nap elforgatják beszédeimet; minden gondolatjok ellenem van, ártalomra.

6 They assemble, they hide, they watch my heels, When they have expected my soul.

Egybegyűlnek, elrejtőznek, sarkaimat lesik, mert kivánják az én lelkemet.

7 They escape by iniquity, In anger put down the peoples, O God.

Gonoszsággal menekedhetnének? Haraggal rontsd meg, oh Isten, a népeket!

8 You have counted my wandering, You place my tear in Your bottle, Are they not in Your scroll?

Bujdosásomnak számát jól tudod: szedd tömlődbe könnyeimet! Avagy nem tudod-é azoknak számát?

9 Then turn back my enemies in the day I call. This I have known, that God [is] for me.

Meghátrálnak majd ellenségeim, mikor kiáltok; így tudom meg, hogy velem van az Isten.

10 In God I praise the word, In YHWH I praise the word.

Dicsérem Istent, az ő ígéretéért, dicsérem az Urat az ő igéretéért.

11 In God I trusted, I do not fear what man does to me,

Istenben bízom, nem félek; ember mit árthatna nékem?

12 On me, O God, [are] Your vows, I repay thank-offerings to You.

Tartozom, oh Isten, az én néked tett fogadásaimmal; megadom néked a hálaáldozatokat;

13 For You have delivered my soul from death, Do You not [keep] my feet from falling? To habitually walk before God in the light of the living!

Mert megszabadítottad lelkemet a haláltól, bizony az én lábaimat az eleséstől; hogy járjak Isten előtt az életnek világosságában.