Psalms 88
1 “A song or psalm of the sons of Korach, to the chief musician upon Machalath-le'annoth, a Maskil of Heman the Ezrachite.” O Lord the God of my salvation, by day do I cry, [and] at night I am before thee.
Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklőmesternek a Mahalath-lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása. Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok:
2 Let my prayer come unto thy presence; incline thy ear unto my entreaty.
Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!
Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal, és életem a Seolig jutott. (Sheol h7585)
4 I am counted with those that descend into the pit; I am become as a man without vigor:
Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.
5 Free among the dead, like the slain that dwell in the grave, whom thou rememberest no more; and those that are cut off by thy hand.
A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtől.
6 Thou hast laid me in the pit of the lower world, in darkness, in the depths.
Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.
7 Upon me lieth heavily thy fury, and with all thy billows hast thou afflicted me. (Selah)
A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. (Szela)
8 Thou hast removed my acquaintances far from me; thou hast rendered me an abomination unto them: I am imprisoned, and I cannot go forth.
Elszakasztottad ismerőseimet tőlem, útálattá tettél előttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.
9 My eye languisheth by reason of affliction: I call on thee, O Lord, every day, I stretch out unto thee my hands.
Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.
10 Wilt thou display wonders to the dead? shall the departed arise [and] thank thee? (Selah)
Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? (Szela)
11 Shall thy kindness be related in the grave? thy faithfulness in the place of corruption?
Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hűségedet a pusztulás helyén?
12 Shall thy wonders be acknowledged in the darkness? and thy righteousness in the land of forgetfulness?
Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?
13 Yet I cry indeed aloud unto thee, O Lord; and in the morning shall my prayer come before thee.
De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:
14 Why, O Lord, wilt thou cast off my soul? [why] wilt thou hide thy face from me?
Miért vetsz el hát Uram engem, és rejted el orczádat én tőlem?
15 I am afflicted and perishing from my youth up: I bear thy terrors, I am distracted.
Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.
16 Over me have the fires of thy wrath passed; thy terrors have destroyed me;
Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.
17 They encompass me like water all the time; they have closed in round about me together.
Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem.
18 Thou hast removed far from me lover and friend, my acquaintances [are in] darkness.
Elszakasztottál tőlem barátot és rokont; ismerőseim a – setétség.
