Salme 144

1 (Af David.) Lovet være HERREN, min Klippe, som oplærer mine hænder til Strid mine Fingre til Krig,

Dávidé. Áldott az Úr, az én kőváram, a ki hadakozásra tanítja kezemet, s viadalra az én ujjaimat.

2 min Miskundhed og min Fæstning, min Klippeborg, min Frelser, mit Skjold og den, jeg lider på, som underlægger mig Folkeslag!

Jóltevőm és megoltalmazóm, mentőváram és szabadítóm nékem; paizsom, és az, a kiben én bízom: ő veti alám népemet.

3 HERRE, hvad er et Menneske, at du kendes ved det, et Menneskebarn, at du agter på ham?

Uram! Micsoda az ember, hogy tudsz felőle, és az embernek fia, hogy gondod van reá?

4 Mennesket er som et Åndepust, dets Dage som svindende Skygge.

Olyan az ember, mint a lehellet; napjai, mint az átfutó árnyék.

5 HERRE, sænk din Himmel, stig ned og rør ved Bjergene, så at de ryger;

Uram, hajlítsd meg egeidet és szállja alá; illesd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek!

6 slyng Lynene ud og adsplit Fjenderne, send dine Pile og indjag dem Rædsel;

Lövelj villámot és hányd szerte őket; bocsásd ki nyilaidat és vedd el eszöket.

7 udræk din Hånd fra det høje, fri og frels mig fra store Vande,

Nyújtsd le kezeidet a magasból; ragadj ki és ments meg engem a nagy vizekből, az idegen-fiak kezéből;

8 fra fremmedes Hånd, de, hvis Mund taler Løgn, hvis højre er Løgnehånd.

A kiknek szájok hazugságot beszél, s jobb kezök a hamisság jobb keze.

9 Gud, jeg vil synge dig en ny Sang, lege for dig på tistrenget Harpe,

Isten! Új éneket éneklek néked; tízhúrú hangszerrel zengedezlek téged;

10 du, som giver Konger Sejr og udfrier David, din Tjener.

Ki segítséget ád a királyoknak, s megmenti Dávidot, az ő szolgáját a gonosz szablyától.

11 Fri mig fra det onde Sværd, frels mig fra fremmedes Hånd, de, hvis Mund taler Løgn, hvis højre er Løgnehånd.

Ragadj ki és ments meg engem az idegen-fiak kezéből, a kiknek szájok hazugságot beszél, s jobbkezök a hamisság jobbkeze.

12 I Ungdommen er vore Sønner som højvoksne Planter, vore Døtre er som Søjler, udhugget i Tempelstil;

Hogy fiaink olyanok legyenek, mint a plánták, nagyokká nőve ifjú korukban; leányaink, mint a templom mintájára kifaragott oszlopok.

13 vore Forrådskamre er fulde, de yder Forråd på, Forråd, vore Hjorde føder Tusinder, Titusinder på vore Marker,

Legyenek telve tárházaink, eledelt eledelre szolgáltassanak; juhaink százszorosodjanak, ezerszeresedjenek a mi legelőinken.

14 fede er vore Okser; intet Murbrud, ingen Udvandring, ingen Skrigen på Torvene.

Ökreink megrakodva legyenek; sem betörés, sem kirohanás, sem kiáltozás ne legyen a mi utczáinkon.

15 Saligt det Folk, der er således stedt, saligt det Folk, hvis Gud er HERREN!

Boldog nép az, a melynek így van dolga; boldog nép az, a melynek az Úr az ő Istene.