< Žalmy 94 >

1 Bože silný pomst, Hospodine, Bože silný pomst, zastkvěj se.
Uram, bosszúállásnak Istene! Bosszúállásnak Istene, jelenj meg!
2 Zdvihni se, ó soudce vší země, a dej odplatu pyšným.
Emelkedjél fel te, földnek birája, fizess meg a kevélyeknek!
3 Až dokud bezbožní, Hospodine, až dokud bezbožní budou plésati,
A hitetlenek, Uram, meddig még, meddig örvendeznek még a hitetlenek?
4 Žváti a hrdě mluviti, honosíce se, všickni činitelé nepravosti?
Piszkolódnak, keményen szólnak; kérkednek mindnyájan a hamisság cselekedői.
5 Lid tvůj, Hospodine, potírati a dědictví tvé bědovati?
A te népedet Uram tapossák, és nyomorgatják a te örökségedet.
6 Vdovy a příchozí mordovati, a sirotky hubiti,
Az özvegyet és jövevényt megölik, az árvákat is fojtogatják.
7 Říkajíce: Nehledíť na to Hospodin, aniž tomu rozumí Bůh Jákobův?
És ezt mondják: Nem látja az Úr, és nem veszi észre a Jákób Istene!
8 Rozumějte, ó vy hovadní v lidu, a vy blázni, kdy srozumíte?
Eszméljetek ti bolondok a nép között! És ti balgatagok, mikor tértek eszetekre?
9 Zdali ten, jenž učinil ucho, neslyší? A kterýž stvořil oko, zdali nespatří?
A ki a fület plántálta, avagy nem hall-é? És a ki a szemet formálta, avagy nem lát-é?
10 Zdali ten, jenž tresce národy, nebude kárati, kterýž učí lidi umění?
A ki megfeddi a népeket, avagy nem fenyít-é meg? Ő, a ki az embert tudományra tanítja:
11 Hospodinť zná myšlení lidská, že jsou pouhá marnost.
Az Úr tudja az embernek gondolatjait, hogy azok hiábavalók.
12 Blahoslavený jest ten muž, kteréhož ty cvičíš, Hospodine, a z zákona svého jej vyučuješ.
Boldog ember az, a kit te megfeddesz Uram, és a kit megtanítasz a te törvényedre;
13 Abys mu způsobil pokoj před časy zlými, až by za tím vykopána byla bezbožníku jáma.
Hogy nyugalmat adj annak a veszedelem napján, míg megásták a vermet a hitetlennek!
14 Neboť neopustí Hospodin lidu svého, a dědictví svého nezanechá,
Bizony nem veti el az Úr az ő népét, és el nem hagyja az ő örökségét!
15 Ale až k spravedlnosti navrátí se soud, a za ním všickni upřímého srdce.
Mert igazságra fordul vissza az ítélet, és utána mennek mind az igazszívűek.
16 Kdož by se byl o mne zasadil proti zlostníkům? Kdo by se byl za mne postavil proti těm, jenž páší nepravost?
Kicsoda támad fel én mellettem a gonoszok ellen? Kicsoda áll mellém a hamisság cselekedők ellen?
17 Kdyby mi Hospodin nebyl ku pomoci, tudíž by se byla octla duše má v mlčení.
Ha az Úr nem lett volna segítségül nékem: már-már ott lakoznék lelkem a csendességben.
18 Již jsem byl řekl: Klesla noha má, ale milosrdenství tvé, ó Hospodine, zdrželo mne.
Mikor azt mondtam: Az én lábam eliszamodott: a te kegyelmed, Uram, megtámogatott engem.
19 Ve množství přemyšlování mých u vnitřnosti mé, tvá potěšování obveselovala duši mou.
Mikor megsokasodtak bennem az én aggódásaim: a te vígasztalásaid megvidámították az én lelkemet.
20 Zdaliž se k tobě přitovaryší stolice převráceností těch, jenž vynášejí nátisk mimo spravedlnost,
Van-é köze te hozzád a hamisság székének, a mely nyomorúságot szerez törvény színe alatt?
21 Jenž se shlukují proti duši spravedlivého, a krev nevinnou odsuzují?
Egybegyülekeznek az igaznak lelke ellen, és elkárhoztatják az ártatlannak vérét.
22 Ale Hospodin jest mým hradem vysokým, a Bůh můj skalou útočiště mého.
De kőváram lőn én nékem az Úr, és az én Istenem az én oltalmamnak kősziklája;
23 Onť obrátí na ně nepravost jejich, a zlostí jejich zahladí je, zahladí je Hospodin Bůh náš.
És visszafordítja reájok az ő álnokságukat, és az ő gonoszságukkal veszti el őket; elveszti őket az Úr, a mi Istenünk.

< Žalmy 94 >