< Žalmy 26 >

1 Žalm Davidův. Suď mne, Hospodine, nebo já v upřímnosti své chodím, a v tě Hospodina doufám, nepohnuť se.
Dávidé. Ítélj meg engem, Uram! mert én ártatlanságban éltem és az Úrban bíztam ingadozás nélkül.
2 Zprubujž mne, Hospodine, a zkus mne, přepal ledví má i srdce mé.
Próbálj meg, Uram, és kisérts meg, és vizsgáld meg veséimet és szívemet.
3 Milosrdenství tvé zajisté před očima mýma jest, a chodím stále v pravdě tvé.
Mert kegyelmed szemem előtt van, és hűségedben járok-kelek.
4 S lidmi marnými nesedám, a s pokrytci v spolek nevcházím.
Nem ültem együtt hivalkodókkal, és alattomosokkal nem barátkoztam.
5 V nenávisti mám shromáždění zlostníků, a s bezbožnými se neusazuji.
Gyűlölöm a rosszak társaságát, és a gonoszokkal együtt nem ülök.
6 Umývám v nevinnosti ruce své, postavuji se při oltáři tvém, Hospodine,
Ártatlanságban mosom kezemet, és oltárodat gyakorlom Uram!
7 Abych tě hlasitě chválil, a vypravoval všecky divné skutky tvé.
Hogy hallatós szóval dicsérjelek téged, és elbeszéljem minden csodatettedet.
8 Hospodine, jáť miluji obydlí domu tvého, a místo příbytku slávy tvé.
Uram, szeretem a te házadban való lakozást, és a te dicsőséged hajlékának helyét.
9 Nezahrnujž s hříšnými duše mé, a s lidmi vražedlnými života mého,
Ne sorozd a bűnösökkel együvé lelkemet, sem életemet a vérszopókkal együvé,
10 V jejichž rukou jest nešlechetnost, a pravice jejich vzátků plná.
A kiknek kezében vétek van, és jobbjuk telve vesztegetéssel.
11 Já pak v upřímnosti své chodím, vykupiž mne, a smiluj se nade mnou.
Én pedig ártatlanságban élek; ments meg és könyörülj rajtam.
12 Noha má stojí na rovině, v shromážděních svatých dobrořečiti budu Hospodinu.
Lábam megáll igazsággal; áldom az Urat a gyülekezetekben.

< Žalmy 26 >