Psalms 77
1 To the chief Musician. On Jeduthun. Of Asaph. A Psalm. My voice is unto God, and I will cry; my voice is unto God, and he will give ear unto me.
Az éneklőmesternek, Jedutunnak; Aszáfé, zsoltár. Szavamat Istenhez emelem és kiáltok; szavamat Istenhez emelem, hogy figyelmezzen reám.
2 In the day of my trouble, I sought the Lord: my hand was stretched out in the night, and slacked not; my soul refused to be comforted.
Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni.
3 I remembered God, and I moaned; I complained, and my spirit was overwhelmed. (Selah)
Istenről emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. (Szela)
4 Thou holdest open mine eyelids; I am full of disquiet and cannot speak.
Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok.
5 I consider the days of old, the years of ancient times.
Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveiről.
6 I remember my song in the night; I muse in mine own heart, and my spirit maketh diligent search.
Megemlékezem éjjel az én énekeimről; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem:
7 Will the Lord cast off for ever? and will he be favourable no more?
Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró?
8 Hath his loving-kindness ceased for ever? hath [his] word come to an end from generation to generation?
Avagy végképen elfogyott-é az ő kegyelme? vagy megszűnik-é igérete nemzedékről nemzedékre?
9 Hath God forgotten to be gracious? or hath he in anger shut up his tender mercies? (Selah)
Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az ő irgalmát? (Szela)
10 Then said I, This is my weakness: — the years of the right hand of the Most High
És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott.
11 Will I remember, — the works of Jah; for I will remember thy wonders of old,
Megemlékezem az Úrnak cselekedeteiről, sőt megemlékezem hajdani csodáidról;
12 And I will meditate upon all thy work, and muse upon thy doings.
És elmélkedem minden cselekedetedről, és tetteidről gondolkozom.
13 O God, thy way is in the sanctuary: who is so great a god as God?
Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten?
14 Thou art the God that doest wonders; thou hast declared thy strength among the peoples.
Te vagy az Isten, a ki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat.
15 Thou hast with [thine] arm redeemed thy people, the sons of Jacob and Joseph. (Selah)
Megváltottad népedet karoddal a Jákób és a József fiait. (Szela)
16 The waters saw thee, O God, the waters saw thee; they trembled, yea, the depths were troubled:
Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának.
17 The thick clouds poured out water; the skies sent out a sound, yea, thine arrows went abroad:
A felhők vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te nyílaid széllyel futkostanak.
18 The voice of thy thunder was in the whirlwind, lightnings lit up the world; the earth was troubled and it quaked.
Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld.
19 Thy way is in the sea, and thy paths are in the great waters; and thy footsteps are not known.
Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg.
20 Thou leddest thy people like a flock by the hand of Moses and Aaron.
Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével.
