Psalms 78
1 An instruction. Of Asaph. Give ear, O my people, to my law; incline your ears to the words of my mouth.
Aszáf tanítása. Figyelj én népem az én tanításomra; hajtsátok füleiteket számnak beszédeire.
2 I will open my mouth in a parable; I will utter riddles from of old,
Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi időből.
3 Which we have heard and known, and our fathers have told us:
A miket hallottunk és tudunk; és a miket atyáink beszéltek nékünk,
4 We will not hide [them] from their sons, shewing forth to the generation to come the praises of Jehovah, and his strength, and his marvellous works which he hath done.
Nem titkoljuk el azokat az ő fiaiktól; a jövő nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit, a melyeket cselekedett.
5 For he established a testimony in Jacob, and appointed a law in Israel, which he commanded our fathers, that they should make them known to their children;
Mert bizonyságot állított Jákóbban, és törvényt rendelt Izráelben; a melyek felől megparancsolta atyáinknak, hogy megtanítsák azokra fiaikat;
6 That the generation to come might know [them], the children that should be born; that they might rise up and tell [them] to their children,
Hogy megtudja azokat a jövő nemzedék, a fiak, a kik születnek; és felkeljenek és hirdessék azokat fiaiknak;
7 And that they might set their hope in God, and not forget the works of God, but observe his commandments;
Hogy Istenbe vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, hanem az ő parancsolatait megtartsák.
8 And might not be as their fathers, a stubborn and rebellious generation, a generation that prepared not their heart, and whose spirit was not stedfast with God.
Hogy ne legyenek olyanok, mint apáik: szilaj és makacs nemzedék, olyan nemzedék, a melynek szíve nem volt szilárd, és lelke sem volt hű Isten iránt.
9 The sons of Ephraim, armed bowmen, turned back in the day of battle.
Efraim fiai, a fegyveres íjászok hátat fordítottak az ütközet napján;
10 They kept not the covenant of God, and refused to walk in his law;
Nem őrizték meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az ő törvényében;
11 And forgot his doings, and his marvellous works which he had shewn them.
Sőt elfelejtkeztek az ő tetteiről, csodáiról, a melyeket mutatott nékik.
12 In the sight of their fathers had he done wonders, in the land of Egypt, the field of Zoan.
Apáik előtt csodát mívelt Égyiptom földjén, a Czoán mezején.
13 He clave the sea, and caused them to pass through; and made the waters to stand as a heap;
Ketté választotta a tengert s átvitte őket; és felállította a vizeket fal gyanánt.
14 And he led them with a cloud in the daytime, and all the night with the light of fire.
Vezette őket nappal felhőben, és egész éjen át tűznek világosságában.
15 He clave rocks in the wilderness, and gave [them] drink as out of the depths, abundantly;
Sziklákat hasított meg a pusztában, és inniok adott bőségesen, akárcsak a mélységes vizekből.
16 And he brought streams out of the rock, and caused waters to run down like rivers.
Patakokat fakasztott a kősziklából, és folyamok módjára vizeket ömlesztett:
17 Yet they still went on sinning against him, provoking the Most High in the desert;
Mégis folyvást vétkeztek ellene, és haragították a Felségest a pusztában;
18 And they tempted God in their heart, by asking meat for their lust;
És megkísérték Istent az ő szívökben, enni valót kérvén az ő kivánságuk szerint.
19 And they spoke against God: they said, Is God able to prepare a table in the wilderness?
És szólának Isten ellen, mondván: Avagy tudna-é Isten asztalt teríteni a pusztában?
20 Behold, he smote the rock, and waters gushed out, and streams overflowed; is he able to give bread also, or provide flesh for his people?
Ímé, megcsapta a kősziklát és víz ömlött és patakok özönlöttek; de vajjon tud-é kenyeret is adni? avagy készíthet-é húst az ő népének?
21 Therefore Jehovah heard, and was wroth; and fire was kindled against Jacob, and anger also went up against Israel:
Meghallotta az Úr és megharagudott ezért, és tűz gyulladt fel Jákób ellen, és harag gerjedt fel Izráel ellen;
22 Because they believed not in God, and confided not in his salvation;
Mert nem hittek Istenben, és nem bíztak az ő segedelmében,
23 Though he had commanded the clouds from above, and had opened the doors of the heavens,
És ráparancsolt a felhőkre ott fenn, és az egek ajtait megnyitotta.
