Jób 36
1 Zatím přidal Elihu, a řekl:
És folytatta Elíhú és mondta:
2 Postrp mne maličko, a oznámímť šíře; neboť mám ještě, co bych za Boha mluvil.
Várj reám egy kicsit, hadd közöljem veled, mert még van Isten mellett mondani valóm.
3 Vynesu smysl svůj zdaleka, a stvořiteli svému přivlastním spravedlnost.
Messzünnen hozom tudásomat és alkotómnak adok igazat.
4 V pravdě, žeť ne budou lživé řeči mé; zdravě smýšlejícího máš mne s sebou.
Mert valóban, szavaim nem hazugság, teljes tudású van szemben veled.
5 Aj, Bůh silný mocný jest, aniž svých zamítá; silný jest, a srdce udatného.
Lám, Isten hatalmas, de kit sem vet meg, észerőre hatalmas.
6 Neobživuje bezbožného, chudým pak k soudu dopomáhá.
Nem hagyja életben a gonoszt, s a szegényeknek jogát megadja.
7 Neodvrací od spravedlivého očí svých, nýbrž s králi na stolici sází je na věky, i bývají zvýšeni.
Nem vonja el az igaztól szemeit, sőt királyok mellé, a trónra ültette őket örökre, hogy kimagasodtak.
8 Pakli by poutami sevříni byli, zapleteni jsouce provazy ssoužení:
S ha bilincsekkel vannak megkötve, ha megfogatnak a nyomorúság köteleivel:
9 Tudy jim v známost uvodí hřích jejich, a že přestoupení jejich se ssilila.
megmondja nekik cselekedetüket és bűntetteiket, hogy hősködtek;
10 A tak otvírá sluch jejich, aby se napravili, anobrž mluví jim, aby se navrátili od nepravosti.
megnyitja fülüket a feddésnek és azt mondja, hogy térjenek meg a jogtalanságtól.
11 Uposlechnou-li a budou-li jemu sloužiti, stráví dny své v dobrém, a léta svá v potěšení.
Ha hallgatnak rá és szolgálják őt, jólétben töltik el végig napjaikat és éveiket kellemetességben;
12 Pakli neuposlechnou, od meče sejdou, a pozdychají bez umění.
de ha nem hallgatnak reá, fegyver által tűnnek el s kimúlnak megismerés híján.
13 Nebo kteříž jsou nečistého srdce, přivětšují hněvu, aniž k němu volají, když by je ssoužil.
S az istentelen szívűek haragot táplálnak, nem esedeznek, midőn megkötözte őket.
14 Protož umírá v mladosti duše jejich, a život jejich s smilníky.
Ifjúkorban kell elhalnia lelküknek és életüknek a ledérek között.
15 Vytrhuje, pravím, ssouženého z jeho ssoužení, a ty, jejichž sluch otvírá, v trápení.
Kiszabadítja a nyomorgót nyomorúsága által s a szorongatás által megnyitja fülüket.
16 A tak by i tebe přenesl z prostředku úzkosti na širokost, kdež není stěsnění, a byl by pokojný stůl tvůj tukem oplývající.
Kicsábít téged is a szükség szájából, tág térre, melynek helyén nincs szorongás, s a mi rászáll asztalodra, tele van zsiradékkal.
17 Ale ty zasloužils, abys jako bezbožný souzen byl; soud a právo na tě dochází.
De ha a gonosz ítéletével vagy tele, ítélet és törvény megragadnak téged.
18 Jistě strach, aby tě neuvrhl Bůh u větší ránu, tak že by jakkoli veliká výplaty mzda, tebe nevyprostila.
Bizony, ne csábítson el téged a harag tömérdekségével és a váltság bősége ne hajlítson el.
19 Zdaliž by sobě co vážil bohatství tvého? Jistě ani nejvýbornějšího zlata, ani jakékoli síly neb moci tvé.
Hát szorongás nélkül rendezze-e segítségedet s az erőszak minden megfeszítése nélkül?
20 Nechvátejž tedy k noci, v kterouž odcházejí lidé na místo své.
Ne áhítsd az éjéjszakát, midőn népek tűnnek el helyükről.
21 Hleď, abys se neohlédal na marnost, zvoluje ji raději, nežli ssoužení.
Őrizkedjél, ne fordulj jogtalanság felé, mert ezt inkább választottad a nyomorúságnál.
22 Aj, Bůh silný nejvyšší jest mocí svou. Kdo jemu podobný učitel?
Lám, Isten felmagasztosul erejében; ki olyan oktató, mint ő!
23 Kdo jemu vyměřil cestu jeho? Kdo jemu smí říci: Činíš nepravost?
Ki kéri számon tőle útját, s ki mondja: jogtalanságot műveltél!
24 Pamětliv buď raději, abys vyvyšoval dílo jeho, kteréž spatřují lidé,
Gondolj rá, hogy magasztald művét, melyet szemléltek férfiak;
25 Kteréž, pravím, všickni lidé vidí, na něž člověk patří zdaleka.
mind az emberek néztek rá, a halandó messziről tekinti.
26 Nebo Bůh silný tak jest veliký, že ho nemůžeme poznati, počet let jeho jest nevystižitelný.
Lám, Isten magasztos, nem ismerjük meg, éveinek száma ki nem kutatható.
27 On zajisté vyvodí krůpěje vod, kteréž vylévají déšť z oblaků jeho,
Mert felvonja a víznek cseppjeit, hogy az ő köde számára tisztuljanak esővé,
28 Když se rozpouštějí oblakové, a kropí na mnohé lidi.
melyet folyatnak a fellegek, csurgatnak a sok emberre.
29 (Anobrž vyrozumí-li kdo roztažení oblaků, a zvuku stánku jeho,
Avagy értik-e a felhő terjedelmeit, sátrának robaját?
30 Jak rozprostírá nad ním světlo své, aneb všecko moře přikrývá?
Lám, magára terítette fényét s ráborította a tenger gyökereit,
31 Skrze ty věci zajisté tresce lidi, a též dává pokrmu hojnost.
mert velök ítél népeket, eleséget ád busásan.
32 Oblaky zakrývá světlo, a přikazuje mu ukrývati se za to, co je potkává.)
Kezeire fényt borított s kirendelte azt a támadó ellen.
33 Ohlašuje o něm zvuk jeho, též dobytek, a to hned, když pára zhůru vstupuje.
Hirdet róla az ő dörgése, a csorda is a keletkező viharról.
