Salme 104
1 Min sjæl, lov Herren! Herren min Gud, du er såre stor! Du er klædt i Højhed og Herlighed,
Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!
2 hyllet i Lys som en Kappe! Himlen spænder du ud som et Telt;
A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;
3 du hvælver din Højsal i Vandene, gør Skyerne til din Vogn, farer frem på Vindens Vinger;
A ki vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az ő szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;
4 Vindene gør du til Sendebud, Ildsluer til dine Tjenere!
A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.
5 Du fæsted Jorden på dens Grundvolde, aldrig i Evighed rokkes den;
Ő fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.
6 Verdensdybet hylled den til som en Klædning, Vandene stod over Bjerge.
Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.
7 For din Trusel flyede de, skræmtes bort ved din Tordenrøst,
Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.
8 for op ad Bjerge og ned i Dale til det Sted, du havde beredt dem;
Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.
9 du satte en Grænse, de ej kommer over, så de ikke igen skal tilhylle Jorden.
Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.
10 Kilder lod du rinde i Dale, hen mellem Bjerge flød de;
A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;
11 de læsker al Markens Vildt, Vildæsler slukker deres Tørst;
Megitassák a mezőnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.
12 over dem bygger Himlens Fugle, mellem Grenene lyder deres Kvidder.
Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.
13 Fra din Højsal vander du Bjergene, Jorden mættes fra dine Skyer;
A ki megöntözi a hegyeket az ő palotájából; a te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik a föld.
14 du lader Græs gro frem til Kvæget og Urter til Menneskets Tjeneste, så du frembringer Brød af Jorden
A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből,
15 og Vin, der glæder Menneskets Hjerte, og lader Ansigtet glinse af Olie, og Brødet skal styrke Menneskets Hjerte.
És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerősíti a halandónak szívét.
16 HERRENs Træer bliver mætte, Libanons Cedre, som han har plantet,
Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;
17 hvor Fuglene bygger sig Rede; i Cypresser har Storken sin Bolig.
A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.
18 Højfjeldet er for Stenbukken, Klipperne Grævlingens Tilflugt.
A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.
19 Du skabte Månen for Festernes Skyld, Solen kender sin Nedgangs Tid;
Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.
20 du sender Mørke, Natten kommer, da rører sig alle Skovens Dyr;
Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezőnek összes vadai;
21 de unge Løver brøler efter Rov, de kræver deres Føde af Gud.
Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentől eledelöket.
22 De sniger sig bort, når Sol står op, og lægger sig i deres Huler;
Ha felkél a nap, elrejtőznek és hajlékaikban heverésznek;
23 Mennesket går til sit Dagværk, ud til sin Gerning, til Kvæld falder på.
Az ember munkájára megy ki, és az ő dolgára mind estvéig.
24 Hvor mange er dine Gerninger, HERRE, du gjorde dem alle med Visdom; Jorden er fuld af, hvad du har skabt!
Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.
25 Der er Havet, stort og vidt, der vrimler det uden Tal af Dyr, både små og store;
Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.
26 Skibene farer der, Livjatan, som du danned til Leg deri.
Amott gályák járnak s czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.
27 De bier alle på dig, at du skal give dem Føde i Tide;
Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben.
28 du giver dem den, og de sanker, du åbner din Hånd, og de mættes med godt.
Adsz nékik és ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.
29 Du skjuler dit Åsyn, og de forfærdes; du tager deres Ånd, og de dør og vender tilbage til Støvet;
Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra.
30 du sender din Ånd, og de skabes, Jordens Åsyn fornyer du.
Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.
31 HERRENs Herlighed vare evindelig, HERREN glæde sig ved sine Værker!
Legyen az Úrnak dicsőség örökké; örvendezzen az Úr az ő teremtményeiben;
32 Et Blik fra ham, og Jorden skælver, et Stød fra ham, og Bjergene ryger
A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.
33 Jeg vil synge for HERREN, så længe jeg lever, lovsynge min Gud, den Tid jeg er til.
Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok!
34 Min Sang være ham til Behag, jeg har min Glæde i HERREN.
Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;
35 Måtte Syndere svinde fra Jorden og gudløse ikke mer være til! Min Sjæl, lov HERREN! Halleluja!
Veszszenek el a bűnösök a földről, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!
