2 Corinthians 3
1 Do we begin again to commend ourselves? Or do we need (as some do) epistles of commendation to you, or from you?
Elkezdjük-e ismét ajánlgatni magunkat? Vagy talán szükségünk van, mint némelyeknek, ajánlólevelekre hozzátok vagy tőletek?
2 You are our epistle, written in our hearts, which is known and read by all men:
A mi levelünk ti vagytok, szívünkbe írva, amelyet ismer és olvas minden ember.
3 Being manifested, that you are the epistle of Christ, ministered by us, and written not with ink, but with the Spirit of the living God; not in tables of stone, but in the fleshly tables of the heart.
Mert nyilvánvaló, hogy Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok, nem tintával, hanem az élő Isten Lelkével írva, nem kőtáblákra, hanem a szívnek hústábláira.
4 And such confidence we have, through Christ, towards God.
Ilyen bizodalmunk Krisztus által van Isten iránt.
5 Not that we are sufficient to think any thing of ourselves, as of ourselves: but our sufficiency is from God.
Nem mintha önmagunktól volnánk alkalmasak, magunknak tulajdonítva valamit, ellenkezőleg a mi alkalmas voltunk Istentől van,
6 Who also hath made us fit ministers of the new testament, not in the letter, but in the spirit. For the letter killeth, but the spirit quickeneth.
aki alkalmassá tett minket arra, hogy új szövetség szolgái legyünk, nem a betűé, hanem a Léleké, mert a betű megöl, a Lélek pedig megelevenít.
7 Now if the ministration of death, engraven with letters upon stones, was glorious; so that the children of Israel could not steadfastly behold the face of Moses, for the glory of his countenance, which is made void:
Ha pedig a halálnak betűkkel kövekbe vésett szolgálata dicsőséges volt, úgyhogy Izrael fiai nem is nézhettek Mózes arcára, arcának mulandó dicsősége miatt,
8 How shall not the ministration of the spirit be rather in glory?
hogyne volna még inkább dicsőséges a Lélek szolgálata?
9 For if the ministration of condemnation be glory, much more the ministration of justice aboundeth in glory.
Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsőséges, mennyivel inkább dicsőséges az igazság szolgálata?
10 For even that which was glorious in this part was not glorified, by reason of the glory that excelleth.
Sőt az egykor dicsőített, már nem is dicsőséges, az őt felülmúló dicsőség miatt.
11 For if that which is done away was glorious, much more that which remaineth is in glory.
Mert ha dicsőséges a mulandó, sokkal inkább dicsőséges a maradandó.
12 Having therefore such hope, we use much confidence:
Mivel tehát ilyen reménységünk van, nagy nyíltsággal szólunk.
13 And not as Moses put a veil upon his face, that the children of Israel might not steadfastly look on the face of that which is made void.
És nem úgy, mint Mózes, aki leplet borított arcára, hogy ne lássák Izrael fiai mulandó dicsőségének végét.
14 But their senses were made dull. For, until this present day, the selfsame veil, in the reading of the old testament, remaineth not taken away (because in Christ it is made void).
De értelmük eltompult. Mert ugyanaz a lepel mind e mai napig ott van felfedetlenül az Ószövetség olvasásánál, mert az csak Krisztusban tűnik el.
15 But even until this day, when Moses is read, the veil is upon their heart.
Sőt mindmáig, amikor csak olvassák Mózest, lepel borul szívükre,
16 But when they shall be converted to the Lord, the veil shall be taken away.
de ha majd megtérnek az Úrhoz, akkor lehull a lepel.
17 Now the Lord is a Spirit. And where the Spirit of the Lord is, there is liberty.
Az Úr pedig Lélek, és ahol az Úr Lelke van, ott a szabadság.
18 But we all beholding the glory of the Lord with open face, are transformed into the same image from glory to glory, as by the Spirit of the Lord.
Mi pedig az Úr dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal szemléljük, az Úr Lelke által ugyanarra a képre formálódunk, dicsőségről dicsőségre.
