Príslovia 16
1 Při člověku bývá spořádání myšlení, ale od Hospodina jest řeč jazyka.
Az embernél vannak az elme gondolatjai; de az Úrtól van a nyelv felelete.
2 Všecky cesty člověka čisté se jemu zdají, ale kterýž zpytuje duchy, Hospodin jest.
Minden útai tiszták az embernek a maga szemei előtt; de a ki a lelkeket vizsgálja, az Úr az!
3 Uval na Hospodina činy své, a budou upevněna předsevzetí tvá.
Bízzad az Úrra a te dolgaidat; és a te gondolatid véghez mennek.
4 Hospodin všecko učinil pro sebe samého, také i bezbožného ke dni zlému.
Mindent teremtett az Úr az ő maga czéljára; az istentelent is a büntetésnek napjára.
5 Ohavností jest Hospodinu každý pyšného srdce; by sobě na pomoc i jiné přivzal, neujde pomsty.
Útálatos az Úrnak minden, a ki elméjében felfuvalkodott, kezemet adom rá, hogy nem marad büntetetlen.
6 Milosrdenstvím a pravdou očištěna bývá nepravost, a v bázni Hospodinově uchází se zlého.
Könyörületességgel és igazsággal töröltetik el a bűn; és az Úrnak félelme által távozhatunk el a gonosztól.
7 Když se líbí Hospodinu cesty člověka, také i nepřátely jeho spokojuje k němu.
Mikor jóakarattal van az Úr valakinek útaihoz, még annak ellenségeit is jóakaróivá teszi.
8 Lepší jest maličko s spravedlností, než množství důchodů nespravedlivých.
Jobb a kevés igazsággal, mint a gazdag jövedelem hamissággal.
9 Srdce člověka přemýšlí o cestě své, ale Hospodin spravuje kroky jeho.
Az embernek elméje gondolja meg az ő útát; de az Úr igazgatja annak járását.
10 Rozhodnutí jest ve rtech královských, v soudu neuchylují se ústa jeho.
Jósige van a király ajkain; az ítéletben ne szóljon hamisságot az ő szája.
11 Váha a závaží jsou úsudek Hospodinův, a všecka závaží v pytlíku jeho nařízení.
Az Úré az igaz mérték és mérőserpenyő, az ő műve minden mérőkő.
12 Ohavností jest králům činiti bezbožně; nebo spravedlností upevňován bývá trůn.
Útálatos legyen a királyoknál istentelenséget cselekedni; mert igazsággal erősíttetik meg a királyiszék.
13 Rtové spravedliví líbezní jsou králům, a ty, kteříž upřímě mluví, milují.
Kedvesek a királyoknak az igaz beszédek; és az igazmondót szereti a király.
14 Rozhněvání královo jistý posel smrti, ale muž moudrý ukrotí je.
A királynak felgerjedt haragja olyan, mint a halál követe; de a bölcs férfiú leszállítja azt.
15 V jasné tváři královské jest život, a přívětivost jeho jako oblak s deštěm jarním.
A királynak vidám orczájában élet van; jóakaratja olyan, mint a tavaszi eső fellege.
16 Mnohem lépe jest nabyti moudrosti než zlata nejčistšího, a nabyti rozumnosti lépe než stříbra.
Szerzeni bölcseséget, oh menynyivel jobb az aranynál; és szerzeni eszességet, kivánatosb az ezüstnél!
17 Cesta upřímých jest odstoupiti od zlého; ostříhá duše své ten, kdož ostříhá cesty své.
Az igazak országútja eltávozás a gonosztól; megtartja magát az, a ki megőrzi az ő útát.
18 Před setřením bývá pýcha, a před pádem pozdvižení ducha.
A megromlás előtt kevélység jár, és az eset előtt felfuvalkodottság.
19 Lépe jest poníženého duchu býti s pokornými, než děliti kořist s pyšnými.
Jobb alázatos lélekkel lenni a szelídekkel, mint zsákmányon osztozni a kevélyekkel.
20 Ten, kdož pozoruje slova, nalézá dobré; a kdož doufá v Hospodina, blahoslavený jest.
A ki figyelmez az igére, jót nyer; és a ki bízik az Úrban, oh mely boldog az!
21 Ten, kdož jest moudrého srdce, slove rozumný, a sladkost rtů přidává naučení.
A ki elméjében bölcs, hívatik értelmesnek; a beszédnek pedig édessége neveli a tudományt.
22 Rozumnost těm, kdož ji mají, jest pramen života, ale umění bláznů jest bláznovství.
Életnek kútfeje az értelem annak, a ki bírja azt; de a bolondok fenyítéke bolondságuk.
23 Srdce moudrého rozumně spravuje ústa svá, tak že rty svými přidává naučení.
A bölcsnek elméje értelmesen igazgatja az ő száját, és az ő ajkain öregbíti a tudományt.
24 Plást medu jsou řeči utěšené, sladkost duši, a lékařství kostem.
Lépesméz a gyönyörűséges beszédek; édesek a léleknek, és meggyógyítói a tetemeknek.
25 Cesta zdá se přímá člověku, ale dokonání její jistá cesta smrti.
Van oly út, mely igaz az ember szeme előtt, de vége a halálnak úta.
26 Èlověk pracovitý pracuje sobě, nebo ponoukají ho ústa jeho.
A munkálkodó lelke magának munkálkodik; mert az ő szája kényszeríti őt.
27 Muž nešlechetný vykopává zlé, v jehožto rtech jako oheň spalující.
A haszontalan ember gonoszt ás ki, és az ő ajkain mintegy égő tűz van;
28 Muž převrácený rozsívá sváry, a klevetník rozlučuje přátely.
A gonosz ember versengést szerez, és a susárló elválasztja a jó barátokat.
29 Muž ukrutný přeluzuje bližního svého, a uvodí jej na cestu nedobrou.
Az erőszakos ember elhiteti az ő felebarátját, és nem jó úton viszi őt.
30 Zamhuřuje oči své, smýšleje věci převrácené, a zmítaje pysky svými, vykonává zlé.
A ki behúnyja szemeit, azért teszi, hogy álnokságot gondoljon; a ki összeszorítja ajkait, már véghez vitte a gonoszságot.
31 Koruna ozdobná jsou šediny na cestě spravedlnosti se nalézající.
Igen szép ékes korona a vénség, az igazságnak útában találtatik.
32 Lepší jest zpozdilý k hněvu než silný rek, a kdož panuje nad myslí svou nežli ten, kterýž dobyl města.
Jobb a hosszútűrő az erősnél; és a ki uralkodik a maga indulatján, annál, a ki várost vesz meg.
33 Do klínu umítán bývá los, ale od Hospodina všecko řízení jeho.
Az ember kebelében vetnek sorsot; de az Úrtól van annak minden ítélete.
