Psalmi 71
1 Tebi si, Jahve, utječem, ne daj da se ikada postidim!
Benned, Örökkévaló, van menedékem, ne hagyj megszégyenűlnöm soha!
2 U pravdi me svojoj spasi i izbavi, prikloni uho k meni i spasi me!
Igazságoddal ments meg és szabadíts meg engem, hajlítsd hozzám füledet és segíts meg!
3 Budi mi hrid utočišta i čvrsta utvrda spasenja: jer ti si stijena i utvrda moja.
Légy nekem menedék sziklájává, hogy bemehessek mindig: rendeld segitésemre, mert szirtem és váram vagy.
4 Bože moj, istrgni me iz ruke zlotvora, iz šake silnika i tlačitelja:
Istenem, szabadíts ki engem gonosznak kezéből, jogtalankodónak és erőszakoskodónak markából.
5 jer ti si, o Gospode, ufanje moje, Jahve, uzdanje od moje mladosti!
Mert te vagy reményem; az Úr, az Örökkévaló bizodalmam ifjúkoromtól fogva.
6 Na te se oslanjam od utrobe; ti si mi zaštitnik od majčina krila: u te se svagda uzdam.
Te reád támaszkodtam születéstől fogva, anyám méhéből te vontál ki, rólad szól dícsérődalom mindig.
7 Mnogima postadoh čudo, jer ti si mi bio silna pomoć.
Mintegy csodája lettem sokaknak, de te vagy erős menedékem.
8 Usta mi bijahu puna tvoje hvale, slaviše te svaki dan!
Teljék meg szájam dicséreteddel, egész nap dicsőségeddel.
9 Ne zabaci me u starosti: kad mi malakšu sile, ne zapusti me!
Ne dobj el engem vénség idején; midőn fogytán van erőm, ne hagyj el engem.
10 Jer govore o meni moji dušmani, i koji me vrebaju složno se svjetuju:
Mert szóltak rólam ellenségeim, és lelkem meglesői tanácskoztak együtt,
11 “Bog ga je napustio; progonite ga i uhvatite jer nema tko da ga spasi!”
mondván: Isten elhagyta őt, üldözzétek és fogjátok meg, mert nincs megmentő!
12 O Bože, ne stoj daleko od mene, Bože moj, pohitaj mi u pomoć!
Isten, ne távozzál tőlem, Istenem, segítségemre siess.
13 Neka se postide i propadnu koji traže moj život; nek' se sramotom i stidom pokriju koji mi žele nesreću!
Szégyenűljenek meg, fogyjanak meg lelkem vádlói, gyalázat és szégyen burkolja őket, a kik bajomat keresik.
14 A ja ću se uvijek uzdati, iz dana u dan hvaleć' te sve više.
Én pedig mindig várakozom, hogy megtoldhassam minden dicséretedet.
15 Ustima ću naviještati pravednost tvoju, povazdan pomoć tvoju: jer im ne znam broja.
Szájam elbeszéli igazságodat, egész nap segedelmedet, mert számát sem tudom.
16 Kazivat ću silu Jahvinu, Gospode, slavit ću samo tvoju pravednost.
Bemegyek az Úrnak, az Örökkévalónak hatalmas tetteivel, említem igazságodat, egyedül a tiedet.
17 Bože, ti mi bijaše učitelj od mladosti moje, i sve do sada naviještam čudesa tvoja.
Isten, megtanítottál ifjúkoromtól fogva, egész eddig hirdetem csodás tetteidet.
18 Ni u starosti, kad posijedim, Bože, ne zapusti me, da kazujem mišicu tvoju naraštaju novom i svima budućima silu tvoju,
De öregségig és vénségig se hagyj el, Isten, miglen hirdetem karodat a nemzedéknek, mind a jövendőknek a te hatalmadat.
19 i pravednost tvoju, Bože, koja seže do neba, kojom učini velika djela. Bože, tko je kao ti!
Hisz igazságod, Isten, a magas égig ér; a ki nagyokat miveltél, Isten, ki olyan mint te?
20 Trpljenja mnoga i velika bacio si na me: ali ti ćeš me opet oživiti i opet me podići iz dubine zemlje.
A ki láttattál velem sok szorongatást és veszedelmeket, újra éltess engem, és a föld mélységeiből újra hozz föl engem!
21 Povećaj dostojanstvo moje i opet me utješi:
Növeljed nagyságomat és fordulj, hogy megvigasztalj.
22 A ja ću uz harfu slaviti tvoju vjernost, o Bože, svirat ću ti u citaru, Sveče Izraelov!
Én is magasztallak majd lantszerrel hűségedért, Istenem; zengek neked hárfán, oh Izraél szentje.
23 Moje će usne klicati pjevajuć' tebi i moja duša koju si spasio.
Ujjonganak ajkaim, mert zenghetek neked, meg a lelkem, melyet kiváltottál.
24 I moj će jezik svagda slaviti pravdu tvoju, jer su postiđeni i posramljeni oni što traže moju nesreću.
Nyelvem is egész nap elrebegi igazságodat; mert megszégyenültek, mert elpirultak, kik bajomat keresik.
