Salme 78
1 (En Maskil af Asaf.) Lyt, mit folk til min lære, bøj eders øre til ord fra min Mund;
Aszáf tanítása. Figyelj én népem az én tanításomra; hajtsátok füleiteket számnak beszédeire.
2 jeg vil åbne min Mund med Billedtale, fremsætte Gåder fra fordums Tid,
Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi időből.
3 hvad vi har hørt og ved, hvad vore Fædre har sagt os;
A miket hallottunk és tudunk; és a miket atyáink beszéltek nékünk,
4 vi dølger det ikke for deres Børn, men melder en kommende Slægt om HERRENs Ære og Vælde og Underne, som han har gjort.
Nem titkoljuk el azokat az ő fiaiktól; a jövő nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit, a melyeket cselekedett.
5 Han satte et Vidnesbyrd i Jakob, i Israel gav han en Lov, idet han bød vore Fædre at lade deres Børn det vide,
Mert bizonyságot állított Jákóbban, és törvényt rendelt Izráelben; a melyek felől megparancsolta atyáinknak, hogy megtanítsák azokra fiaikat;
6 at en senere Slægt kunde vide det, og Børn, som fødtes siden, stå frem og fortælle deres Børn derom,
Hogy megtudja azokat a jövő nemzedék, a fiak, a kik születnek; és felkeljenek és hirdessék azokat fiaiknak;
7 så de slår deres Lid til Gud og ikke glemmer Guds Gerninger, men overholder hans Bud,
Hogy Istenbe vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, hanem az ő parancsolatait megtartsák.
8 ej slægter Fædrene på, en vanartet, stridig Slægt, hvis Hjerte ikke var fast, hvis Ånd var utro mod Gud
Hogy ne legyenek olyanok, mint apáik: szilaj és makacs nemzedék, olyan nemzedék, a melynek szíve nem volt szilárd, és lelke sem volt hű Isten iránt.
9 - Efraims Børn var rustede Bueskytter, men svigted på Stridens Dag -
Efraim fiai, a fegyveres íjászok hátat fordítottak az ütközet napján;
10 Gudspagten holdt de ikke, de nægtede at følge hans Lov;
Nem őrizték meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az ő törvényében;
11 hans Gerninger gik dem ad Glemme, de Undere, han lod dem skue.
Sőt elfelejtkeztek az ő tetteiről, csodáiról, a melyeket mutatott nékik.
12 Han gjorde Undere for deres Fædre i Ægypten på Zoans Mark;
Apáik előtt csodát mívelt Égyiptom földjén, a Czoán mezején.
13 han kløvede Havet og førte dem over, lod Vandet stå som en Vold;
Ketté választotta a tengert s átvitte őket; és felállította a vizeket fal gyanánt.
14 han ledede dem ved Skyen om Dagen, Natten igennem ved Ildens Skær;
Vezette őket nappal felhőben, és egész éjen át tűznek világosságában.
15 han kløvede Klipper i Ørkenen, lod dem rigeligt drikke som af Strømme,
Sziklákat hasított meg a pusztában, és inniok adott bőségesen, akárcsak a mélységes vizekből.
16 han lod Bække rinde af Klippen og Vand strømme ned som Floder.
Patakokat fakasztott a kősziklából, és folyamok módjára vizeket ömlesztett:
17 Men de blev ved at synde imod ham og vække den Højestes Vrede i Ørkenen;
Mégis folyvást vétkeztek ellene, és haragították a Felségest a pusztában;
18 de fristede Gud i Hjertet og krævede Mad til at stille Sulten,
És megkísérték Istent az ő szívökben, enni valót kérvén az ő kivánságuk szerint.
19 de talte mod Gud og sagde: "Kan Gud dække Bord i en Ørken?
És szólának Isten ellen, mondván: Avagy tudna-é Isten asztalt teríteni a pusztában?
20 Se, Klippen slog han, så Vand flød frem, og Bække vælded ud; mon han også kan give Brød og skaffe kød til sit Folk?"
Ímé, megcsapta a kősziklát és víz ömlött és patakok özönlöttek; de vajjon tud-é kenyeret is adni? avagy készíthet-é húst az ő népének?
21 Det hørte HERREN, blev vred, der tændtes en Ild mod Jakob, ja Vrede kom op mod Israel,
Meghallotta az Úr és megharagudott ezért, és tűz gyulladt fel Jákób ellen, és harag gerjedt fel Izráel ellen;
22 fordi de ikke troede Gud eller stolede på hans Frelse.
Mert nem hittek Istenben, és nem bíztak az ő segedelmében,
23 Da bød han Skyerne oventil, lod Himlens Døre åbne
És ráparancsolt a felhőkre ott fenn, és az egek ajtait megnyitotta.
