Salme 89
1 En Undervisning; af Ethan, Esrahiteren. Jeg vil synge om Herrens Naadegerninger evindelig, jeg vil kundgøre din Sandhed med min Mund fra Slægt til Slægt.
Az Ezrahita Ethán tanítása. Az Úrnak kegyelmességét hadd énekeljem örökké! Nemzetségről nemzetségre hirdetem a te hűséges voltodat az én számmal!
2 Thi jeg har sagt: Din Naade skal bygges op evindelig, i Himlene skal du grundfæste din Sandhed:
Mert azt mondom: Örökké megáll a te kegyelmességed, és megerősíted a te hűséges voltodat az egekben, mondván:
3 „Jeg har gjort en Pagt med min udvalgte, jeg har tilsvoret David, min Tjener:
Szövetséget kötöttem az én választottammal, megesküdtem Dávidnak, az én szolgámnak:
4 Evindelig vil jeg stadfæste din Sæd, og jeg har bygget din Trone fra Slægt til Slægt.‟ (Sela)
Mindörökké megerősítem a te magodat, és nemzetségről nemzetségre megépítem a te királyi székedet. (Szela)
5 Og Himlene, Herre! skulle prise din underfulde Gerning og din Sandhed i de helliges Menighed.
És az egek dicsérik a te csodadolgodat Uram; a te hűséges voltodat is a szentek gyülekezetében.
6 Thi hvem i Skyen kan maale sig med Herren? hvo er Herren lig iblandt Gudernes Børn?
Mert a felhőkben kicsoda hasonlatos az Úrhoz, s ki olyan, mint az Úr, az istenek fiai között?
7 en Gud saare frygtelig i de helliges hemmelige Raad og forfærdelig over alle, som ere trindt omkring ham!
Igen rettenetes Isten ő a szentek gyűlésében, és félelmetes mindazokra, a kik körülte vannak.
8 Herre, Gud Zebaoth! hvo er som du stormægtig, o Herre? og din Sandhed er trindt omkring dig.
Uram, Seregeknek Istene! Kicsoda olyan erős, mint te vagy Uram? És a te hűséges voltod körülvesz téged.
9 Du hersker over det hovmodige Hav; naar dets Bølger rejse sig, da bringer du dem til at lægge sig.
Te uralkodol a tengernek kevélységén; mikor az ő habjai felemelkednek, te csendesíted le azokat.
10 Du knuste Rahab, saa den blev som den ihjelslagne, du bortspredte dine Fjender med din stærke Arm.
Te rontád meg Égyiptomot mintegy átdöföttet; erős karoddal elszélesztetted ellenségeidet.
11 Dig tilhøre Himlene, dig tilhører ogsaa Jorden, du har grundfæstet Jorderige og, hvad deri er.
Tieid az egek, a föld is a tied: e világot minden benne valóval te fundáltad.
12 Du skabte Norden og Sønden, Thabor og Hermon fryde sig i dit Navn.
Az északot és a délt te teremtetted, a Thábor és a Hermon a te nevednek örvendeznek.
13 Du har en Arm med Styrke, din Haand er stærk, din højre Haand er ophøjet.
A te karod hatalommal teljes, a te kezed erős, a te jobbod méltóságos.
14 Retfærdighed og Dom ere din Trones Befæstning, Miskundhed og Sandhed gaa frem for dit Ansigt.
Igazság és jogosság a te királyi székednek alapja; kegyelem és hűség jár a te orczád előtt.
15 Saligt er det Folk, som kender Frydesangen; Herre! i dit Ansigts Lys vandre de.
Boldog nép az, a mely megérti a kürt szavát; a te orczádnak világosságánál jár ez, oh Uram!
16 I dit Navn skulle de fryde sig den ganske Dag, og i din Retfærdighed ophøjes de.
A te nevedben örvendeznek egész nap; és a te igazságodban felmagasztaltatnak.
17 Thi du er deres Styrkes Pris, og i din Velbehagelighed ophøjer du vort Horn.
Mert az ő erejöknek ékessége te vagy; a te jóakaratoddal emeled fel a mi szarvunkat is.
18 Thi Herren er vort Skjold og den Hellige i Israel vor Konge.
Mert az Úr a mi paizsunk, és Izráelnek Szentje a mi királyunk.
19 Da talte du til din Hellige i et Syn og sagde: Jeg har beredet Hjælp ved en Kæmpe, jeg har ophøjet en udvalgt ud af Folket.
Akkor látásban szóltál a te kegyeltednek, és mondád: Segítséget adtam a vitéznek, felmagasztaltam a népből választottat;
20 Jeg har fundet David, min Tjener, jeg har salvet ham med min hellige Olie.
Megtaláltam Dávidot, az én szolgámat; szent olajommal kentem fel őt,
21 Ved ham skal min Haand holde fast, og min Arm skal styrke ham.
A kivel állandóan vele lesz az én kezem, sőt az én karom erősíti meg őt.
22 Fjenden skal ikke plage ham, og en uretfærdig Mand skal ikke trænge ham.
Nem nyomhatja őt el az ellenség, és a gonosz ember sem nyomorgatja meg őt;
23 Men jeg vil sønderknuse hans Modstandere for hans Ansigt og slaa dem, som hade ham.
Mert ő előtte rontom meg az ő szorongatóit, és verem meg az ő gyűlölőit.
24 Men min Sandhed og min Miskundhed skulle være med ham, i mit Navn skal hans Horn ophøjes.
És vele lesz az én hűségem és kegyelmem, és az én nevemmel magasztaltatik fel az ő szarva.
