John 11
1 Now a certain man was sick, Lazarus, of Bethany, the village of Mary and Martha her sister.
Vala pedig egy beteg, Lázár, Bethániából, Máriának és az ő testvérének, Márthának falujából.
2 It was the Mary that anointed the Lord with ointment, and wiped his feet with her hair, whose brother Lazarus was sick.
Az a Mária volt pedig az, a kinek a testvére Lázár beteg vala, a ki megkente vala az Urat kenettel és a hajával törlé meg annak lábait.
3 Therefore his sisters sent to him, saying: Lord, behold, he whom thou lovest is sick.
Küldének azért a testvérek ő hozzá, mondván: Uram, ímé, a kit szeretsz, beteg.
4 But when Jesus heard it, he said: This sickness is not to death, but for the glory of God, that by it the Son of God may be glorified.
Jézus pedig, a mikor ezt hallotta, monda: Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségére való, hogy dicsőíttessék általa az Istennek Fia.
5 Now, Jesus loved Martha, and her sister, and Lazarus.
Szereti vala pedig Jézus Márthát és annak nőtestvérét, és Lázárt.
6 When, therefore, he heard that he was sick, he still remained two days in the place where he was.
Mikor azért meghallá, hogy beteg, akkor két napig marada azon a helyen, a hol vala.
7 Then after this, he said to his disciples: Let us go into Judea again.
Ez után aztán monda tanítványainak: Menjünk ismét Júdeába.
8 His disciples said to him: Rabbi, the Jews just now sought to stone thee, and art thou going thither again?
Mondának néki a tanítványok: Mester, most akarnak vala téged megkövezni a Júdabeliek, és újra oda mégy?
9 Jesus answered: Are there not twelve hours in the day? If any one walks during the day, he does not stumble, for he sees the light of this world.
Felele Jézus: Avagy nem tizenkét órája van-é a napnak? Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja e világnak világosságát.
10 But if any one walks in the night, he stumbles, because there is no light in him.
De a ki éjjel jár, megbotlik, mert nincsen abban világosság.
11 Thus spoke he; and after this he said to them: Our friend Lazarus sleeps; but I go that I may awake him out of sleep.
Ezeket mondá; és ezután monda nékik: Lázár, a mi barátunk, elaludt; de elmegyek, hogy felköltsem őt.
12 Then his disciples said: Lord, if he sleeps, he will be saved.
Mondának azért az ő tanítványai: Uram, ha elaludt, meggyógyul.
13 Jesus spoke of his death; but they thought that he spoke of taking rest in sleep.
Pedig Jézus annak haláláról beszélt; de ők azt hitték, hogy álomnak alvásáról szól.
14 Therefore, Jesus then said to them plainly: Lazarus is dead.
Ekkor azért nyilván monda nékik Jézus: Lázár megholt.
15 And I rejoice, on your account, that I was not there, in order that you may believe. But let us go to him.
És örülök, hogy nem voltam ott, ti érettetek, hogy higyjetek. De menjünk el ő hozzá!
16 Then Thomas, who is called Didymus, said to his fellow-disciples: Let us also go, that we may die with him.
Monda azért Tamás, a ki Kettősnek mondatik, az ő tanítványtársainak: Menjünk el mi is, hogy meghaljunk vele.
17 Then when Jesus came, he found that he had already been four days in the tomb.
Elmenvén azért Jézus, úgy találá, hogy az már négy napja vala sírban.
18 Now Bethany was near Jerusalem, about fifteen furlongs off.
Bethánia pedig közel vala Jeruzsálemhez, mintegy tizenöt futamatnyira;
19 And many of the Jews had come to Martha and Mary, to comfort them concerning their brother.
És a zsidók közül sokan mentek vala Márthához és Máriához, hogy vigasztalják őket az ő testvérök felől.
20 Then Martha, when she heard that Jesus was coming, went out to meet him; but Mary sat still in the house.
Mártha azért, a mint hallja vala, hogy Jézus jő, elébe méne; Mária pedig otthon ül vala.
