Job 19
1 And Job answers and says:
Felele pedig Jób, és monda:
2 “Until when do you afflict my soul, And bruise me with words?
Meddig búsítjátok még a lelkemet, és kínoztok engem beszéddel?
3 These ten times you put me to shame, you do not blush. You make yourselves strange to me—
Tízszer is meggyaláztatok már engem; nem pirultok, hogy így erősködtök ellenem?
4 And also—truly, I have erred, My error remains with me.
Még ha csakugyan tévedtem is, tévedésem énmagamra hárul.
5 If, truly, you magnify yourselves over me, And decide my reproach against me;
Avagy csakugyan pöffeszkedni akartok ellenem, és feddődni az én gyalázatom felett?
6 Know now, that God turned me upside down, And has set around His net against me,
Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem, és az ő hálójával ő vett engem körül.
7 Behold, I cry out—violence, and am not answered, I cry aloud, and there is no judgment.
Ímé, kiáltozom az erőszak miatt, de meg nem hallgattatom, segélyért kiáltok, de nincsen igazság.
8 He hedged up my way, and I do not pass over, And He places darkness on my paths.
Utamat úgy elgátolta, hogy nem mehetek át rajta, és az én ösvényemre sötétséget vetett.
9 He has stripped my honor from off me, And He turns the crown from my head.
Tisztességemből kivetkőztetett, és fejemnek koronáját elvevé.
10 He breaks me down all around, and I go, And removes my hope like a tree.
Megronta köröskörül, hogy elveszszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé.
11 And He kindles His anger against me, And reckons me to Him as His adversaries.
Felgerjesztette haragját ellenem, és úgy bánt velem, mint ellenségeivel.
12 His troops come in together, And they raise up their way against me, And encamp around my tent.
Seregei együtt jövének be és utat csinálnak ellenem, és az én sátorom mellett táboroznak.
13 He has put my brothers far off from me, And my acquaintances have surely been estranged from me.
Atyámfiait távol űzé mellőlem, barátaim egészen elidegenedtek tőlem.
14 My neighbors have ceased And my familiar friends have forgotten me,
Rokonaim visszahúzódtak, ismerőseim pedig elfelejtkeznek rólam.
15 Sojourners of my house and my maids, Reckon me for a stranger; I have been an alien in their eyes.
Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tartanak engem, jövevény lettem előttök.
16 I have called to my servant, And he does not answer, With my mouth I make supplication to him.
Ha a szolgámat kiáltom, nem felel, még ha könyörgök is néki.
17 My spirit is strange to my wife, And my favors to the sons of my [mother’s] womb.
Lehelletem idegenné lett házastársam előtt, s könyörgésem az én ágyékom magzatai előtt.
18 Also sucklings have despised me, I rise, and they speak against me.
Még a kisdedek is megvetnek engem, ha fölkelek, ellenem szólnak nékem.
19 All the men of my counsel detest me, And those I have loved, Have been turned against me.
Megútált minden meghitt emberem; a kiket szerettem, azok is ellenem fordultak.
20 To my skin and to my flesh My bone has cleaved, And I deliver myself with the skin of my teeth.
Bőrömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, csak fogam húsával menekültem meg.
21 Pity me, pity me, you my friends, For the hand of God has struck against me.
Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, oh ti barátaim, mert az Isten keze érintett engem!
22 Why do you pursue me as God? And are not satisfied with my flesh?
Miért üldöztök engem úgy, mint az Isten, és mért nem elégesztek meg a testemmel?
23 Who grants now, that my words may be written? Who grants that they may be inscribed in a scroll?
Oh, vajha az én beszédeim leirattatnának, oh, vajha könyvbe feljegyeztetnének!
24 With a pen of iron and lead—They may be hewn in a rock forever.
Vasvesszővel és ónnal örökre kősziklába metszetnének!
25 That—I have known my Redeemer, The Living and the Last, For He raises the dust.
Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.
26 And after my skin has surrounded this [body], Then from my flesh I see God—
És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.
27 Whom I see on my side, And my eyes have beheld, and not a stranger, My reins have been consumed in my bosom.
A kit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek én bennem;
28 But you say, Why do we pursue after him? And the root of the matter has been found in me.
Mert ezt mondjátok: Hogyan fogjuk őt üldözni! látva, hogy a dolog gyökere én bennem rejlik.
29 Be afraid because of the sword, For the punishments of the sword [are] furious, That you may know that [there is] a judgment.”
Féljetek a fegyvertől, mert a fegyver a bűnök miatt való büntetés, hogy megtudjátok, hogy van ítélet!
