Job 24
1 Why are not times [of punishment] treasured up by the Almighty, and why do his adorers not see his days [of retribution]?
Miért is nem titkolja el a Mindenható az ő büntetésének idejét, és miért is nem látják meg az őt ismerők az ő ítéletének napjait?!
2 [The wicked] remove landmarks: they rob flocks, and feed them.
A határokat odább tolják, a nyájat elrabolják és legeltetik.
3 They drive away the ass of the fatherless, they take in pledge the widow's ox.
Az árvák szamarát elhajtják, és az özvegynek ökrét zálogba viszik.
4 They chase the needy out of the highway: altogether hide themselves the poor of the earth.
Lelökik az útról a szegényeket, és a föld nyomorultjai együtt lappanganak.
5 Behold, as wild asses in the wilderness go they forth to their work, rising betimes after [their] prey: the desert yieldeth food for them and for their young men.
Ímé, mint a vad szamarak a sivatagban, úgy mennek ki munkájukra élelmet keresni; a puszta ad nékik kenyeret fiaik számára.
6 In the field they reap their food; and in the vineyard of the wicked they gather the fruit.
A mezőn a más vetését aratják, és a gonosznak szőlőjét szedik.
7 They cause [the poor] to spend the night naked, without clothing and without any covering in the cold.
Mezítelenül hálnak, testi ruha nélkül, még a hidegben sincs takarójuk.
8 Through the sweeping rain of the mountains are they made wet, and for want of a shelter do they embrace the rock.
A hegyi zápor csurog le rólok, s hajlékuk nem lévén, a sziklát ölelik.
9 The others pluck from the breast the fatherless, and the garment of the poor they take in pledge.
Elszakítják az emlőtől az árvát, és a szegényen levőt zálogba viszik.
10 They cause him to go naked without clothing, and from the hungry they take away the sheaf:
Mezítelenül járnak, ruha nélkül, és éhesen vonszolják a kévét.
11 Within their walls do they make oil, they tread their wine-presses, and suffer thirst.
Az ő kerítéseik közt ütik az olajat, és tapossák a kádakat, de szomjuhoznak.
12 Out of a populous city is groaning heard, and the soul of the deadly wounded crieth out: yet God regardeth it not as an offence.
A városból haldoklók rimánkodnak, a megsebzettek lelke kiált, de Isten nem törődik e méltatlansággal.
13 Yon men are of those that rebel against the light: they know not its ways, nor abide in its paths.
Ezek pártot ütöttek a világosság ellen, utait nem is ismerik, nem ülnek annak ösvényein.
14 With the earliest light riseth the murderer, he slayeth the poor and needy, and in the night he becometh like the thief.
Napkeltekor fölkel a gyilkos, megöli a szegényt és szűkölködőt, éjjel pedig olyan, mint a tolvaj.
15 And the eye of the adulterer watcheth for the twilight, saying, No eye will see me; and placeth a covering on his face.
A paráznának szeme pedig az alkonyatot lesi, mondván: Ne nézzen szem reám, és arczára álarczot teszen.
16 They break into houses in the dark, in the daytime they lock themselves in: they know not the light.
Setétben tör be a házakba; nappal elzárkóznak, nem szeretik a világosságot.
17 For to all of these alike is the morning as the shadow of death; for they are familiar with the terrors of the shadow of death.
Sőt inkább a reggel nékik olyan, mint a halálnak árnyéka, mert megbarátkoztak a halál árnyékának félelmeivel.
18 Swift are such men [to flee] on the face of the water; accursed is their field on the land; none of them turneth himself to the way, of the vineyards.
Könnyen siklik tova a víz színén, birtoka átkozott a földön, nem tér a szőlőkbe vivő útra.
19 Drought and heat speedily consume the snow-waters: so doth the grave those who have sinned. (Sheol h7585)
Szárazság és hőség nyeli el a hó vizét, a pokol azokat, a kik vétkeznek. (Sheol h7585)
20 The mother that bore such a one will forget him; the worm will feed sweetly on him; he will be no more remembered; and like a tree will wickedness be broken.
Elfelejti őt az anyaméh, féregnek lesz édességévé, nem emlékeznek róla többé, és összetörik, mint a reves fa,
21 He ill-treateth the barren that heareth not; and to the widow he acteth not well.
A ki megrontotta a meddőt, a ki nem szül, és az özvegygyel jót nem tett.
22 But he also draweth down the mighty with his power: he riseth up, no one is sure of life.
De megtámogatja erejével a hatalmasokat; felkel az, pedig nem bízott már az élethez.
23 To such [God] granteth to be in safety, that he may find support; and His eyes are upon their ways.
Biztonságot ad néki, hogy támaszkodjék, de szemei vigyáznak azoknak útjaira.
24 They are exalted; in but a little while they are no more; and they are brought down low: like all others are they gathered in, and like the top of the ear of corn are they cut off.
Magasra emelkednek, egy kevés idő és már nincsenek! Alásülylyednek, mint akárki és elenyésznek; és levágattatnak, mint a búzakalász.
25 But if it be not so, who will prove me a liar, and render nought my word?
Avagy nem így van-é? Ki hazudtolhatna meg engem, és tehetné semmivé beszédemet?