21 Then Martha said to Jesus: Lord, if thou hadst been here my brother would not have died.
Monda azért Mártha Jézusnak: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.
22 But even now, I know that whatever thou wilt ask of God, God will give thee.
De most is tudom, hogy a mit csak kérsz az Istentől, megadja néked az Isten.
23 Jesus said to her: Your brother shall rise again.
Monda néki Jézus: Feltámad a te testvéred.
24 Martha said to him: I know that he will rise, in the resurrection at the last day.
Monda néki Mártha: Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor az utolsó napon.
25 Jesus said to her: I am the resurrection, and the life; he that believes on me, though he were dead, yet shall he live;
Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: a ki hisz én bennem, ha meghal is, él;
És a ki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal. Hiszed-é ezt? (aiōn g165)
27 She said to him: Yes, Lord; I believe that thou art the Christ, the Son of God, who was to come into the world.
Monda néki: Igen Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Istennek Fia, a ki e világra jövendő vala.
28 And when she had said this, she went away, and called Mary, her sister, secretly, saying: The Teacher has come, and calls for you.
És a mint ezeket mondotta vala, elméne, és titkon szólítá az ő testvérét Máriát, mondván: A Mester itt van és hív téged.
29 When she heard it, she rose quickly and came to him.
Mihelyt ez hallá, felkele hamar és hozzá méne.
30 Now Jesus had not yet come into the village, but was in the place where Martha met him.
Jézus pedig nem ment vala még be a faluba, hanem azon a helyen vala, a hová Mártha elébe ment vala.
31 Then the Jews that were with her in the house, and were comforting her, seeing Mary rise and go out quickly, followed her, saying: She is going to the tomb to weep there.
A zsidók azért, a kik ő vele otthon valának és vigasztalák őt, látván, hogy Mária hamar felkél és kimegy vala, utána menének, ezt mondván: A sírhoz megy, hogy ott sírjon.
32 Then, when Mary came where Jesus was, and saw him, she fell at his feet, saying to him: Lord, if thou hadst been here, my brother would not have died.
Mária azért, a mint oda ére, a hol Jézus vala, meglátván őt, az ő lábaihoz esék, mondván néki: Uram, ha itt voltál volna, nem halt volna meg az én testvérem.
33 Then, when Jesus saw her weeping, and the Jews that came with her weeping also, he was greatly moved in spirit, and troubled;
Jézus azért, a mint látja vala, hogy az sír és sírnak a vele jött zsidók is, elbúsula lelkében és igen megrendüle.
34 and he said: Where have you laid him? They said to him: Lord, come and see.
És monda: Hová helyeztétek őt? Mondának néki: Uram, jer és lásd meg!
35 Jesus wept.
Könnyekre fakadt Jézus.
36 Then said the Jews: See how he loved him!
Mondának azért a zsidók: Ímé, mennyire szerette őt!
37 And some of them said: Could not he, who opened the eyes of the blind man, have caused that even this man should not have died?
Némelyek pedig mondának közülök: Nem megtehette volna-é ez, a ki a vaknak szemét felnyitotta, hogy ez ne haljon meg?
38 Then Jesus, again greatly moved within himself, came to the tomb. It was a cave, and a stone was laid against it.
Jézus pedig újra felindulva magában, oda megy vala a sírhoz. Az pedig egy üreg vala, és kő feküvék rajta.
39 Jesus said: Take away the stone. Martha, the sister of him that was dead, said to him: Lord, the body is offensive; for he has been dead four days.
Monda Jézus: Vegyétek el a követ. Monda néki a megholtnak nőtestvére, Mártha: Uram, immár szaga van, hiszen negyednapos.
40 Jesus said to her: Did I not tell you, that, if you would believe, you should see the glory of God?
Monda néki Jézus: Nem mondtam-é néked, hogy ha hiszel, meglátod majd az Istennek dicsőségét?
41 Then they took away the stone. And Jesus lifted up his eyes and said: Father, I thank thee, that thou hast heard me.
Elvevék azért a követ onnan, a hol a megholt feküszik vala. Jézus pedig felemelé szemeit az égre, és monda: Atyám, hálát adok néked, hogy meghallgattál engem.
