Žalmy 50
1 Žalm Azafovi. Bůh silný, Bůh Hospodin mluvil, a přivolal zemi od východu slunce i od západu jeho.
Asáf zsoltára. Az Istenek Istene, az Úr szól, és hívja a földet a nap keltétől lenyugtáig.
2 Z Siona v dokonalé kráse Bůh zastkvěl se.
A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.
3 Béřeť se Bůh náš, a nebude mlčeti; oheň před ním vše zžírati bude, a vůkol něho vichřice náramná.
Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztő tűz van előtte, s körülte erős forgószél.
4 Zavolal nebes s hůry i země, aby soudil lid svůj, řka:
Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét:
5 Shromažďte mi svaté mé, kteříž smlouvu se mnou učinili při obětech.
Gyűjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erősítik szövetségemet!
6 I budou vypravovati nebesa spravedlnost jeho; nebo sám Bůh soudce jest. (Sélah)
És az egek kijelentik az ő igazságát, mert az Isten biró. (Szela)
7 Slyš, lide můj, a buduť mluviti, Izraeli, a buduť tebou osvědčovati. Já zajisté Bůh, Bůh tvůj jsem.
Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened.
8 Nechci tě obviňovati z příčiny obětí tvých, ani zápalů tvých, že by vždycky přede mnou nebyli.
Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égőáldozataid szüntelen előttem vannak.
9 Nevezmuť z domu tvého volka, ani z chlévů tvých kozlů.
De nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból;
10 Nebo má jest všecka zvěř lesní, i hovada na tisíci horách.
Mert enyém az erdőnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken.
11 Já znám všecko ptactvo po horách, a zvěř polní před sebou mám.
Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mező állatai tudva vannak nálam.
12 Zlačním-li, nic tobě o to nedím; nebo můj jest okršlek zemský i plnost jeho.
Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene.
13 Zdaliž jídám maso z volů, a pijím krev kozlovou?
Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?
14 Obětuj Bohu obět chvály, a plň Nejvyššímu své sliby;
Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!
15 A vzývej mne v den ssoužení, vytrhnu tě, a ty mne budeš slaviti.
És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem.
16 Sic jinak bezbožníku praví Bůh: Což tobě do toho, že ty vypravuješ ustanovení má, a béřeš smlouvu mou v ústa svá,
A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimről, és veszed szádra az én szövetségemet?
17 Poněvadž jsi vzal v nenávist kázeň, a zavrhl jsi za sebe slova má.
Hiszen te gyűlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet!
18 Vidíš-li zloděje, hned s ním běžíš, a s cizoložníky díl svůj máš.
Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök.
19 Ústa svá pouštíš ke zlému, a jazyk tvůj skládá lest.
A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot sző.
20 Usazuješ se, a mluvíš proti bratru svému, a na syna matky své lehkost uvodíš.
Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod.
21 To jsi činil, a já mlčel jsem. Měl-liž jsi ty se domnívati, že já tobě podobný budu? Nýbrž trestati tě budu, a představímť to před oči tvé.
Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom azokat.
22 Srozumějtež tomu již aspoň vy, kteříž se zapomínáte na Boha, abych snad nepochytil, a nebyl by, kdo by vytrhl.
Értsétek meg ezt, ti Istent felejtők, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül:
23 Kdož obětuje obět chvály, tenť mne uctí, a tomu, kdož napravuje cestu svou, ukáži spasení Boží.
A ki hálával áldozik, az dicsőít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.
