Príslovia 8
1 Zdaliž moudrost nevolá, a rozumnost nevydává hlasu svého?
Avagy a bölcsesség nem kiált-é, és az értelem nem bocsátja-é ki az ő szavát?
2 Na vrchu vysokých míst, u cesty, na rozcestí stojí,
A magas helyeknek tetein az úton, sok ösvény összetalálkozásánál áll meg.
3 U bran, kudy se chodí do města, a kudy se chodí dveřmi, volá, řkuci:
A kapuk mellett a városnak bemenetelin, az ajtók bemenetelinél zeng.
4 Na vásť, ó muži, volám, a hlas můj jest k synům lidským.
Tinéktek kiáltok, férfiak; és az én szóm az emberek fiaihoz van!
5 Poučte se hloupí opatrnosti, a blázni srozumějte srdcem.
Értsétek meg ti együgyűek az eszességet, és ti balgatagok vegyétek eszetekbe az értelmet.
6 Poslouchejtež, nebo znamenité věci mluviti budu, a otevření rtů mých pouhou pravdu.
Halljátok meg; mert jeles dolgokat szólok és az én számnak felnyitása igazság.
7 Jistě žeť pravdu zvěstují ústa má, a ohavností jest rtům mým bezbožnost.
Mert igazságot mond ki az én ínyem, és útálat az én ajkaimnak a gonoszság.
8 Spravedlivé jsou všecky řeči úst mých, není v nich nic křivého ani převráceného.
Igaz én számnak minden beszéde, semmi sincs ezekben hamis, vagy elfordult dolog.
9 Všecky pravé jsou rozumějícímu, a přímé těm, kteříž nalézají umění.
Mind egyenesek az értelmesnek, és igazak azoknak, kik megnyerték a tudományt.
10 Přijmětež cvičení mé raději než stříbro, a umění raději než zlato nejvýbornější.
Vegyétek az én tanításomat, és nem a pénzt; és a tudományt inkább, mint a választott aranyat.
11 Nebo lepší jest moudrost než drahé kamení, tak že jakékoli věci žádostivé vrovnati se jí nemohou.
Mert jobb a bölcseség a drágagyöngyöknél; és semmi gyönyörűségek ehhez egyenlők nem lehetnek.
12 Já moudrost bydlím s opatrností, a umění pravé prozřetelnosti přítomné mám.
Én bölcsesség lakozom az eszességben, és a megfontolás tudományát megnyerem.
13 Bázeň Hospodinova jest v nenávisti míti zlé, pýchy a vysokomyslnosti, i cesty zlé a úst převrácených nenávidím.
Az Úrnak félelme a gonosznak gyűlölése; a kevélységet és felfuvalkodást és a gonosz útat, és az álnok szájat gyűlölöm.
14 Má jest rada i šťastný prospěch, jáť jsem rozumnost, a má jest síla.
Enyém a tanács és a valóság, én vagyok az eszesség, enyém az erő.
15 Skrze mne králové kralují, a knížata ustanovují věci spravedlivé.
Én általam uralkodnak a királyok, és az uralkodók végeznek igazságot.
16 Skrze mne knížata panují, páni i všickni soudcové zemští.
Én általam viselnek a fejedelmek fejedelemséget, és a nemesek, a földnek minden birái.
17 Já milující mne miluji, a kteříž mne pilně hledají, nalézají mne.
Én az engem szeretőket szeretem, és a kik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak.
18 Bohatství a sláva při mně jest, zboží trvánlivé i spravedlnost.
Gazdagság és tisztesség van nálam, megmaradandó jó és igazság.
19 Lepší jest ovoce mé než nejlepší zlato, i než ryzí, a užitek můj než stříbro výborné.
Jobb az én gyümölcsöm a tiszta aranynál és színaranynál, és az én hasznom a válogatott ezüstnél.
20 Stezkou spravedlnosti vodím, prostředkem stezek soudu,
Az igazságnak útán járok, és az igazság ösvényének közepén.
21 Abych těm, kteříž mne milují, přidědila zboží věčné, a poklady jejich naplnila.
Hogy az engem szeretőknek valami valóságost adjak örökségül, és erszényeiket megtöltsem.
22 Hospodin měl mne při počátku cesty své, před skutky svými, přede všemi časy.
Az Úr az ő útának kezdetéül szerzett engem; az ő munkái előtt régen.
23 Před věky ustanovena jsem, před počátkem, prvé než byla země.
Örök időktől fogva felkenettem, kezdettől, a föld kezdetétől fogva.
24 Když ještě nebylo propasti, zplozena jsem, když ještě nebylo studnic oplývajících vodami.
Még mikor semmi mélységek nem voltak, születtem vala; még mikor semmi források, vízzel teljesek nem voltak.
25 Prvé než hory založeny byly, než byli pahrbkové, zplozena jsem;
Minekelőtte a hegyek leülepedtek volna, a halmoknak előtte születtem.
26 Ještě byl neučinil země a rovin, ani začátku prachu okršlku zemského.
Mikor még nem csinálta vala a földet és a mezőket, és a világ porának kezdetét.
27 Když připravoval nebesa, byla jsem tu, když vyměřoval okrouhlost nad propastí;
Mikor készíté az eget, ott valék; mikor felveté a mélységek színén a kerekséget;
28 Když upevňoval oblaky u výsosti, když utvrzoval studnice propasti;
Mikor megerősíté a felhőket ott fenn, mikor erősekké lőnek a mélységeknek forrásai;
29 Když ukládal moři cíl jeho, a vodám, aby nepřestupovaly rozkázaní jeho, když vyměřoval základy země:
Mikor felveté a tengernek határit, hogy a vizek át ne hágják az ő parancsolatját, mikor megállapítá e földnek fundamentomait:
30 Tehdáž byla jsem od něho pěstována, a byla jsem jeho potěšení na každý den, anobrž hrám před ním každého času;
Mellette valék mint kézmíves, és gyönyörűsége valék mindennap, játszva ő előtte minden időben.
31 Hrám i na okršlku země jeho, a rozkoše mé s syny lidskými.
Játszva az ő földének kerekségén, és gyönyörűségemet lelve az emberek fiaiban.
32 A tak tedy, synové, poslechněte mne, nebo blahoslavení jsou ostříhající cest mých.
És most fiaim, hallgassatok engemet, és boldogok, a kik az én útaimat megtartják.
33 Poslouchejte cvičení, a nabuďte rozumu, a nerozpakujte se.
Hallgassátok a tudományt és legyetek bölcsek, és magatokat el ne vonjátok!
34 Blahoslavený člověk, kterýž mne slýchá, bdě u dveří mých na každý den, šetře veřejí dveří mých.
Boldog ember, a ki hallgat engem, az én ajtóm előtt virrasztván minden nap, az én ajtóim félfáit őrizvén.
35 Nebo kdož mne nalézá, nalézá život, a dosahuje lásky od Hospodina.
Mert a ki megnyer engem, nyert életet, és szerzett az Úrtól jóakaratot.
36 Ale kdož hřeší proti mně, ukrutenství provodí nad duší svou; všickni, kteříž mne nenávidí, milují smrt.
De a ki vétkezik ellenem, erőszakot cselekszik az ő lelkén; minden, valaki engem gyűlöl, szereti a halált!
