Hebrews 1
1 God, who in many parts and in many ways spoke in ancient times to the fathers by the prophets, has in these last days spoken to us by his Son,
Minekutána az Isten sok rendben és sokféleképen szólott hajdan az atyáknak a próféták által,
ez utolsó időkben szólott nékünk Fia által, a kit tett mindennek örökösévé, a ki által a világot is teremtette, (aiōn g165)
3 who, being the effulgence of his glory and the exact representation of his essence, and upholding all things by his own powerful word, when he had by himself made expiation for our sins, sat down at the right hand of the Majesty on high,
A ki az ő dicsőségének visszatükröződése, és az ő valóságának képmása, a ki hatalma szavával fentartja a mindenséget, a ki minket bűneinktől megtisztítván, üle a Felségnek jobbjára a magasságban,
4 having become so far superior to the angels, as the name which he has inherited is more excellent than theirs.
Annyival kiválóbb lévén az angyaloknál, a mennyivel különb nevet örökölt azoknál.
5 For to which of the angels did he at any time say: Thou art my Son, this day have I begotten thee? And again: I will be to him a Father, and he shall be to me a Son?
Mert kinek mondotta valaha az angyalok közül: Én Fiam vagy te, én ma szűltelek téged? és ismét: Én leszek néki Atyja és ő lesz nékem Fiam?
6 And again, when he brings the first-begotten into the world, he says: And let all the angels of God worship him.
Viszont mikor behozza az ő elsőszülöttét a világba, így szól: És imádják őt az Istennek minden angyalai.
7 And of the angels he says: Who makes his angels winds, and his ministers a flame of fire.
És bár az angyalokról így szól: Ki az ő angyalait szelekké teszi és az ő szolgáit tűz lángjává,
8 But to the Son: Thy throne, O God, is from age to age: a scepter of rectitude is the scepter of thy kingdom. (aiōn g165)
Ámde a Fiúról így: A te királyi széked óh Isten örökkön örökké. Igazságnak pálczája a te országodnak pálczája. (aiōn g165)
9 Thou hast loved righteousness, and hated iniquity; therefore, God, thy God, has anointed thee with the oil of gladness above thy fellows.
Szeretted az igazságot és gyűlölted a hamisságot: annakokáért felkent téged az Isten, a te Istened, örömnek olajával a te társaid felett.
10 And, Thou, Lord, in the beginning, didst lay the foundation of the earth, and the heavens are the works of thy hands.
És: Te Uram kezdetben alapítottad a földet és a te kezeidnek művei az egek;
11 They shall perish; but thou remainest: and they all shall grow old as a garment;
Azok elvesznek, de te megmaradsz, és mindazok, mint a ruha megavulnak.
12 and as a mantle thou shalt fold them up, and they shall be changed; but thou art the same, and thy years shall not fail.
És palástként összehajtod azokat és elváltoznak, te pedig ugyanaz vagy és a te esztendeid el nem fogynak.
13 But to which of the angels has he said at any time: Sit on my right hand, till I make thy enemies thy footstool?
Melyik angyalnak mondotta pedig valaha: Ülj az én jobbkezem felől, míglen ellenségeidet lábaidnak zsámolyává teszem?
14 Are they not all ministering spirits, sent forth to minister to those who shall inherit salvation?
Avagy nem szolgáló lelkek-é mindazok, elküldve szolgálatra azokért, a kik örökölni fogják az idvességet?
