Job 14
1 For a mortal born of a woman [is] short lived, and full of wrath.
Az asszonytól született ember rövid életű és háborúságokkal bővelkedő.
2 Or he falls like a flower that has bloomed; and he departs like a shadow, and can’t continue.
Mint a virág, kinyílik és elhervad, és eltünik, mint az árnyék és nem állandó.
3 Hast you not taken account even of him, and caused him to enter into judgement before you?
Még az ilyen ellen is felnyitod-é szemeidet, tennen magaddal törvénybe állítasz-é engem?
4 For who shall be pure from uncleanness? not even one;
Ki adhat tisztát a tisztátalanból? Senki.
5 if even his life should be [but] one day upon the earth: and his months are numbered by him: you have appointed [him] for a time, and he shall by no means exceed [it].
Nincsenek-é meghatározva napjai? Az ő hónapjainak számát te tudod; határt vetettél néki, a melyet nem hághat át.
6 Depart from him, that he may be quiet, and take pleasure in his life, [though] as a hireling.
Fordulj el azért tőle, hogy nyugodalma legyen, hogy legyen napjában annyi öröme, mint egy béresnek.
7 For there is hope for a tree, even if it should be cut down, [that] it shall blossom again, and its branch shall not fail.
Mert a fának van reménysége; ha levágják, ismét kihajt, és az ő hajtásai el nem fogynak.
8 For though its root should grow old in the earth, and its stem die in the rock;
Még ha megaggodik is a földben a gyökere, és ha elhal is a porban törzsöke:
9 it will blossom from the scent of water, and will produce a crop, as one newly planted.
A víznek illatától kifakad, ágakat hajt, mint a csemete.
10 But a man that has died is utterly gone; and when a mortal has fallen, he is no more.
De ha a férfi meghal és elterül; ha az ember kimúlik, hol van ő?
11 For the sea wastes in [length of] time, and a river fails and is dried up.
Mint a víz kiapad a tóból, a patak elapad, kiszárad:
12 And man that has lain down [in death] shall certainly not rise again till the heaven be dissolved, and they shall not awake from their sleep.
Úgy fekszik le az ember és nem kél fel; az egek elmúlásáig sem ébrednek, nem költetnek föl az ő álmukból.
13 For oh that you had kept me in the grave, and had hidden me until your wrath should cease, and you should set me a time in which you would remember me! (Sheol h7585)
Vajha engem a holtak országában tartanál; rejtegetnél engemet addig, a míg elmúlik a te haragod; határt vetnél nékem, azután megemlékeznél rólam! (Sheol h7585)
14 For if a man should die, shall he live [again], having accomplished the days of his life? I will wait till I exist again?
Ha meghal az ember, vajjon feltámad-é? Akkor az én hadakozásom minden idejében reménylenék, míglen elkövetkeznék az én elváltozásom.
15 Then shall you call, and I will listen to you: but do not you reject the work of your hands.
Szólítanál és én felelnék néked, kivánkoznál a te kezednek alkotása után.
16 But you have numbered my devices: and not one of my sins shall escape you?
De most számlálgatod az én lépéseimet, és nem nézed el az én vétkeimet!
17 An you have sealed up my transgressions in a bag, and marked if I have been guilty of any transgression unawares.
Gonoszságom egy csomóba van lepecsételve, és hozzáadod bűneimhez.
18 And verily a mountain falling will utterly be destroyed, and a rock shall be worn out of its place.
Még a hegy is szétomlik, ha eldől; a szikla is elmozdul helyéről;
19 The waters wear the stones, and waters falling headlong [overflow] a heap of the earth: and you destroy the hope of man.
A köveket lekoptatja a víz, a földet elsodorja annak árja: az ember reménységét is úgy teszed semmivé.
20 You drive him to an end, and he is gone: you set your face against him, and send him away;
Hatalmaskodol rajta szüntelen és ő elmegy; megváltoztatván az arczát, úgy bocsátod el őt.
21 and though his children be multiplied, he knows [it] not; and if they be few, he is not aware.
Ha tisztesség éri is fiait, nem tudja; ha megszégyenülnek, nem törődik velök.
22 But his flesh is in pain, and his soul mourns.
Csak őmagáért fáj még a teste, és a lelke is őmagáért kesereg.
