Príslovia 7
1 Synu můj, ostříhej řečí mých, a přikázaní má schovej u sebe.
Fiam, tartsd meg az én beszédeimet, és az én parancsolataimat rejtsd el magadnál.
2 Ostříhej přikázaní mých, a živ budeš, a naučení mého jako zřítelnice očí svých.
Az én parancsolatimat tartsd meg, és élsz; és az én tanításomat mint a szemed fényét.
3 Přivaž je na prsty své, napiš je na tabuli srdce svého.
Kösd azokat ujjaidra, írd fel azokat szíved táblájára.
4 Rci moudrosti: Sestra má jsi ty, a rozumnost přítelkyní jmenuj,
Mondd ezt a bölcseségnek: Én néném vagy te; és az eszességet ismerősödnek nevezd,
5 Aby tě ostříhala od ženy cizí, od postranní, jenž řečmi svými lahodí.
Hogy megőrizzen téged a nem hozzád tartozó asszonytól, és az ő beszédivel hizelkedő idegentől.
6 Nebo z okna domu svého okénkem vyhlédaje,
Mert házam ablakán, a rács mögül néztem,
7 Viděl jsem mezi hloupými, spatřil jsem mezi mládeží mládence bláznivého.
És láték a bolondok között, eszembe vevék a fiak között egy bolond ifjat,
8 Kterýž šel po ulici vedlé úhlu jejího, a cestou k domu jejímu kráčel,
A ki az utczán jár, annak szeglete mellett, a házához menő úton lépeget,
9 V soumrak, u večer dne, ve tmách nočních a v mrákotě.
Alkonyatkor, nap estjén, és setét éjfélben.
10 A aj, žena potkala ho v ozdobě nevěstčí a chytrého srdce,
És ímé, egy asszony eleibe jő, paráznának öltözetében, álnok az ő elméjében.
11 Štěbetná a opovážlivá, v domě jejím nezůstávají nohy její,
Mely csélcsap és vakmerő, a kinek házában nem maradhatnak meg az ő lábai.
12 Jednak vně, jednak na ulici u každého úhlu úklady činící.
Néha az utczán, néha a tereken van, és minden szegletnél leselkedik.
13 I chopila jej, a políbila ho, a opovrhši stud, řekla jemu:
És megragadá őt és megcsókolá őt, és szemtelenségre vetemedvén, monda néki:
14 Oběti pokojné jsou u mne, dnes splnila jsem slib svůj.
Hálaáldozattal tartoztam, ma adtam meg fogadásimat.
15 Protož vyšla jsem vstříc tobě, abych pilně hledala tváři tvé, i nalezla jsem tě.
Azért jövék ki elődbe, szorgalmatosan keresni a te orczádat, és reád találtam!
16 Koberci jsem obestřela lůže své, s řezbami a prostěradly Egyptskými,
Paplanokkal megvetettem nyoszolyámat, égyiptomi szövésű szőnyegekkel.
17 Vykadila jsem pokojík svůj mirrou a aloe a skořicí.
Beillatoztam ágyamat mirhával, áloessel és fahéjjal.
18 Poď, opojujme se milostí až do jitra, obveselíme se v milosti.
No foglaljuk magunkat bőségesen mind virradtig a szeretetben; vígadjunk szerelmeskedésekkel.
19 Nebo není muže doma, odšel na cestu dalekou.
Mert nincs otthon a férjem, elment messze útra.
20 Pytlík peněz vzal s sebou, v jistý den vrátí se do domu svého.
Egy erszény pénzt vőn kezéhez; holdtöltére jő haza.
21 I naklonila ho mnohými řečmi svými, a lahodností rtů svých přinutila jej.
És elhiteté őt az ő mesterkedéseinek sokaságával, ajkainak hizelkedésével elragadá őt.
22 Šel za ní hned, jako vůl k zabití chodívá, a jako blázen v pouta, jimiž by trestán byl.
Utána megy; mint az ökör a vágóhídra, és mint a bolond, egyszer csak fenyítő békóba;
23 Dokudž nepronikla střela jater jeho, pospíchal jako pták k osídlu, nevěda, že ono bezživotí jeho jest.
Mígnem átjárja a nyíl az ő máját. Miképen siet a madár a tőrre, és nem tudja, hogy az az ő élete ellen van.
24 Protož nyní, synové, slyšte mne, a pozorujte řečí úst mých.
Annakokáért most, fiaim, hallgassatok engem, és figyelmezzetek az én számnak beszédeire.
25 Neuchyluj se k cestám jejím srdce tvé, aniž se toulej po stezkách jejích.
Ne hajoljon annak útaira a te elméd, és ne tévelyegj annak ösvényin.
26 Nebo mnohé zranivši, porazila, a silní všickni zmordováni jsou od ní.
Mert sok sebesültet elejtett, és sokan vannak, a kik attól megölettek.