42 I know, in deed, that thou dost always hear me. But for the sake of the multitude who stand around me, I have said it, that they may believe that thou hast sent me.
Tudtam is én, hogy te mindenkor meghallgatsz engem; csak a körülálló sokaságért mondtam, hogy elhigyjék, hogy te küldtél engem.
43 And when he had said these things, he cried with a loud voice, Lazarus, come forth.
És mikor ezeket mondá, fenszóval kiálta: Lázár, jőjj ki!
44 And he that had been dead came forth, bound hand and foot with grave-clothes; and his face was bound around with a handkerchief. Jesus said to them: Loose him, and let him go.
És kijöve a megholt, lábain és kezein kötelékekkel megkötözve, és az orczája kendővel vala leborítva. Monda nékik Jézus: Oldozzátok meg őt, és hagyjátok menni.
45 Then many of the Jews that had come to Mary, and who saw what he had done, believed on him.
Sokan hivének azért ő benne ama zsidók közül, a kik Máriához mentek vala, és láták, a miket cselekedett vala.
46 But some of them went away to the Pharisees, and told them what Jesus had done.
De némelyek azok közül elmenének a farizeusokhoz, és elbeszélék nékik, a miket Jézus cselekedett vala.
47 Then the chief priests and the Pharisees called together the Sanhedrin, and said: What are we doing? For this man does many signs.
Egybegyűjték azért a papifejedelmek és a farizeusok a főtanácsot, és mondának: Mit cselekedjünk? mert ez az ember sok csodát mível.
48 If we thus let him alone, all will believe on him, and the Romans will come and take away our place and our nation.
Ha ekképen hagyjuk őt, mindenki hinni fog ő benne: és eljőnek majd a rómaiak és elveszik tőlünk mind e helyet, mind e népet.
49 But one of them, Caiaphas, who was chief priest that year, said to them: You know nothing,
Egy pedig ő közülök, Kajafás, a ki főpap vala abban az esztendőben, monda nékik: Ti semmit sem tudtok.
50 nor do you consider that it is profitable for us, that one man should die for the people, and not that the whole nation should perish.
Meg sem gondoljátok, hogy jobb nékünk, hogy egy ember haljon meg a népért, és az egész nép el ne vesszen.
51 But this he did not speak of himself; but being chief priest that year, he prophesied that Jesus was about to die for the nation;
Ezt pedig nem magától mondta: hanem mivelhogy abban az esztendőben főpap vala, jövendőt monda, hogy Jézus meg fog halni a népért;
52 and not for the nation only, but that he should gather into one the children of God that were scattered abroad.
És nemcsak a népért, hanem azért is, hogy az Istennek elszéledt gyermekeit egybegyűjtse.
53 From that day, therefore, they consulted together to put him to death.
Ama naptól azért azon tanakodának, hogy őt megöljék.
54 Therefore, Jesus no longer walked openly among the Jews, but withdrew thence to the region near the wilderness, to a city called Ephraim, and there he remained with his disciples.
Jézus azért nem jár vala többé nyilvánosan a zsidók között, hanem elméne onnan a vidékre, a pusztához közel, egy Efraim nevű városba; és ott tartózkodék az ő tanítványaival.
55 And the passover of the Jews was near; and many went up from the country to Jerusalem, before the passover, to purify themselves.
Közel vala pedig a zsidók husvétja: és sokan menének fel Jeruzsálembe a vidékről husvét előtt, hogy megtisztuljanak.
56 Then they sought for Jesus, and said one to another, as they stood in the temple: What think you, that he will not come to the feast?
Keresék azért Jézust, és szólnak vala egymással a templomban állva: Mit gondoltok, hogy nem jön-é fel az ünnepre?
57 Now the chief priests and the Pharisees had given orders, that, if any one knew where he was, he should inform them, that they might take him.
A papi fejedelmek pedig és a farizeusok is parancsolatot adának, hogy ha valaki megtudja, hogy hol van, jelentse meg, hogy őt megfogják.
