< 約伯記 23 >
2 直到今天,我還是痛苦的哀訴,他沉重的手掌,使我不得不呻吟。
Ma is ellenszegülő a panaszom: csapásom ránehezedik nyögésemre.
Vajha tudnám, hogy találhatom, hogy eljutok székhelyéig:
eléje terjeszteném az ügyet és szájamat megtölteném bizonyításokkal;
tudnám mely szavakkal felel nekem, s megérteném, mit mond nekem.
Vajon erőnek teljével pörölne-e velem? Nem! Csakhogy ügyelne ő rám!
7 如此,他會分辨出同他爭論的是個正直人,也許我可永久不再受裁判!
Akkor az egyenes szállt vele vitára, s örökre megmenekülnék bírámtól.
8 可是我往東行,他不在那裏;我往西行,也找不到他;
Lám, keletre megyek – s ő nincs ott, nyugatra: s nem veszem észre;
balról midőn működik, nem nézhetem meg, jobbra fordul és nem látom.
10 他洞悉我所有的行動。他若試驗我,我必如純金出現。
Mert ismeri az utat, melyet követek; megvizsgálna: mint az arany kerülnék ki.
11 我的腳緊隨著他的足跡,謹守他的道,總沒有偏離。
Ösvényéhez ragaszkodott lábam, útját őriztem meg és nem hajlok el.
12 他所發的命令,我總沒有違背;他口中的訓言,我常保存在心中。
Ajkai parancsától nem mozdulok el, törvényemnél fogva megóvtam szája szavait.
13 但他所決定的,誰能變更﹖他所樂意的,必要實行。
De ő az egy, ki térítheti el? S a mit lelke megkívánt, azt megcselekszi.
14 他為我注定的,必要完成;類似的事,還有很多。
Bizony befejezi azt, mi kiszabva van nekem s efféle sok van nála.
Azért rémülök meg miatta, elgondolkozom és rettegek tőle.
Hisz Isten csüggesztette el szívemet s a Mindenható rémített meg engem;
17 因為我雖面臨黑暗,幽暗雖遮蓋我的面,我仍不喪氣。
mert nem a sötétség miatt semmisültem meg, sem mivel arczomat a homály borította.