< Žalmy 25 >
1 Žalm Davidův. K toběť, Hospodine, duše své pozdvihuji.
Dávidé. Hozzád emelem, Uram, lelkemet!
2 Bože můj, v toběť naději skládám, nechť nejsem zahanben, aby se neradovali nepřátelé moji nade mnou.
Istenem, benned bízom; ne szégyenüljek meg; ne örüljenek rajtam ellenségeim.
3 A takť i všickni, kteříž na tě očekávají, zahanbeni nebudou; zahanbeni budou, kteříž se převráceně mají bez příčiny.
Senki se szégyenüljön meg, a ki téged vár; szégyenüljenek meg, a kik ok nélkül elpártolnak tőled.
4 Cesty své, Hospodine, uveď mi v známost, a stezkám svým vyuč mne.
Útjaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem.
5 Dejž, ať chodím v pravdě tvé, a poučuj mne; nebo ty jsi Bůh spasitel můj, na tebeť očekávám dne každého.
Vezess engem a te igazságodban és taníts engem, mert te vagy az én szabadító Istenem, mindennap várlak téged.
6 Rozpomeň se na slitování svá, Hospodine, a na milosrdenství svá, kteráž jsou od věků.
Emlékezzél meg, Uram, irgalmasságodról és kegyelmedről, mert azok öröktől fogva vannak.
7 Hříchů mladosti mé a přestoupení mých nezpomínej, ale podlé milosrdenství svého pamětliv buď na mne pro dobrotu svou, Hospodine.
Ifjúságomnak vétkeiről és bűneimről ne emlékezzél meg; kegyelmed szerint emlékezzél meg rólam, a te jóvoltodért, Uram!
8 Dobrý a přímý jest Hospodin, a protož vyučuje hříšníky cestě své.
Jó és igaz az Úr, azért útba igazítja a vétkezőket.
9 Působí to, aby tiší chodili v soudu, a vyučuje tiché cestě své.
Igazságban járatja az alázatosokat, és az ő útjára tanítja meg az alázatosokat.
10 Všecky stezky Hospodinovy jsou milosrdenství a pravda těm, kteříž ostříhají smlouvy jeho a svědectví jeho.
Az Úrnak minden útja kegyelem és hűség azoknak, a kik szövetségét és bizonyságait megtartják.
11 Pro jméno své, Hospodine, odpusť nepravost mou, neboť jest veliká.
A te nevedért, Uram, bocsásd meg bűnömet, mert sok az.
12 Který jest člověk, ješto se bojí Hospodina, jehož vyučuje, kterou by cestu vyvoliti měl?
Kicsoda az, a ki féli az Urat? Megmutatja annak az útat, a melyet válaszszon.
13 Duše jeho v dobrém přebývati bude, a símě jeho dědičně obdrží zemi.
Annak lelke megmarad a jóban, és magzatja örökli a földet.
14 Tajemství Hospodinovo zjevné jest těm, kteříž se jeho bojí, a v známost jim uvodí smlouvu svou.
Az Úr bizodalmas az őt félőkhöz, és szövetségével oktatja őket.
15 Oči mé vždycky patří k Hospodinu, on zajisté z leči vyvodí nohy mé.
Szemeim mindenha az Úrra néznek, mert ő húzza ki a tőrből lábamat.
16 Popatřiž na mne, a smiluj se nade mnou, neboť jsem opuštěný a strápený.
Tekints reám és könyörülj rajtam, mert árva és szegény vagyok.
17 Ssoužení srdce mého rozmnožují se, z úzkostí mých vyveď mne.
Eláradtak szívemnek szorongásai, nyomorúságaimból szabadíts meg engem.
18 Viz trápení mé a bídu mou, a odpusť všecky hříchy mé.
Lásd meg szegénységemet és gyötrelmemet; bocsásd meg minden bűnömet.
19 Viz nepřátely mé, jak mnozí jsou, a nenávistí nešlechetnou nenávidí mne.
Lásd meg ellenségeimet, mert megsokasodtak, és gyilkos gyűlölséggel gyűlölnek engem.
20 Ostříhej duše mé, a vytrhni mne, ať nejsem zahanben, neboť v tebe doufám.
Őrizd meg lelkemet és szabadíts meg engem; ne szégyenüljek meg, hogy benned bíztam.
21 Sprostnost a upřímnost nechať mne ostříhají, nebo na tě očekávám.
Ártatlanság és becsület védelmezzenek meg engem, mert téged várlak.
22 Vykup, ó Bože, Izraele ze všelijakých úzkostí jeho.
Mentsd ki, Isten, Izráelt minden bajából.