Psalms 102
1 A Prayer for the Poor; when he is deeply afflicted, and pours out his supplication before the Lord. Hear my prayer, O Lord, and let my cry come to you.
A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé. Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!
2 Turn not away your face from me: in the day [when] I am afflicted, incline your ear to me: in the day [when] I shall call upon you, speedily hear me.
Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!
3 For my days have vanished like smoke, and my bones have been parched like a stick.
Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.
4 I am blighted like grass, and my heart is dried up; for I have forgotten to eat my bread.
Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.
5 By reason of the voice of my groaning, my bone has cleaved to my flesh.
Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.
6 I have become like a pelican of the wilderness;
Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.
7 I have become like an owl in a ruined house. I have watched, and am become as a sparrow dwelling alone on a roof.
Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.
8 All the day long mine enemies have reproached me; and they that praised me have sworn against me.
Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.
9 For I have eaten ashes as it were bread, and mingled my drink with weeping;
Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,
10 because of your anger and your wrath: for you have lifted me up, and dashed me down.
A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.
11 My days have declined like a shadow; and I am withered like grass.
Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.
12 But you, Lord, endure for ever, and your memorial to generation and generation.
De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre áll.
13 You shall arise, and have mercy upon Sion: for [it is] time to have mercy upon her, for the set time is come.
Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.
14 For your servants have taken pleasure in her stones, and they shall pity her dust.
Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.
15 So the nations shall fear your name, O Lord, and all kings your glory.
És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;
16 For the Lord shall build up Sion, and shall appear in his glory.
Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.
17 He has had regard to the prayer of the lowly, and has not despised their petition.
Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.
18 Let this be written for another generation; and the people that shall be created shall praise the Lord.
Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.
19 For he has looked out from the height of his sanctuary; the Lord looked upon the earth from heaven;
Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.
20 to hear the groaning of the fettered ones, to loosen the sons of the slain;
Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza a halálnak fiait.
21 to proclaim the name of the Lord in Sion, and his praise in Jerusalem;
Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.
22 when the people are gathered together, and the kings, to serve the Lord.
Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.
23 He answered him in the way of his strength: tell me the fewness of my days.
Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.
24 Take me not away in the midst of my days: your years [are] through all generations.
Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak.
25 In the beginning you, O Lord, did lay the foundation of the earth; and the heavens are the works of your hands.
Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.
26 They shall perish, but you remain: and [they all] shall wax old as a garment; and as a vesture shall you fold them, and they shall be changed.
Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.
27 But you are the same, and your years shall not fail.
De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.
28 The children of your servants shall dwell [securely], and their seed shall prosper for ever.
A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted.