24 og Manna regne på dem til Føde, han gav dem Himmelkorn;
És hullatott reájuk mannát eledelül, és mennyei gabonát adott nékik.
25 Mennesker spiste Englebrød, han sendte dem Mad at mætte sig med.
Angyalok kenyerét ette az ember, bőséggel vetett nékik eleséget,
26 Han rejste Østenvinden på Himlen, førte Søndenvinden frem ved sin Kraft;
Megindítá a keleti szelet az egekben, és elhozá erejével a déli szelet;
27 Kød lod han regne på dem som Støv og vingede Fugle som Havets Sand,
És hullata rájuk annyi húst, mint a por, és annyi madarat, mint a tenger fövénye.
28 lod dem falde midt i sin Lejr, rundt omkring sine Boliger;
És leszállítá azokat az ő táboruk közepére, az ő sátoraikhoz köröskörül.
29 Og de spiste sig overmætte, hvad de ønskede, lod han dem få.
Evének azért és igen megelégedének, és a mit kivántak, azt hozá nékik.
30 Men før deres Attrå var stillet, mens Maden var i deres Mund,
Még fel sem hagytak a kivánságukkal; az étel még a szájukban vala:
31 rejste Guds Vrede sig mod dem; han vog deres kraftige Mænd, fældede Israels Ynglinge.
Mikor az Isten haragja felgerjede ellenök, és főbbjeik közül sokakat megöle, és Izráelnek ifjait levágá;
32 Og dog blev de ved at synde og troede ej på hans Undere.
Mindamellett is újra vétkezének, és nem hivének az ő csodadolgaiban.
33 Da lod han deres Dage svinde i Tomhed og endte brat deres År.
Azért hiábavalóságban töltette el napjaikat, éveiket pedig rettegésben.
34 Når han vog dem, søgte de ham, vendte om og spurgte om Gud,
Ha ölte őket, hozzá fordultak, megtértek és Istent keresék.
35 kom i Hu, at Gud var deres Klippe, Gud den Allerhøjeste deres Genløser.
És eszökbe vevék, hogy Isten az ő sziklájok, és a felséges Isten az ő megváltójok;
36 De hyklede for ham med Munden, løj for ham med deres Tunge;
És hízelkedének néki szájokkal, nyelvökkel pedig hazudozának néki.
37 deres Hjerter holdt ikke fast ved ham, hans Pagt var de ikke tro.
De szívök nem volt tökéletes iránta, és nem voltak hűségesek az ő szövetségéhez;
38 Og dog er han barmhjertig, han tilgiver Misgerning, lægger ej øde, hans Vrede lagde sig Gang på Gang, han lod ikke sin Harme fuldt bryde frem;
Ő azonban irgalmas és bűnbocsátó, nem semmisít meg, sőt sokszor elfordítja haragját, és nem önti ki teljes búsulását.
39 han kom i Hu, de var Kød, et Pust, der svinder og ej vender tilbage.
Azért eszébe vevé, hogy test ők, és olyanok, mint az ellebbenő szél, a mely nem tér vissza.
40 Hvor tit stod de ham ikke imod i Ørkenen og voldte ham Sorg i det øde Land!
Hányszor keserítették őt a pusztában, hányszor illették fájdalommal a kietlenben?!
41 De fristede alter Gud, de krænkede Israels Hellige;
És újra kísértették az Istent, és ingerelték Izráel szentjét.
42 hans Hånd kom de ikke i Hu, de Dag han friede dem fra Fjenden,
Nem emlékeztek meg az ő kezéről, sem a napról, a melyen megváltotta őket a nyomorgatótól;
43 da han gjorde sine Tegn i Ægypten, sine Undere på Zoans Mark,
Midőn kitűzte jeleit Égyiptomban, és csodáit a Czoán mezején.
44 forvandlede deres Floder til Blod, så de ej kunde drikke af Strømmene,
És vérré változtatta folyóikat, hogy nem ihatták patakjaikat.
45 sendte Myg imod dem, som åd dem, og Frøer, som lagde dem øde,
Legyeket bocsáta reájok, a melyek emészték őket, és békát, a mely pusztítá őket.
46 gav Æderen, hvad de avlede, Græshoppen al deres Høst,
Odaadta termésöket a szöcskének, s munkájuk gyümölcsét a sáskának.
47 slog deres Vinstokke ned med Hagl, deres Morbærtræer med Frost,
Jégesővel pusztítá el szőlőjüket, s figefáikat kőesővel.
48 prisgav Kvæget for Hagl og deres Hjorde for Lyn.
Odaveté barmaikat a jégesőnek, marháikat pedig a mennyköveknek.