24 And had rained down manna upon them to eat, and had given them the corn of the heavens.
És hullatott reájuk mannát eledelül, és mennyei gabonát adott nékik.
25 Man did eat the bread of the mighty; he sent them provision to the full.
Angyalok kenyerét ette az ember, bőséggel vetett nékik eleséget,
26 He caused the east wind to rise in the heavens, and by his strength he brought the south wind;
Megindítá a keleti szelet az egekben, és elhozá erejével a déli szelet;
27 And he rained flesh upon them as dust, and feathered fowl as the sand of the seas,
És hullata rájuk annyi húst, mint a por, és annyi madarat, mint a tenger fövénye.
28 And he let it fall in the midst of their camp, round about their habitations:
És leszállítá azokat az ő táboruk közepére, az ő sátoraikhoz köröskörül.
29 And they did eat, and were well filled; for that they lusted after, he brought to them.
Evének azért és igen megelégedének, és a mit kivántak, azt hozá nékik.
30 They were not alienated from their lust, their meat was yet in their mouths,
Még fel sem hagytak a kivánságukkal; az étel még a szájukban vala:
31 When the anger of God went up against them; and he slew the fattest of them, and smote down the chosen men of Israel.
Mikor az Isten haragja felgerjede ellenök, és főbbjeik közül sokakat megöle, és Izráelnek ifjait levágá;
32 For all this, they sinned still, and believed not in his marvellous works;
Mindamellett is újra vétkezének, és nem hivének az ő csodadolgaiban.
33 And he consumed their days in vanity, and their years in terror.
Azért hiábavalóságban töltette el napjaikat, éveiket pedig rettegésben.
34 When he slew them, then they sought him, and returned and sought early after God;
Ha ölte őket, hozzá fordultak, megtértek és Istent keresék.
35 And they remembered that God was their rock, and God, the Most High, their redeemer.
És eszökbe vevék, hogy Isten az ő sziklájok, és a felséges Isten az ő megváltójok;
36 But they flattered him with their mouth, and lied unto him with their tongue;
És hízelkedének néki szájokkal, nyelvökkel pedig hazudozának néki.
37 For their heart was not firm toward him, neither were they stedfast in his covenant.
De szívök nem volt tökéletes iránta, és nem voltak hűségesek az ő szövetségéhez;
38 But he was merciful: he forgave the iniquity, and destroyed [them] not; but many a time turned he his anger away, and did not stir up all his fury:
Ő azonban irgalmas és bűnbocsátó, nem semmisít meg, sőt sokszor elfordítja haragját, és nem önti ki teljes búsulását.
39 And he remembered that they were flesh, a breath that passeth away and cometh not again.
Azért eszébe vevé, hogy test ők, és olyanok, mint az ellebbenő szél, a mely nem tér vissza.
40 How oft did they provoke him in the wilderness, and grieve him in the desert!
Hányszor keserítették őt a pusztában, hányszor illették fájdalommal a kietlenben?!
41 And they turned again and tempted God, and grieved the Holy One of Israel.
És újra kísértették az Istent, és ingerelték Izráel szentjét.
42 They remembered not his hand, the day when he delivered them from the oppressor,
Nem emlékeztek meg az ő kezéről, sem a napról, a melyen megváltotta őket a nyomorgatótól;
43 How he set his signs in Egypt, and his miracles in the field of Zoan;
Midőn kitűzte jeleit Égyiptomban, és csodáit a Czoán mezején.
44 And turned their rivers into blood, and their streams, that they could not drink;
És vérré változtatta folyóikat, hogy nem ihatták patakjaikat.
45 He sent dog-flies among them, which devoured them, and frogs, which destroyed them;
Legyeket bocsáta reájok, a melyek emészték őket, és békát, a mely pusztítá őket.
46 And he gave their increase unto the caterpillar, and their labour unto the locust;
Odaadta termésöket a szöcskének, s munkájuk gyümölcsét a sáskának.
47 He killed their vines with hail, and their sycamore trees with hail-stones;
Jégesővel pusztítá el szőlőjüket, s figefáikat kőesővel.
48 And he delivered up their cattle to the hail, and their flocks to thunderbolts.
Odaveté barmaikat a jégesőnek, marháikat pedig a mennyköveknek.