25 Og jeg vil udstrække hans Haand til Havet og hans højre Haand til Floderne.
És rávetem az ő kezét a tengerre, és az ő jobbját a folyóvizekre.
26 Han skal paakalde mig og sige: Du er min Fader, min Gud og min Frelses Klippe.
Ő így szólít engem: Atyám vagy te; én Istenem és szabadításom kősziklája!
27 Og jeg vil gøre ham til den førstefødte, til den højeste over Kongerne paa Jorden.
Én meg elsőszülöttemmé teszem őt és felebbvalóvá a föld királyainál.
28 Jeg vil bevare ham min Miskundhed evindelig, og min Pagt skal holdes ham trolig.
Örökké megtartom néki az én kegyelmemet, és az én szövetségem bizonyos marad ő vele.
29 Og jeg vil lade hans Sæd bestaa evindelig, og hans Trone, saa længe Himmelens Dage vare.
És az ő magvát örökkévalóvá teszem, és az ő királyi székét, mint az egeknek napjait.
30 Dersom hans Børn forlade min Lov, og de ikke vandre i mine Befalinger,
Ha az ő fiai elhagyják az én törvényemet, és nem járnak az én végzéseim szerint;
31 dersom de vanhellige mine Skikke og ikke holde mine Bud:
Ha az én rendeléseimet megtörik, és meg nem tartják az én parancsolatimat:
32 Da vil jeg hjemsøge deres Overtrædelse med Riset og deres Misgerning med Plager.
Akkor vesszővel látogatom meg az ő bűnöket, és vereségekkel az ő álnokságukat;
33 Men min Miskundhed vil jeg ikke tage fra ham og ikke svige min Sandhed.
De az én kegyelmemet nem vonom meg tőle, és az én hűséges voltomban nem hazudom.
34 Jeg vil ikke vanhellige min Pagt og ikke forandre det, som er gaaet over mine Læber.
Nem töröm meg az én szövetségemet, és a mi kijött az én számból, el nem változtatom.
35 Eet har jeg svoret ved min Hellighed, jeg vil ikke lyve for David:
Megesküdtem egyszer az én szentségemre: vajjon megcsalhatnám-é Dávidot?
36 Hans Sæd skal blive evindelig, og hans Trone som Solen for mig;
Az ő magva örökké megmarad, és az ő királyi széke olyan előttem, mint a nap.
37 den skal befæstes som Maanen evindelig; og Vidnet i Skyen er trofast. (Sela)
Megáll örökké, mint a hold, és bizonyos, mint a felhőben lévő bizonyság. (Szela)
38 Men nu har du forkastet og foragtet ham, du er fortørnet paa din Salvede.
De te mégis elvetetted és megútáltad őt, és megharagudtál a te felkentedre.
39 Du har tilintetgjort Pagten med din Tjener, du har vanhelliget hans Krone ned i Støvet.
Felbontottad a te szolgáddal kötött szövetséget, földre tiportad az ő koronáját.
40 Du har nedrevet alle hans Mure, du har bragt Ødelæggelse over hans Befæstninger.
Lerontottad az ő kőfalait mind; romokká tetted erősségeit.
41 Alle, som gik forbi paa Vejen, have plyndret ham, han er bleven til Spot for sine Naboer.
Zsákmányolták őt mind az úton járók; gyalázattá lőn az ő szomszédai előtt.
42 Du har ophøjet hans Modstanderes højre Haand, du har glædet alle hans Fjender.
Felmagasztaltad az ő szorongatóinak jobbját, és megvidámítottad minden ellenségét.
43 Ja, du lader hans skarpe Sværd vige tilbage og har ikke ladet ham bestaa i Krigen.
Még fegyverének élét is elvetted, és nem segítetted őt a harczban.
44 Du har ladet hans Glans høre op og kastet hans Trone til Jorden.
Eltörlötted az ő fényességét, és az ő királyi székét a földre vetetted.
45 Du har forkastet hans Ungdoms Dage, du har skjult ham med Haan. (Sela)
Az ő ifjúságának napjait megrövidítetted, gyalázatot borítottál reá. (Szela)
46 Hvor længe, Herre! vil du skjule dig evindelig? hvor længe skal din Harme brænde som Ild?
Meddig rejtegeted még magad, oh Uram, szüntelen, és ég a te haragod, mint a tűz?
47 Kom i Hu, hvad en Levetid er, til hvilken Forfængelighed du har skabt alle Menneskens Børn?
Emlékezzél meg rólam: mily rövid az élet! Mily semmire teremtetted te mind az embernek fiait!
48 Hvo er den Mand, som lever og ikke skal se Døden? som kan fri sin Sjæl fra Dødsrigets Vold? (Sela) (Sheol h7585)
Kicsoda oly erős, hogy éljen és ne lásson halált s megszabadítsa magát a Seolnak kezéből? (Szela) (Sheol h7585)
49 Herre! hvor ere dine forrige Naadegerninger, som du tilsvor David i din Sandhed?
Hol van a te előbbi kegyelmességed, Uram? Megesküdtél Dávidnak a te hűséges voltodra!
50 Herre! kom dine Tjeneres Forsmædelse i Hu, som jeg bærer i min Barm, den fra alle de mange Folkefærd,
Emlékezzél meg Uram a te szolgáidnak gyalázatjokról! hogy sok népnek gyalázatját hordozom keblemben,
51 med hvilken dine Fjender have bespottet, Herre! med hvilken de have bespottet din Salvedes Fodspor.
A melyekkel gyaláztak a te ellenségeid Uram, a melyekkel gyalázták a te felkentednek lépéseit.
52 Lovet være Herren evindelig! Amen, ja, amen.
Áldott legyen az Úr mindörökké! Ámen és Ámen.
