2 Corinthians 2
1 But I determined this with myself, not to come to you again in sorrow.
Azt tettem pedig fel magamban, hogy nem megyek hozzátok ismét szomorúsággal.
2 For if I make you sorrowful, who is he then that can make me glad, but the same who is made sorrowful by me?
Mert ha én megszomorítlak titeket, ugyan ki az, aki megvidámít engem, hacsak nem az, a kit én megszomorítok?
3 And I wrote this same to you; that I may not, when I come, have sorrow upon sorrow, from them of whom I ought to rejoice: having confidence in you all, that my joy is the joy of you all.
És azért írtam nektek éppen azt, hogy amikor odamegyek, ne szomorodjak meg azok miatt, akiknek örülnöm kellene, mert meg vagyok győződve arról, hogy az én örömöm mindnyájatoké.
4 For out of much affliction and anguish of heart, I wrote to you with many tears: not that you should be made sorrowful: but that you might know the charity I have more abundantly towards you.
Mert sok szorongattatás és szívbeli háborgás között írtam nektek, sok könnyhullatással, de nem azért, hogy megszomorodjatok, hanem hogy megismerjétek azt a szeretetet, amelyet kiváltképpen irántatok érzek.
5 And if any one have caused grief, he hath not grieved me; but in part, that I may not burden you all.
Ha pedig valaki megszomorított, nem engem szomorított meg, hanem részben, hogy azt ne terheljem, titeket, mindnyájatokat.
6 To him who is such a one, this rebuke is sufficient, which is given by many:
Elég ilyennek a többség részéről való megbüntetése.
7 So that on the contrary, you should rather forgive him and comfort him, lest perhaps such a one be swallowed up with overmuch sorrow.
Most már inkább ti is bocsássatok meg neki és vigasztaljátok, hogy a felettébb való bánat meg ne eméssze.
8 Wherefore, I beseech you, that you would confirm your charity towards him.
Azért kérlek titeket, tanúsítsatok iránta szeretetet.
9 For to this end also did I write, that I may know the experiment of you, whether you be obedient in all things.
Mert azért is írtam, hogy bizonyosan megtudjam, hogy mindenben engedelmesek vagytok-e.
10 And to whom you have pardoned any thing, I also. For, what I have pardoned, if I have pardoned any thing, for your sakes have I done it in the person of Christ.
Akinek pedig megbocsáttok valamit, annak én is megbocsátok. Mert ha volt mit megbocsátanom, én megbocsátottam. Tiértetek cselekedtem ezt a Krisztus színe előtt, hogy meg ne csaljon minket a sátán,
11 That we be not overreached by Satan. For we are not ignorant of his devices.
mert jól ismerjük az ő szándékait.
12 And when I was come to Troas for the gospel of Christ, and a door was opened unto me in the Lord,
Amikor pedig Tróászba mentem a Krisztus evangéliuma ügyében, és kapu nyílt előttem az Úrban, nem volt a lelkemnek nyugalma, mivel nem találtam Tituszt, az én atyámfiát,
13 I had no rest in my spirit, because I found not Titus my brother; but bidding them farewell, I went into Macedonia.
elbúcsúztam tehát tőlük és elmentem Macedóniába.
14 Now thanks be to God, who always maketh us to triumph in Christ Jesus, and manifesteth the odour of his knowledge by us in every place.
De legyen hála az Istennek, aki mindenkor diadalra vezet minket a Krisztusban, és az ő ismeretének illatát terjeszti általunk.
15 For we are the good odour of Christ unto God, in them that are saved, and in them that perish.
Mert Krisztus jó illata vagyunk Isten számára, mind az üdvözülők, mind az elkárhozók között.
16 To the one indeed the odour of death unto death: but to the others the odour of life unto life. And for these things who is so sufficient?
Ezeknek a halál illata halálra, azoknak pedig az élet illata életre. És ki alkalmas erre?
17 For we are not as many, adulterating the word of God; but with sincerity, but as from God, before God, in Christ we speak.
Mert nem olyanok vagyunk, mint sokan, akik meghamisítják az Isten igéjét, hanem tisztán, sőt szinte Istenből szólunk Isten előtt a Krisztusban.
