< 傳道書 1 >

1 達味之子耶路撒冷的君王「訓道者」的語錄:
A prédikátornak, Dávid fiának, Jeruzsálem királyának beszédei.
2 虛而又虛,訓道者說:虛而又虛,萬事皆虛。
Felette nagy hiábavalóság, azt mondja a prédikátor; felette nagy hiábavalóság! Minden hiábavalóság!
3 人在太陽下辛勤勞作,為人究有何益﹖
Micsoda haszna van az embernek minden ő munkájában, melylyel munkálkodik a nap alatt?
4 一代過去,一代又來,大地仍然常在。
Egyik nemzetség elmegy, és a másik eljő; a föld pedig mindörökké megmarad.
5 太陽升起,太陽落下,匆匆趕回原處,從新再升。
És a nap feltámad, és elnyugszik a nap; és az ő helyére siet, a hol ő ismét feltámad.
6 風吹向南,又轉向北,旋轉不息,循環周行。
Siet délre, és átmegy észak felé; körbe-körbe siet a szél, és a maga keringéséhez visszatér a szél.
7 江河流入大海,大海總不滿溢;江河仍向所往之處,川流不息。
Minden folyóvíz siet a tengerbe; mindazáltal a tenger mégis meg nem telik: akármicsoda helyre a folyóvizek siessenek, ugyanazon helyre térnek vissza.
8 萬事皆辛勞,無人能盡言:眼看,看不夠;耳聽,聽不飽。
Minden dolgok mint fáradoznak, senki ki nem mondhatja; nem elégednék meg a szem látván, sem be nem teljesednék hallásával a fül.
9 往昔所有的,將來會再有;昔日所行的,將來會再行;太陽之下決無新事。
A mi volt, ugyanaz, a mi ezután is lesz, és a mi történt, ugyanaz, a mi ezután is történik; és semmi nincs új dolog a nap alatt.
10 若有人指著某事說:「看,這是新事。」豈不知在我們以前早就有過。
Van valami, a miről mondják: nézd ezt, új ez; régen volt már száz esztendőkön át, melyek mi előttünk voltak.
11 只是對往者,沒有人去追憶;同樣,對來者,也不會為後輩所記念。
Nincs emlékezet az előbbiekről; azonképen az utolsó dolgokról is, melyek jövendők, nem lesz emlékezet azoknál, a kik azután lesznek.
12 我訓道者,曾在耶路撒冷作過以色列的君王。
Én prédikátor, királya voltam Izráelnek Jeruzsálemben.
13 我曾專心用智慧考查研究過天下所發生的一切;--這實在是天主賜與人類的一項艱辛的工作。
És adám az én elmémet mindazok vizsgálására és bölcsen való tudakozására, melyek lesznek az ég alatt. Ez gonosz hiábavaló foglalatosság, melyet adott Isten az emberek fiainak, hogy gyötrődjenek vele.
14 我觀察了在太陽下所發生的一切:看,都是空虛,都是追風。
Láttam minden dolgokat, melyek lesznek a nap alatt, és ímé minden csak hiábavalóság, és a léleknek gyötrelme!
15 彎曲的,不能使之正直,虧缺的,實在不可勝數。
Az egyenetlen meg nem egyenesíthető, és a fogyatkozás meg nem számlálható.
16 我心裏自語說:「看,我獲得了又大又多的智慧,勝過了所有在我以前住在耶路撒冷的人,我的心獲得了許多智慧和學問。」
Szóltam az én elmémmel, mondván: ímé, én nagygyá lettem, és gyűjtöttem bölcseséget mindazok felett, a kik fők voltak én előttem Jeruzsálemben, és az én elmém bőven látott bölcseséget és tudományt!
17 我再專心研究智慧和學問,愚昧和狂妄,我纔發覺:連這項工作也是追風。
Adtam annakfelette az én elmémet a bölcseségnek tudására, és az esztelenségnek és bolondságnak megtudására. Megtudtam, hogy ez is a lélek gyötrelme.
18 因為,智慧愈多,煩惱愈多;學問越廣,憂慮越深。
Mert a bölcsességnek sokaságában sok búsulás van, és valaki öregbíti a tudományt, öregbíti a gyötrelmet.

< 傳道書 1 >