Psalms 69
1 For the end, [a Psalm] of David, for alternate [strains]. Save me, O God; for the waters have come in to my soul.
Az éneklőmesternek a sósannimra; Dávidé. Szabadíts meg engemet, oh Isten, mert a vizek lelkemig hatottak.
2 I am stuck fast in deep mire, and there is no standing: I am come in to the depths of the sea, and a storm has overwhelmed me.
Mély sárba estem be, hol meg nem állhatok; feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat elborít engem.
3 I am weary [of] crying, my throat has become hoarse; mine eyes have failed by my waiting on my God.
Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt a torkom; szemeim elbágyadtak, várván Istenemet.
4 They that hate me without a cause are more than the hairs of my head: my enemies that persecute me unrighteously are strengthened: then I restored that which I took not away.
Többen vannak fejem hajszálainál, a kik ok nélkül gyűlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törők, a kik ellenségeim alap nélkül; a mit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem!
5 O God, you know my foolishness; and my transgressions are not hidden from you.
Oh Isten, te tudod az én balgatagságomat, és az én bűneim nyilván vannak te előtted:
6 Let not them that wait on you, O Lord of hosts, be ashamed on my account: let not them that seek you, be ashamed on my account, O God of Israel.
Ne szégyenüljenek meg miattam, a kik te benned remélnek, Uram, Seregeknek Ura! Ne pironkodjanak miattam, a kik téged keresnek, oh Izráelnek Istene!
7 For I have suffered reproach for your sake; shame has covered my face.
Mert te éretted viselek gyalázatot, és borítja pironság az én orczámat.
8 I became strange to my brethren, and a stranger to my mother's children.
Atyámfiai előtt idegenné lettem, és anyám fiai előtt jövevénynyé.
9 For the zeal of your house has eaten me up; and the reproaches of them that reproached you are fallen upon me.
Mivel a te házadhoz való féltő szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám.
10 And I bowed down my soul with fasting, and that was made my reproach.
Ha sírok és bőjtöléssel gyötröm lelkemet, az is gyalázatomra válik.
11 And I put on sackcloth for my covering; and I became a proverb to them.
Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszédül vagyok nékik.
12 They that sit in the gate talked against me, and they that drank wine sang against me.
A kapuban ülők rólam szólanak, és a borozók rólam énekelnek.
13 But I [will cry] to you, O Lord, in my prayer; O God, it is a propitious time: in the multitude of your mercy hear me, in the truth of your salvation.
Én pedig néked könyörgök, oh Uram; jókedvednek idején, oh Isten, a te kegyelmed sokaságához képest hallgass meg engem a te megszabadító hűségeddel.
14 Save me from the mire, that I stick not [in it]: let me be delivered from them that hate me, and from the deep waters.
Ments ki engem az iszapból, hogy el ne sülyedjek; hadd szabaduljak meg gyűlölőimtől és a feneketlen vizekből;
15 Let not the waterflood drown me, nor let the deep swallow me up; neither let the well shut its mouth upon me.
Hogy el ne borítson a vizek árja, és el ne nyeljen az örvény, és a veremnek szája be ne záruljon felettem!
16 Hear me, O Lord; for your mercy is good: according to the multitude of your compassions look upon me.
Hallgass meg engem, Uram, mert jó a te kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám;
17 And turn not away your face from your servant; for I am afflicted: hear me speedily.
És ne rejtsd el orczádat a te szolgádtól; mert szorongattatom nagyon: siess, hallgass meg engem!
18 Draw near to my soul and redeem it: deliver me because of mine enemies.
Légy közel az én lelkemhez és váltsd meg azt; az én ellenségeimért szabadíts meg engem.
19 For you know my reproach, and my shame, and my confusion; all that afflict me are before you.
Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat.
20 My soul has waited for reproach and misery; and I waited for one to grieve with me, but there was none; and for one to comfort me, but I found none.
A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem; várok vala részvétre, de hiába; vigasztalókra, de nem találék.
21 They gave [me] also gall for my food, and made me drink vinegar for my thirst.
Sőt ételemben mérget adnak vala, és szomjúságomban eczettel itatnak vala engem.
22 Let their table before them be for a snare, and for a recompense, and for a stumbling block.
Legyen az ő asztalok előttök tőrré, és a bátorságosoknak hálóvá.
23 Let their eyes be darkened that they should not see; and bow down their back continually.
Setétüljenek meg az ő szemeik, hogy ne lássanak; és az ő derekukat tedd mindenkorra roskataggá.
24 Pour out your wrath upon them, and let the fury of your anger take hold on them.
Öntsd ki a te haragodat reájok, és a te haragodnak búsulása érje utól őket.
25 Let their habitation be made desolate; and let there be no inhabitant in their tents:
Legyen az ő palotájok puszta, és az ő hajlékukban ne legyen lakos;
26 Because they persecuted him whom you have struck; and they have added to the grief of my wounds.
Mert a kit te megvertél, azt üldözik, és a tőled sujtottak fájdalmát szólják meg.
27 Add iniquity to their iniquity; and let them not come into your righteousness.
Szedd össze álnokságaikat, és a te igazságodra ne jussanak el.
28 Let them be blotted out of the book of the living, and let them not be written with the righteous.
Töröltessenek ki az élők könyvéből, és az igazak közé ne irattassanak.
29 I am poor and sorrowful; but the salvation of your countenance has helped me.
Engem pedig, a ki nyomorult és szenvedő vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te segedelmed!
30 I will praise the name of my God with a song, I will magnify him with praise;
Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással.
31 and [this] shall please God more than a young calf having horns and hoofs.
És kedvesebb lesz az Úr előtt az ökörnél, a szarvas és hasadt körmű tuloknál.
32 Let the poor see and rejoice; seek the Lord diligently, and you shall live.
Látják ezt majd a szenvedők és örülnek; ti Istent keresők, elevenedjék a ti szívetek!
33 For the Lord hears the poor, and does not set at nothing his fettered ones.
Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és az ő foglyait nem veti meg.
34 Let the heavens and the earth raise him, the sea, and all things moving in them.
Dicsérjék őt az egek és a föld; a tengerek és a mi csak mozog azokban!
35 For God will save Sion, and the cities of Judea shall be built; and [men] shall dwell there, and inherit it.
Mert megtartja Isten a Siont, és megépíti Júdának városait; és ott lakoznak majd és bírni fogják azt.
36 And the seed of his servants shall possess it, and they that love his name shall dwell therein.
És az ő szolgáinak maradékai öröklik azt, és abban laknak majd, a kik szeretik az ő nevét.
