Psalms 102
1 Hear my prayer, O Jehovah, and let my cry come to thee.
A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé. Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!
2 Hide not thy face from me in the day of my distress. Incline thine ear to me. In the day when I call answer me speedily.
Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!
3 For my days consume away like smoke, and my bones are burned as a firebrand.
Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.
4 My heart is smitten like grass, and withered, for I forget to eat my bread.
Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.
5 Because of the voice of my groaning my bones cling to my flesh.
Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.
6 I am like a pelican of the wilderness. I have become as an owl of the waste places.
Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.
7 I watch, and have become like a sparrow that is alone upon the house-top.
Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.
8 My enemies reproach me all the day. Those who are mad against me do curse by me.
Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.
9 For I have eaten ashes like bread, and mingled my drink with weeping,
Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,
10 because of thine indignation and thy wrath. For thou have taken me up, and cast me away.
A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.
11 My days are like a shadow that declines, and I am withered like grass.
Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.
12 But thou, O Jehovah, will abide forever, and thy memorial to all generations.
De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre áll.
13 Thou will arise, and have mercy upon Zion, for it is time to have pity upon her, yea, the set time has come.
Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.
14 For thy servants take pleasure in her stones, and have pity upon her dust.
Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.
15 So the nations shall fear the name of Jehovah, and all the kings of the earth thy glory.
És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;
16 For Jehovah has built up Zion. He has appeared in his glory.
Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.
17 He has regarded the prayer of the destitute, and has not despised their prayer.
Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.
18 This shall be written for the generation to come. And a people which shall be created shall praise Jehovah.
Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.
19 For he has looked down from the height of his sanctuary. From heaven Jehovah beheld the earth,
Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.
20 to hear the sighing of the prisoner, to loose those who are appointed to death,
Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza a halálnak fiait.
21 that men may declare the name of Jehovah in Zion, and his praise in Jerusalem,
Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.
22 when the peoples are gathered together, and the kingdoms, to serve Jehovah.
Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.
23 He weakened my strength in the way. He shortened my days.
Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.
24 I said, O my God, take me not away in the midst of my days. Thy years are throughout all generations.
Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak.
25 Of old thou laid the foundation of the earth, and the heavens are the work of thy hands.
Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.
26 They shall perish, but thou shall endure. Yea, all of them shall grow old like a garment. As a vesture thou shall change them, and they shall be changed,
Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.
27 but thou are the same, and thy years shall have no end.
De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.
28 The sons of thy servants shall continue, and their seed shall be established before thee.
A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted.
