Psalmi 55
1 Zborovođi. Uza žičana glazbala. Poučna pjesma. Davidova. Počuj mi, Bože, molitvu, ne krij se molbi mojoj:
A karmesternek, hárfajátékon. Oktató dal Dávidtól. Figyelj, oh Isten, imámra, ne húzódj el könyörgésemtől!
2 obazri se na me i usliši me! Mučim se u svojoj tjeskobi,
Figyelmezz rám és hallgass meg engem, erőlködöm panaszomban és nyögök:
3 zbuni me vika dušmanska i tlačenje grešničko. Navališe na me nesrećom, bijesno me progone.
az ellenség szavától, a gonosznak szorítása miatt; mert jogtalanságot zúdítanak reám, és haraggal gyűlölnek engem.
4 Srce mi je ustreptalo i strah me samrtni spopade.
Szívem reszket én bennem, s halálos ijedelmek estek reám;
5 Užas me i trepet hvata, groza me obuze.
félelem és remegés jön belém, s elborít a borzadály.
6 Zavapih: “O, da su mi krila golubinja, odletio bih da otpočinem!
Mondtam: Vajha szárnyam volna, mint a galambnak, repülnék és megpihennék;
7 Daleko, daleko bih letio, u pustinji se nastanio;
íme, messze elbujdosnék, megszállnék a pusztában! Széla.
8 brzo bih si potražio sklonište od bijesne oluje i vihora.”
Oda sietnék, a hol menedékem van rohanó szél elől, vikar elől.
9 Smeti ih, Gospode, podvoji im jezike, jer nasilje i svađu vidim u gradu;
Rontsd meg, Uram, oszlasd meg nyelvüket, mert erőszakot és viszályt láttam a városban:
10 danju i noću zidinama kruže; bezakonja su i nevolje u njemu.
Nappal és éjjel körüljárják azt falain; jogtalanság és baj van ő benne.
11 Usred njega zasjede, s ulica mu nepravda i podlost ne odlaze.
Veszedelem van ő benne s nem mozdul el piaczáról elnyomás és csalárdság.
12 Da me pogrdio dušmanin, bio bih podnio; da se digao na me koji me mrzi, pred njim bih se sakrio.
Mert nem ellenség gyaláz engem, azt elviselném, nem gyűlölőm fenhéjázott ellenem, ő előle elrejtőzném;
13 Ali ti, ti si to bio, meni jednak, prijatelj moj, moj pouzdanik
hanem te magamféle ember, társam és meghittem,
14 s kojim sam slatko drugovao i složno hodismo u Domu Božjemu.
a kivel együtt édesen tanakodtunk, Isten házába jártunk a sokadalom közt.
Rontson rájuk a lialál, szálljanak le az alvilágba elevenen; mert gonoszságok vannak lakukban, belsejükben. (Sheol h7585)
16 A ja ću Boga prizvati, i Jahve će me spasiti.
Én az Istenhez kiáltok fel, és az Örökkévaló megsegít engem.
17 Večerom, jutrom i o podne tužan ću jecati, i on će čuti vapaj moj.
Este és reggel és délben panaszkodom és nyögök, és ő hallotta szavamat;
18 Dat će mi mira od onih koji me progone: jer mnogi su protiv mene.
kiváltotta békében lelkemet, az ellenem viselt harczból, mert sokan voltak ellenem.
19 Bog će čuti i njih poniziti, Onaj koji kraljuje odvijeka, jer se ne popravljaju, Boga se ne boje.
Meghallja Isten és lealázza őket, az ősidőben trónoló — Szelá – kik számára nincsen változás és nem félték Istent.
20 Podižu ruke na prijatelje, savez svoj oskvrnjuju.
Kinyújtotta kezeit meghittjeire, megszentségtelenítette szövetségét.
21 Usta su im glađa od maslaca, a srce ratoborno; riječi blaže od ulja, a oni - isukani mačevi.
Simább a vajnál szája, de harc a szíve; lágyabbak szavai az olajnál, de azok kirántott kardok.
22 Povjeri Jahvi svu svoju brigu, i on će te pokrijepiti: neće dati da ikada posrne pravednik.
Vesd az Örökkévalóra terhedet, ő majd eltart téged; nem engedi soha tántorogni az igazat!
23 A njih ti, o Bože, strmoglavi u jamu grobnu! Krvoloci i varalice ni polovicu dana neće doživjeti! A ja se u tebe uzdam!
Te pedig, Isten, leszállítod őket a verem gödrébe; vérontás és csalárdság emberei napjaik felét sem érik el, de én bízom benned.
