John 4
1 Now when it was clear to the Lord that word had come to the ears of the Pharisees that Jesus was making more disciples than John and was giving them baptism
Amint azért megtudta az Úr, hogy a farizeusok meghallották, hogy Jézus több tanítványt szerez és keresztel, mint János,
2 (Though, in fact, it was his disciples who gave baptism, not Jesus himself),
(Jóllehet Jézus maga nem keresztelt, hanem a tanítványai, )
3 He went out of Judaea into Galilee again.
Elhagyá Júdeát és elméne ismét Galileába.
4 And it was necessary for him to go through Samaria.
Samárián kell vala pedig általmennie.
5 So he came to a town of Samaria which was named Sychar, near to the bit of land which Jacob gave to his son Joseph:
Megy vala azért Samáriának Sikár nevű városába, annak a teleknek szomszédjába, a melyet Jákób adott vala az ő fiának, Józsefnek.
6 Now Jacob's fountain was there. Jesus, being tired after his journey, was resting by the fountain. It was about the sixth hour.
Ott vala pedig a Jákób forrása. Jézus azért, az utazástól elfáradva, azonmód leüle a forráshoz. Mintegy hat óra vala.
7 A woman of Samaria came to get water, and Jesus said to her, Give me some water.
Jöve egy samáriabeli asszony vizet meríteni; monda néki Jézus: Adj innom!
8 For his disciples had gone to the town to get food.
Az ő tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek.
9 The woman of Samaria said to him, Why do you, a Jew, make a request for water to me, a woman of Samaria? She said this because Jews have nothing to do with the people of Samaria.
Monda azért néki a samáriai asszony: Hogy kérhetsz inni zsidó létedre én tőlem, a ki samáriai asszony vagyok?! Mert a zsidók nem barátkoznak a samáriaiakkal.
10 In answer Jesus said, If you had knowledge of what God gives freely and who it is who says to you, Give me water, you would make your prayer to him, and he would give you living water.
Felele Jézus és monda néki: Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, a ki ezt mondja néked: Adj innom!; te kérted volna őt, és adott volna néked élő vizet.
11 The woman said to him, Sir, you have no vessel and the fountain is deep; from where will you get the living water?
Monda néki az asszony: Uram, nincs mivel merítened, és a kút mély: hol vennéd tehát az élő vizet?
12 Are you greater than our father Jacob who gave us the fountain and took the water of it himself, with his children and his cattle?
Avagy nagyobb vagy-é te a mi atyánknál, Jákóbnál, a ki nékünk adta ezt a kutat, és ebből ivott ő is, a fiai is és jószága is?
13 Jesus said to her, Everyone who takes this water will be in need of it again:
Felele Jézus és monda néki: Mindaz, a ki ebből a vízből iszik, ismét megszomjúhozik:
15 The woman said to him, Sir, give me this water, so that I may not be in need again of drink and will not have to come all this way for it.
Monda néki az asszony: Uram, add nékem azt a vizet, hogy meg ne szomjúhozzam, és ne jőjjek ide meríteni!
16 Jesus said to her, Go, get your husband and come back here with him.
Monda néki Jézus: Menj el, hívd a férjedet, és jőjj ide!
17 In answer, the woman said, I have no husband. Jesus said to her, You have said rightly, I have no husband:
Felele az asszony és monda: Nincs férjem. Monda néki Jézus: Jól mondád, hogy: Nincs férjem;
18 You have had five husbands, and the man you have now is not your husband: that was truly said.
Mert öt férjed volt, és a mostani nem férjed: ezt igazán mondtad.
19 The woman said to him, Sir, I see that you are a prophet.
Monda néki az asszony: Uram, látom, hogy te próféta vagy.
20 Our fathers gave worship on this mountain, but you Jews say that the right place for worship is in Jerusalem.
A mi atyáink ezen a hegyen imádkoztak; és ti azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, a hol imádkozni kell.
21 Jesus said to her, Woman, take my word for this; the time is coming when you will not give worship to the Father on this mountain or in Jerusalem.
Monda néki Jézus: Asszony, hidd el nékem, hogy eljő az óra, a mikor sem nem ezen a hegyen, sem nem Jeruzsálemben imádjátok az Atyát.
22 You give worship, but without knowledge of what you are worshipping: we give worship to what we have knowledge of: for salvation comes from the Jews.
Ti azt imádjátok, a mit nem ismertek; mi azt imádjuk, a mit ismerünk: mert az idvesség a zsidók közül támadt.
23 But the time is coming, and is even now here, when the true worshippers will give worship to the Father in the true way of the spirit, for these are the worshippers desired by the Father.
De eljő az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók lélekben, és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul.
24 God is Spirit: then let his worshippers give him worship in the true way of the spirit.
Az Isten lélek: és a kik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják.
25 The woman said to him, I am certain that the Messiah, who is named Christ, is coming; when he comes he will make all things clear to us.
Monda néki az asszony: Tudom, hogy Messiás jő (a ki Krisztusnak mondatik); mikor az eljő, megjelent nékünk mindent.
26 Jesus said to her, I, who am talking to you, am he.
Monda néki Jézus: Én vagyok az, a ki veled beszélek.
27 At that point the disciples came back, and they were surprised to see him talking to a woman; but not one of them said to him, What is your purpose? or, Why are you talking to her?
Eközben megjövének az ő tanítványai; és csodálkozának, hogy asszonnyal beszélt; mindazáltal egyik sem mondá: Mit keresel? vagy: Mit beszélsz vele?
