Genesis 3
1 Now the serpent was more subtle than any beast of the field which the Lord God had made; and he said unto the woman, Hath God indeed said, Ye shall not eat of every tree of the garden?
A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?
2 And the woman said unto the serpent, We may eat of the fruit of the trees of the garden;
És monda az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk;
3 But of the fruit of the tree which is in the midst of the garden, God hath said, Ye shall not eat of it, neither shall ye touch it, lest ye die.
De annak a fának gyümölcséből, mely a kertnek közepette van, azt mondá Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek, hogy meg ne haljatok.
4 And the serpent said unto the woman, Ye will surely not die;
És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg;
5 For God doth know, that, on the day ye eat thereof, your eyes will be opened, and ye will be as God, knowing good and evil.
Hanem tudja az Isten, hogy a mely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói.
6 And when the woman saw that the tree was good for food, and that it was pleasant to the eyes, and the tree was desirable to make one wise, she took of its fruit, and did eat, and gave also unto her husband with her, and he did eat.
És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kivánatos az a fa a bölcseségért: szakaszta azért annak gyümölcséből, és evék, és ada vele levő férjének is, és az is evék.
7 And the eyes of both of them were opened, and they felt that they were naked; and they sewed fig-leaves together, and made themselves aprons.
És megnyilatkozának mindkettőjöknek szemei s észrevevék, hogy mezítelenek; figefa levelet aggatának azért össze, és körülkötőket csinálának magoknak.
8 And they heard the voice of the Lord God walking in the garden in the cool of the day; and the man and his wife hid themselves from the presence of the Lord God amongst the trees of the garden.
És meghallák az Úr Isten szavát, a ki hűvös alkonyatkor a kertben jár vala; és elrejtőzék az ember és az ő felesége az Úr Isten elől a kert fái között.
9 And the Lord God called unto the man, and said unto him, Where art thou?
Szólítá ugyanis az Úr Isten az embert és monda néki: Hol vagy?
10 And he said, Thy voice I heard in the garden; and I was afraid, because I am naked; and I hid myself.
És monda: Szavadat hallám a kertben, és megfélemlém, mivelhogy mezítelen vagyok, és elrejtezém.
11 And he said, Who told thee that thou art naked? Hast thou eaten of the tree, whereof I commanded thee that thou shouldest not eat?
És monda Ő: Ki mondá néked, hogy mezítelen vagy? Avagy talán ettél a fáról, melytől tiltottalak, hogy arról ne egyél?
12 And the man said, The woman whom thou gavest to be with me, she gave me of the tree, and I did eat.
És monda az ember: Az asszony, a kit mellém adtál vala, ő ada nékem arról a fáról, úgy evém.
13 And the Lord God said unto the woman, What is this that thou hast done? And the woman said, The serpent beguiled me, and I did eat.
És monda az Úr Isten az asszonynak: Mit cselekedtél? Az asszony pedig monda: A kígyó ámított el engem, úgy evém.
14 And the Lord God said unto the serpent, Because thou hast done this, be thou cursed above all the cattle, and above every beast of the field; upon thy belly shalt thou go, and dust shalt thou eat all the days of thy life:
És monda az Úr Isten a kígyónak: Mivelhogy ezt cselekedted, átkozott légy minden barom és minden mezei vad között; hasadon járj, és port egyél életed minden napjaiban.
15 And I will put enmity between thee and the woman, and between thy seed and her seed; he shall bruise thy head, and thou shalt wound his heel.
És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod.
16 Unto the woman he said, I will greatly multiply thy pain and [the suffering of] thy conception; in pain shalt thou bring forth children; and for thy husband shall be thy desire, but he shall rule over thee.
Az asszonynak monda: Felette igen megsokasítom viselősséged fájdalmait, fájdalommal szűlsz magzatokat; és epekedel a te férjed után, ő pedig uralkodik te rajtad.
17 And unto Adam he said, Because thou hast hearkened unto the voice of thy wife, and hast eaten of the tree of which I commanded thee, saying, Thou shalt not eat of it; cursed be the ground for thy sake; in pain shalt thou eat of it all the days of thy life.
Az embernek pedig monda: Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, a melyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban.
18 And thorns and thistles shall it bring forth to thee; and thou shalt eat the herbs of the field.
Töviset és bogácskórót teremjen tenéked; s egyed a mezőnek fűvét.
19 In the sweat of thy face shalt thou eat bread, till thou return unto the ground, for out of it wast thou taken; for dust thou art, and unto dust shalt thou return.
Orczád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz.
20 And the man called his wife's name Eve [[Chavvah]]; because she was the mother of all living [[Chay]].
Nevezte vala pedig Ádám az ő feleségét Évának, mivelhogy ő lett anyja minden élőnek.
21 And the Lord God made unto Adam and to his wife coats of skins, and clothed them.
És csinála az Úr Isten Ádámnak és az ő feleségének bőr ruhákat, és felöltözteté őket.
22 And the Lord God said, Behold, the man is become as one of us, to know good and evil; and now, lest he put forth his hand, and take also of the tree of life, and eat, and live for ever—
És monda az Úr Isten: Ímé az ember olyanná lett, mint mi közűlünk egy, jót és gonoszt tudván. Most tehát, hogy ki ne nyújtsa kezét, hogy szakaszszon az élet fájáról is, hogy egyék, s örökké éljen:
23 Therefore the Lord God sent him forth from the garden of Eden, to till the ground from which he was taken.
Kiküldé őt az Úr Isten az Éden kertjéből, hogy mívelje a földet, a melyből vétetett vala.
24 So he drove out the man; and he placed at the east of the garden of Eden the Cherubim, and the flaming sword which revolveth, to guard the way to the tree of life.
És kiűzé az embert, és oda helyezteté az Éden kertjének keleti oldala felől a Kerúbokat és a villogó pallos lángját, hogy őrizzék az élet fájának útját.