49 He cast upon them the fierceness of his anger, wrath, and indignation, and distress, — a mission of angels of woes.
Rájok bocsátá haragjának tüzét, mérgét, búsulását és a szorongatást: a gonosz angyalok seregét.
50 He made a way for his anger; he spared not their soul from death, but gave their life over to the pestilence;
Utat tört haragjának, s nem tartotta meg a haláltól lelköket, és életöket döghalálnak veté.
51 And he smote all the firstborn in Egypt, the first-fruits of their vigour in the tents of Ham.
És megöle minden elsőszülöttet Égyiptomban, az erő zsengéjét Khám sátoraiban.
52 And he made his own people to go forth like sheep, and guided them in the wilderness like a flock;
Elindítá mint juhokat, az ő népét, s vezeté őket, mint nyájat a pusztában.
53 And he led them safely, so that they were without fear; and the sea covered their enemies.
És vezeté őket biztonságban, és nem félének, ellenségeiket pedig elborítá a tenger.
54 And he brought them to his holy border, this mountain, which his right hand purchased;
És bevivé őket az ő szent határába, arra a hegyre, a melyet szerzett az ő jobbkezével.
55 And he drove out the nations before them, and allotted them for an inheritance by line, and made the tribes of Israel to dwell in their tents.
És kiűzé előlük a pogányokat, és elosztá nékik az örökséget sorsvetéssel; és letelepíté azok sátoraiban az Izráel törzseit.
56 But they tempted and provoked God, the Most High, and kept not his testimonies,
De megkisérték és megharagíták a magasságos Istent, és nem őrizék meg bizonyságait;
57 And they drew back and dealt treacherously like their fathers: they turned like a deceitful bow.
Elfordulának ugyanis és hűtlenek levének, mint apáik; visszafelé fordulának, mint a csalfa kézív.
58 And they provoked him to anger with their high places, and moved him to jealousy with their graven images.
Haragra ingerelték őt magaslataikkal, és bosszantották faragott bálványaikkal.
59 God heard, and was wroth, and greatly abhorred Israel:
Meghallá ezt Isten és felgerjede; és az Izráelt felette megútálá.
60 And he forsook the tabernacle at Shiloh, the tent where he had dwelt among men,
És elveté magától Silói hajlékát, a sátort, a melyben lakott vala az emberek között;
61 And gave his strength into captivity, and his glory into the hand of the oppressor;
Sőt fogságba viteté erejét, dicsőségét pedig ellenség kezébe.
62 And delivered up his people unto the sword, and was very wroth with his inheritance:
És fegyver alá rekeszté az ő népét; és az ő öröksége ellen felgerjede.
63 The fire consumed their young men, and their maidens were not praised in [nuptial] song;
Ifjait tűz emészté meg, és szüzei nem énekeltettek meg.
64 Their priests fell by the sword, and their widows made no lamentation.
Papjai fegyver miatt hullottak el, és özvegyei nem végezheték a siratást.
65 Then the Lord awoke as one out of sleep, like a mighty man that shouteth aloud by reason of wine;
Akkor felserkene az Úr, mintegy álomból; mint hős, a ki bortól vigadoz;
66 And he smote his adversaries in the hinder part, and put them to everlasting reproach.
És visszaveré ellenségeit; s örök gyalázatot vete reájok.
67 And he rejected the tent of Joseph, and chose not the tribe of Ephraim,
Azután megútálá a József sátorát, és nem választá Efraim törzsét;
68 But chose the tribe of Judah, the mount Zion which he loved;
Hanem a Júda törzsét választá; a Sion hegyét, a melyet szeret.
69 And he built his sanctuary like the heights, like the earth which he hath founded for ever.
És megépíté szent helyét, mint egy magas várat; mint a földet, a melyet örök időre fundált.
70 And he chose David his servant, and took him from the sheepfolds:
És kiválasztá Dávidot, az ő szolgáját, és elhozá őt a juhok aklaiból.
71 From following the suckling-ewes, he brought him to feed Jacob his people, and Israel his inheritance.
A szoptatós juhok mellől hozá el őt, hogy legeltesse Jákóbot, az ő népét, és Izráelt, az ő örökségét.
72 And he fed them according to the integrity of his heart, and led them by the skilfulness of his hands.
És legelteté őket szívének tökéletessége szerint, és vezeté őket bölcs kezeivel.