28 Then the woman put down her water-pot and went into the town, and said to the people,
Ott hagyá azért az asszony a vedrét, és elméne a városba, és monda az embereknek:
29 Come and see a man who has been talking to me of everything I ever did! Is it possible that this is the Christ?
Jertek, lássatok egy embert, a ki megmonda nékem mindent, a mit cselekedtem. Nem ez-é a Krisztus?
30 So they went out of the town and came to him.
Kimenének azért a városból, és hozzá menének.
31 While this was taking place, the disciples were saying to Jesus, Master, take some food.
Aközben pedig kérék őt a tanítványok, mondván: Mester, egyél!
32 But he said to them, I have food of which you have no knowledge.
Ő pedig monda nékik: Van nékem eledelem, a mit egyem, a mit ti nem tudtok.
33 So the disciples said one to another, Did anyone give him food?
Mondának azért a tanítványok egymásnak: Hozott-é néki valaki enni?
34 Jesus said, My food is to do the pleasure of him who sent me and to make his work complete.
Monda nékik Jézus: Az én eledelem az, hogy annak akaratját cselekedjem, a ki elküldött engem, és az ő dolgát elvégezzem.
35 You would say, Four months from now is the time of the grain-cutting. Take a look, I say to you, at the fields; they are even now white for cutting.
Ti nem azt mondjátok-é, hogy még négy hónap és eljő az aratás? Ímé, mondom néktek: Emeljétek fel szemeiteket, és lássátok meg a tájékokat, hogy már fehérek az aratásra.
36 He who does the cutting now has his reward; he is getting together fruit for eternal life, so that he who did the planting and he who gets in the grain may have joy together. (aiōnios g166)
És a ki arat, jutalmat nyer, és az örök életre gyümölcsöt gyűjt; hogy mind a vető, mind az arató együtt örvendezzen. (aiōnios g166)
37 In this the saying is a true one, One does the planting, and another gets in the grain.
Mert ebben az a mondás igaz, hogy más a vető, más az arató.
38 I sent you to get in grain which you had no hand in planting: other men did that work, and you take the reward.
Én annak az aratására küldtelek titeket, a mit nem ti munkáltatok; mások munkálták, és ti a mások munkájába állottatok.
39 Now a number of the people of that town had faith in him because of the woman's witness: He has been talking to me of everything I ever did.
Abból a városból pedig sokan hivének benne a Samaritánusok közül annak az asszonynak beszédéért, a ki bizonyságot tett vala, hogy: Mindent megmondott nékem, a mit cselekedtem.
40 So when the people came to him they made request to him to be among them for a time, and he was there two days.
A mint azért oda mentek hozzá a Samaritánusok, kérék őt, hogy maradjon náluk; és ott marada két napig.
41 And a great number more of them came to have faith in him because of what he himself said.
És sokkal többen hivének a maga beszédéért,
42 And they said to the woman, Now we have faith, but not because of your story: we ourselves have given ear to his words, and we are certain that he is truly the Saviour of the world.
És azt mondják vala az asszonynak, hogy: Nem a te beszédedért hiszünk immár: mert magunk hallottuk, és tudjuk, hogy bizonnyal ez a világ idvezítője, a Krisztus.
43 And after the two days he went on from there into Galilee.
Két nap mulva pedig kiméne onnét, és elméne Galileába.
44 For Jesus himself said that a prophet has no honour in the country of his birth.
Mert Jézus maga tett bizonyságot arról, hogy a prófétának nincs tisztessége a maga hazájában.
45 So when he came into Galilee, the Galilaeans took him to their hearts because of the things which they had seen him do in Jerusalem at the feast — they themselves having been there at the feast.
Mikor azért beméne Galileába, befogadták őt a Galileabeliek, mivelhogy látták vala mindazt, a mit Jeruzsálemben cselekedett az ünnepen; mert ők is elmentek vala az ünnepre.
46 So he came to Cana in Galilee, where he had made the water wine. And there was a certain man of high position whose son was ill at Capernaum.
Ismét a galileai Kánába méne azért Jézus, a hol a vizet borrá változtatta. És volt Kapernaumban egy királyi ember, a kinek a fia beteg vala.
47 When it came to his ears that Jesus had come from Judaea into Galilee, he went to him and made a request that he would come down to his son, who was near to death, and make him well.
Mikor ez meghallá, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, hozzá méne és kéré őt, hogy menjen el és gyógyítsa meg az ő fiát; mert halálán vala.
48 Then Jesus said to him, You will not have faith if you do not see signs and wonders.
Monda azért néki Jézus: Ha jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek.
49 The man said, Sir, come down before my boy is dead.
Monda néki a királyi ember: Uram, jőjj, mielőtt a gyermekem meghal.
50 And Jesus said, Go in peace; your son is living. The man had faith in the word which Jesus said to him and went away.
Monda néki Jézus: Menj el, a te fiad él. És hitt az ember a szónak, a mit Jézus mondott néki, és elment.
51 And while he was going down, his servants came to him and said, Your boy is living.
A mint pedig már megy vala, elébe jövének az ő szolgái, és hírt hozának néki, mondván, hogy: A te fiad él.
52 So he put a question to them as to the hour when he became better; and they said to him, The disease went from him yesterday at the seventh hour.
Megtudakozá azért tőlük az órát, a melyben megkönnyebbedett vala; és mondának néki: Tegnap hét órakor hagyta el őt a láz;
53 It was clear then to the father that this was the very time at which Jesus said to him, Your son is living. And he had faith in Jesus, he and all his family.
Megérté azért az atya, hogy abban az órában, a melyben azt mondá néki a Jézus, hogy: a te fiad él. És hitt ő, és az ő egész háza népe.
54 Now this is the second sign which Jesus did after he had come out of Judaea into Galilee.
Ezt ismét második jel gyanánt tevé Jézus, mikor Júdeából Galileába ment.
