Salme 77

1 Til Sangmesteren; for Jeduthun; en Psalme af Asaf.

a karmesternek. Jedútún számára. Ászáftól. Zsoltár. Hangommal az Istenhez hadd kiáltok, hangommal az Istenhez, és ő figyel reám.

2 Min Røst er til Gud, og jeg vil raabe; min Røst er til Gud, og han vende sine Øren til mig!

Szorultságom napján az Urat kerestem; kezem éjjel kinyújtva van s nem dermed meg, vonakodott lelkem megvigasztalódni.

3 Jeg søgte Herren paa min Nøds Dag; min Haand var om Natten udrakt og lod ikke af; min Sjæl vægrede sig ved at lade sig trøste.

Istenre ha emlékezem, sóhajtanom kell; ha gondolkodom, elborul lelkem. Széla.

4 Jeg vil komme Gud i Hu og jamre lydt; jeg vil tale, og min Aand maa forsmægte. (Sela)

Tartod szemem őrzőit, nyugtalankodom s nem beszélhetek.

5 Du holdt mine Øjne vaagne, jeg er bleven bekymret og taler ikke.

Elgondolom a hajdankor napjait, az ősidőknek éveit.

6 Jeg tænkte paa de fordums Dage, paa de længst henrundne Aar.

Ha emlékezem éjjel hárfajátékomra, gondolkodnom kell szívemben és fürkész lelkem:

7 Jeg vil komme min Strengeleg i Hu om Natten; jeg vil tale i mit Hjerte, og min Aand skal granske.

Örökre elvet-e az Úr és nem fog már többé kedvelni?

8 Vil da Herren forkaste i al Evighed og ikke vedblive at være naadig mere?

Megszünt-e kegyelme mindenkorra, elfogyott-e az igéret nemzedékre meg nemzedékre?

9 Er hans Miskundhed ude evindelig? har hans Tilsagn faaet Ende fra Slægt til Slægt?

Elfelejtett-e könyörülni Isten, avagy haragban elzárta-e irgalmát? Széla.

10 Har Gud glemt at være naadig? eller har han i Vrede tillukket sin Barmhjertighed? (Sela)

Azt mondtam: az a szenvedésem, hogy megváltozott a legfelsőnek jobbja.

11 Da sagde jeg: Dette er min Lidelse; at forandre det staar i den Højestes højre Haand.

Emlékezem Jáh cselekedeteire, midőn emlékezem hajdankori csodádról;

12 Jeg vil komme Herrens Gerninger i Hu; jeg vil komme dine underfulde Ting fra fordums Tid i Hu.

elmélkedem minden tettedről és cselekményeiden elgondolkodom.

13 Og jeg vil grunde paa al din Gerning; og jeg vil tale om dine Idrætter.

Isten, szentségben van az utad; ki oly nagy isten, mint az Isten?

14 O Gud! din Vej er i Hellighed; hvo er en Gud stor som Gud?

Te vagy az Isten, ki csodát mível, tudattad a népek közt erődet.

15 Du er den Gud, som gør underfulde Ting, du har kundgjort din Styrke iblandt Folkene.

Megváltottad karoddal népedet, Jákób és József fiait. Széla.

16 Du genløste dit Folk ved din Arm, Jakobs og Josefs Børn. (Sela)

Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak a vizek, megremegtek, meg is reszkettek a mélységek.

17 Vandene saa dig, Gud! Vandene saa dig, de bleve bange, ja, Afgrundene bævede.

Vizet ömlesztettek a felhők, dörejt hallattak a fellegek, nyilaid is szerte jártak;

18 De tykke Skyer udøste Vand, de øverste Skyer udgave Drøn, ja, dine Pile fore frem.

hallik dörgésed a forgatagban, megvilágították villámok a világot, megreszketett és megrendült a föld.

19 Din Tordens Drøn rullede, Lynet oplyste Jorderige; Jorden bævede og skælvede.

Tengeren át volt utad és ösvényed nagy vizeken, és nyomdokaid nem voltak fölismerhetők.

20 Din Vej var i Havet og dine Stier i de store Vande, og dine Fodspor bleve ikke kendte. Du førte dit Folk som Hjorden ved Mose og Arons Haand.

Vezetted népedet, mint juhokat, Mózes és Áron által.