Salme 90
1 Herre! du har været vor Bolig fra Slægt til Slægt.
Mózesnek, az Isten emberének imádsága. Uram, te voltál nékünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre!
2 Før Bjergene bleve til, og du dannede Jorden og Jorderige, fra Evighed til Evighed er du Gud.
Minekelőtte hegyek lettek és föld és világ formáltaték, öröktől fogva mindörökké te vagy Isten.
3 Du vender det med et Menneske, at han bliver knust; og du siger: Kommer igen, I Menneskens Børn!
Te visszatéríted a halandót a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza embernek fiai!
4 Thi tusinde Aar ere for dine Øjne som den Dag i Gaar, naar den er forbigangen; og som en Nattevagt.
Mert ezer esztendő annyi előtted, mint a tegnapi nap, a mely elmúlt, és mint egy őrjárási idő éjjel.
5 Du bortskyller dem, de blive som en Søvn, om Morgenen ere de som Græs, der gaar bort.
Elragadod őket; olyanokká lesznek, mint az álom; mint a fű, a mely reggel sarjad;
6 Om Morgenen blomstrer det, og det gaar bort, om Aftenen afhugges det og tørres.
Reggel virágzik és sarjad, és estvére elhervad és megszárad.
7 Thi vi fortæres i din Vrede, og vi forfærdes i din Harme.
Bizony megemésztetünk a te haragod által, és a te búsulásod miatt megromlunk!
8 Du har sat vore Misgerninger for dine Øjne, vor skjulte Synd for dit Ansigts Lys.
Elédbe vetetted a mi álnokságainkat; titkos bűneinket a te orczádnak világa elé.
9 Thi alle vore Dage ere svundne bort i din Vrede, vi have hentæret vore Aar som en Tanke.
Bizony elmúlik minden mi napunk a te bosszúállásod miatt; megemésztjük a mi esztendeinket, mint a beszédet.
10 Vore Aars Dage, de ere halvfjerdsindstyve Aar, og er der Styrke, firsindstyve Aar; og deres Stolthed er Møje og Forfængelighed; thi hastelig gaar den forbi, og vi flyve derfra.
A mi esztendeinknek napjai hetven esztendő, vagy ha feljebb, nyolczvan esztendő, és nagyobb részök nyomorúság és fáradság, a mely gyorsan tovatünik, mintha repülnénk.
11 Hvo kender din Vredes Magt og din Harme, saaledes som Frygten for dig udkræver?
Ki tudhatja a te haragodnak erejét, és a te félelmetességed szerint való bosszúállásodat?
12 Lær os saaledes at tælle vore Dage, at vi bekomme Visdom i Hjertet.
Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.
13 Vend om, Herre! hvor længe —? og lad det gøre dig ondt over dine Tjenere.
Térj vissza Uram! meddig késel? és könyörülj a te szolgáidon.
14 Mæt os aarle med din Miskundhed, saa ville vi synge med Fryd og være glade i alle vore Dage.
Jó reggel elégíts meg minket a te kegyelmeddel, hogy örvendezzünk és vígadjunk minden mi időnkben.
15 Glæd os efter de Dage, som du har plaget os, efter de Aar, som vi have set Ulykke.
Vidámíts meg minket a mi nyomorúságunk napjaihoz képest, az esztendőkhöz képest, a melyekben gonoszt láttunk.
16 Lad din Gerning aabenbares for dine Tjenere og din Herlighed over deres Børn.
Láttassék meg a te műved a te szolgáidon, és a te dicsőséged azoknak fiain.
17 Og Herrens, vor Guds, Livsalighed være over os, og gør du vore Hænders Gerning fast for os, ja, gør vore Hænders Gerning fast!
És legyen az Úrnak, a mi Istenünknek jó kedve mi rajtunk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá nékünk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá!