49 Han sendte sin Vredesglød mod dem, Harme, Vrede og Trængsel, en Sendefærd af Ulykkesengle;
Rájok bocsátá haragjának tüzét, mérgét, búsulását és a szorongatást: a gonosz angyalok seregét.
50 frit Løb gav han sin Vrede, skånede dem ikke for Døden, gav deres Liv til Pris for Pest;
Utat tört haragjának, s nem tartotta meg a haláltól lelköket, és életöket döghalálnak veté.
51 alt førstefødt i Ægypten slog han, Mandskraftens Førstegrøde i Kamiternes Telte,
És megöle minden elsőszülöttet Égyiptomban, az erő zsengéjét Khám sátoraiban.
52 lod sit Folk bryde op som en Hjord, ledede dem som Kvæg i Ørkenen,
Elindítá mint juhokat, az ő népét, s vezeté őket, mint nyájat a pusztában.
53 ledede dem trygt, uden Frygt, mens Havet lukked sig over deres Fjender;
És vezeté őket biztonságban, és nem félének, ellenségeiket pedig elborítá a tenger.
54 han bragte dem til sit hellige Land, de Bjerge, hans højre vandt,
És bevivé őket az ő szent határába, arra a hegyre, a melyet szerzett az ő jobbkezével.
55 drev Folkeslag bort foran dem, udskiftede ved Lod deres Land og lod Israels Stammer bo i deres Telte.
És kiűzé előlük a pogányokat, és elosztá nékik az örökséget sorsvetéssel; és letelepíté azok sátoraiban az Izráel törzseit.
56 Dog fristed og trodsede de Gud den Allerhøjeste og overholdt ikke hans Vidnesbyrd;
De megkisérték és megharagíták a magasságos Istent, és nem őrizék meg bizonyságait;
57 de faldt fra, var troløse som deres Fædre, svigtede som en slappet Bue,
Elfordulának ugyanis és hűtlenek levének, mint apáik; visszafelé fordulának, mint a csalfa kézív.
58 de krænkede ham med deres Offerhøje, æggede ham med deres Gudebilleder.
Haragra ingerelték őt magaslataikkal, és bosszantották faragott bálványaikkal.
59 Det hørte Gud og blev vred følte højlig Lede ved Israel;
Meghallá ezt Isten és felgerjede; és az Izráelt felette megútálá.
60 han opgav sin Bolig i Silo, det Telt, hvor han boede blandt Mennesker;
És elveté magától Silói hajlékát, a sátort, a melyben lakott vala az emberek között;
61 han gav sin Stolthed i Fangenskab, sin Herlighed i Fjendehånd,
Sőt fogságba viteté erejét, dicsőségét pedig ellenség kezébe.
62 prisgav sit Folk for Sværdet, blev vred på sin Arvelod;
És fegyver alá rekeszté az ő népét; és az ő öröksége ellen felgerjede.
63 Ild fortærede dets unge Mænd, dets Jomfruer fik ej Bryllupssange,
Ifjait tűz emészté meg, és szüzei nem énekeltettek meg.
64 dets Præster faldt for Sværdet, dets Enker holdt ikke Klagefest.
Papjai fegyver miatt hullottak el, és özvegyei nem végezheték a siratást.
65 Da vågnede Herren som en, der har sovet, som en Helt, der er døvet af Vin;
Akkor felserkene az Úr, mintegy álomból; mint hős, a ki bortól vigadoz;
66 han slog sine Fjender på Ryggen, gjorde dem evigt til Skamme.
És visszaveré ellenségeit; s örök gyalázatot vete reájok.
67 Men han fik Lede ved Josefs Telt, Efraims Stamme udvalgte han ikke;
Azután megútálá a József sátorát, és nem választá Efraim törzsét;
68 han udvalgte Judas Stamme, Zions Bjerg, som han elsker;
Hanem a Júda törzsét választá; a Sion hegyét, a melyet szeret.
69 han byggede sit Tempel himmelhøjt, grundfæstede det evigt som Jorden.
És megépíté szent helyét, mint egy magas várat; mint a földet, a melyet örök időre fundált.
70 Han udvalgte David, sin Tjener, og tog ham fra Fårenes Folde,
És kiválasztá Dávidot, az ő szolgáját, és elhozá őt a juhok aklaiból.
71 hentede ham fra de diende Dyr til at vogte Jakob, hans Folk, Israel, hans Arvelod;
A szoptatós juhok mellől hozá el őt, hogy legeltesse Jákóbot, az ő népét, és Izráelt, az ő örökségét.
72 han vogtede dem med oprigtigt Hjerte, ledede dem med kyndig Hånd.
És legelteté őket szívének tökéletessége szerint, és vezeté őket bölcs kezeivel.
