Psalms 10
1 Why, O Lord, hast thou retired afar off? why dost thou slight us in our wants, in the time of trouble?
Miért, Örökkévaló, állsz távolban, elhúzódol az inség idejében?
2 Whilst the wicked man is proud, the poor is set on fire: they are caught in the counsels which they devise.
A gonoszok gőgje által ég a szegény; fogassanak el a fondorlatokban, melyeket kigondoltak.
3 For the sinner is praised in the desires of his soul: and the unjust man is blessed.
Mert dicsekedett a gonosz lelkének vágyával, s a nyerészkedő áldotta, káromolta az Örökkévalót.
4 The sinner hath provoked the Lord according to the multitude of his wrath he will not seek him:
A gonosz – gőgje szerint: Nem kér számon, nincs Isten – mind az ő gondolatai.
5 God is not before his eyes: his ways are filthy at all times. Thy judgments are removed from his sight: he shall rule over all his enemies.
Sikerülnek az útjai minden időben; magasan vannak ítéleteid, messze tőle; mind a szorongatói – mibe sem veszi.
6 For he hath said in his heart: I shall not be moved from generation to generation, and shall be without evil.
Azt mondta szivében: Nem tántorodom, nemzedékre meg nemzedékre nem leszek bajban!
7 His mouth is full of cursing, and of bitterness, and of deceit: under his tongue are labour and sorrow.
Átokkal tele a szája, meg csalásokkal és elnyomással, nyelve alatt baj és jogtalanság.
8 He sitteth in ambush with the rich in private places, that he may kill the innocent.
Ott ül tanyáknak lelőkelyén, hogy rejtekben ölje meg az ártatlant, szemei a nyomorúságost kémlelik.
9 His eyes are upon the poor man: He lieth in wait in secret like a lion in his den. He lieth in ambush that he may catch the poor man: to catch the poor, whilst he draweth him to him.
Leselkedik a rejtekben, mint oroszlán a sűrűjében; leselkedik, hogy megragadja a szegényt; megragadja a szegényt, midőn hálójába húzza.
10 In his net he will bring him down, he will crouch and fall, when he shall have power over the poor.
Lehajlik, leguggol, és ereje által elesnek a nyomorúságosak.
11 For he hath said in his heart: God hath forgotten, he hath turned away his face not to see to the end.
Azt mondta szívében: Elfelejtette Isten, elrejtette arczát, nem látta soha.
12 Arise, O Lord God, let thy hand be exalted: forget not the poor.
Kelj föl, Örökkévaló, Isten, emeld föl kezedet, ne felejtkezzél meg az alázatosakról!
13 Wherefore hath the wicked provoked God? for he hath said in his heart: He will not require it.
Miért káromolta Istent a gonosz, azt mondta szívében: nem kérsz számon?
14 Thou seest it, for thou considerest labour and sorrow: that thou mayst deliver them into thy hands. To thee is the poor man left: thou wilt be a helper to the orphan.
Láttad! Mert te nézed a bajt és a bosszantást, hogy kezedbe vegyed; reád hagyja magát a nyomorúságos, árvának te vagy segítője.
15 Break thou the arm of the sinner and of the malignant: his sin shall be sought, and shall not be found.
Törd meg karját a gonosznak, a rossznak keressed gonoszságát, ne találjad.
16 The Lord shall reign to eternity, yea, for ever and ever: ye Gentiles shall perish from his land.
Az Örökkévaló király mindörökre, országából kivesznek a nemzetek.
17 The Lord hath heard the desire of the poor: thy ear hath heard the preparation of their heart.
Az alázatosak vágyát meghallottad, Örökkévaló, megszilárdítod szívüket, figyelteted füledet;
18 To judge for the fatherless and for the humble, that man may no more presume to magnify himself upon earth.
hogy jogát szerezzed árvának és elnyomottnak, hogy többé már ne erőszakoskodjék a földi halandó.
