< Žalmy 95 >
1 Poďte, zpívejme Hospodinu, prokřikujme skále spasení našeho.
Jőjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vígadozzunk a mi szabadításunk kősziklájának!
2 Předejděme oblíčej jeho s díkčiněním, žalmy prozpěvujme jemu.
Menjünk elébe hálaadással; vígadozzunk néki zengedezésekkel.
3 Nebo Hospodin jest Bůh veliký, a král veliký nade všecky bohy,
Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenen felül.
4 V jehož rukou základové země, a vrchové hor jeho jsou.
A kinek kezében vannak a földnek mélységei, és a hegyeknek magasságai is az övéi.
5 Jehož jest i moře, nebo on je učinil, i země, kterouž ruce jeho sformovaly.
A kié a tenger, és ő alkotta is azt, és a szárazföldet is az ő kezei formálták.
6 Poďte, sklánějme se, a padněme před ním, klekejme před Hospodinem stvořitelem naším.
Jőjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr előtt, a mi alkotónk előtt!
7 Onť jest zajisté Bůh náš, a my jsme lid pastvy jeho, a stádo rukou jeho. Dnes uslyšíte-li hlas jeho,
Mert ő a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népei és az ő kezének juhai vagyunk; vajha ma hallanátok az ő szavát.
8 Nezatvrzujte srdce svého, jako při popuzení, a v den pokušení na poušti,
Ne keményítsétek meg a ti szíveteket, mint Meribáhnál, mint Maszszáh napján a pusztában:
9 Kdežto pokoušeli mne otcové vaši, zkusiliť jsou mne, a viděli skutky mé.
A hol megkisértettek engem a ti atyáitok; próbára tettek engem, jóllehet látták az én cselekedetemet.
10 Za čtyřidceti let měl jsem nesnáz s národem tím, a řekl jsem: Lid tento bloudí srdcem, a nepoznali cest mých.
Negyven esztendeig bosszankodtam e nemzetségen, és mondám: Tévelygő szívű nép ők, és nem tudják ők az én útamat!
11 Jimž jsem přisáhl v hněvě svém, že nevejdou v odpočinutí mé.
A kiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam helyére.