Klagesangene 5
1 HERRE, kom vor skæbne i Hu, sku ned og se vor skændsel!
Emlékezzél meg, mi lett velünk, tekintsd és nézd gyalázatunkat!
2 Vor Arvelod tilfaldt fremmede, Udlændinge fik vore Huse.
Birtokunk átszállt idegenekre, házaink külföldiekre.
3 Forældreløse, faderløse er vi, som Enker er vore Mødre.
Árvák lettünk, apátlanok, anyáink mintegy özvegyek.
4 Vort Drikkevand må vi købe, betale må vi vort Brænde.
Vizünket pénzért ittuk, fát díjon szerzünk.
5 Åget trykker vor Nakke, vi trættes og finder ej Hvile.
Nyakunkon üldöztek minket, elfáradtunk, nem adatott pihennünk.
6 Ægypten rakte vi Hånd, Assur, for at mættes med Brød.
Egyiptomnak adtunk kezet, Assúrnak, hogy jóllakjunk kenyérrel.
7 Vore Fædre, som synded, er borte, og vi må bære deres Skyld.
Atyáink vétkeztek és nincsenek, mi pedig bűneiket hordoztuk.
8 Over os råder Trælle, ingen frier os fra dem.
Szolgák uralkodnak rajtunk, nincs ki kezökből kiszabadítana.
9 Med Livsfare henter vi vort Brød, udsatte for Ørkenens Sværd.
Lelkünk árán szerezzük kenyerünket a pusztának kardja miatt.
10 Vor Hud er sværtet som en Ovn af Hungerens svidende Lue.
Bőrünk megfeketélett mint a kemencze az éhség forrósága miatt.
11 De skændede kvinder i Zion, Jomfruer i Judas Byer.
Asszonyokat bántalmaztak Cziónban, hajadonokat Jehúda városaiban.
12 Fyrster greb de og hængte, tog intet Hensyn til gamle.
Vezérek akasztattak fel kezük által, vének arcza nem tiszteltetett.
13 Ynglinge sattes til Kværnen, under Brændeknippet segnede Drenge.
Ifjak malmot hordtak és fiuk a fában botlottak meg.
14 De gamle forsvandt fra Porten, de unge fra Strengenes Leg.
Vének eltüntek a kapuból, ifjak az ő daluktól.
15 Vort Hjertes Glæde er borte, vor Dans er vendt til Sorg.
Eltünt szivünk vigalma, gyászra fordult körtánczunk.
16 Kronen faldt af vort Hoved, ve os, at vi har syndet!
Leesett fejünk koronája, oh jaj nekünk, hogy vétkeztünk.
17 Vort Hjerte blev derfor sygt, derfor vort Øje mørkt:
Ezért lett sínylővé a szivünk, ezek miatt sötétültek el szemeink:
18 For Zions Bjerg, som er øde, Ræve tumler sig der.
Czión hegyéért, hogy elpusztult, rókák kószálnak rajta.
19 Du, HERRE, troner for evigt, fra Slægt til Slægt står din trone.
Te, Örökkévaló, székelsz örökre, trónod nemzedékre meg nemzedékre.
20 Hvi glemmer du os bestandig og svigter os alle dage?
Miért felejtesz el bennünket mindig, elhagysz minket hosszú időkre?
21 Omvend os, HERRE, til dig, så vender vi om, giv os nye Dage, som fordum!
Téríts bennünket magadhoz, hogy megtérjünk, újítsd meg napjainkat mint hajdanta.
22 Eller har du helt stødt os bort, er din Vrede mod os uden Ende?
Avagy végkép elvetettél minket, olyannyira haragudtál ránk!
