Tingtoeng 104
1 Aw ka hinglu, BOEIPA te uem lah. Ka BOEIPA Pathen namah tah na sang tangkik tih mueithennah neh rhuepomnah te na bai.
Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót! Örökkévaló, én Istenem, felette nagy vagy, fenséget és díszt öltöttél.
2 Khosae neh himbai bangla muelh aka thing uh himbaiyan bangla vaan ah dup aka phaih,
Világosságba burkolózik, mint palástba, kiterjeszti az eget, mint a szőnyeget.
3 A imhman te tui soah aka ci, khomai te leng la aka saii, khohli phae neh aka cet,
Aki vizekben gerendázta emeleteit, aki fellegeket tesz szekerévé, aki jár a szélnek szárnyain.
4 khohli te a puencawn la aka saii tih hmai tak aka tueih loh,
Szeleket tesz követeivé, szolgáivá lobogó tüzet.
5 diklai khaw amah hmuen ah a suen tih kumhal ah tuen yoeyah pawh.
Talapzataira alapította a földet, hogy meg ne inogjon mindörökké.
6 Anih te tuidung neh pueinak bangla na khuk tih tui rhoek loh tlang rhoek soah pai uh.
Vízárral, mint ruhával takartad be, a hegyeken vizek állnak;
7 Namah kah tluungnah dongah rhaelrham uh tih na khohum ol dongah tamto uh.
dorgálásodtól megfutamodnak, dörgésed hangjától szétsietnek –
8 Tlang tom a lan uh tih amih ham na suen kolbawn hmuen la suntla uh.
felemelkednek hegyek, alá sülyednek síkságok – arra a helyre, melyet alapítottál nekik.
9 Khorhi na suem te a poe uh thai pawt dongah diklai khuk ham ha mael uh thai pawh.
Határt vetettél, hogy át ne lépjék, hogy újra be ne borítsák a földet.
10 Tuisih rhoek te soklong la a loei tlang rhoek laklo ah long uh.
Aki forrásokat bocsát a völgyekbe, hegyek között folynak.
11 Kohong kah mulhing boeih te tui a tul uh tih kohong marhang rhoek khaw a tuihalh dip uh.
Itatják minden vadját a mezőnek, vadszamarak a szomjukat oltják.
12 A taengah vaan kah vaa loh kho a sak uh tih thingsam laklo ah a ol huphup loei.
Fölöttük lakozik az ég madara, a lombok közül hangot hallatnak.
13 Tlang boeih te a imhman lamkah aka suep, BOEIPAnamah kah kutci loh diklai te a hah sak.
Megitatja a hegyeket emeleteiből, műveid gyümölcséből jóllakik a föld.
14 Rhamsa ham sulrham poe tih, hlang kah thohtatnah hamla baelhing neh, diklai lamkah buh na thoeng sak.
Füvet sarjaszt a baromnak, meg növényt az ember munkája által, előhozván kenyeret a földből,
15 Te dongah misurtui loh hlanghing thinko ko a hoe sak, situi loh maelhmai a hlampan sak tih buh loh hlanghing thinko a duel.
és bort, mely örvendezteti halandónak szívét, fénylővé tevén az arczot olajtól, a kenyér pedig erősíti a halandónak szívét.
16 BOEIPA loh a ling thingkung, Lebanon kah lamphai te a kum sakuh.
Jóllaknak az Örökkévaló fái, Libánonnak czédrusai, melyeket ültetett;
17 Teah te vaa loh bu a tuk tih, bungrho loh hmaical dongah a im a khueh.
ahol madarak fészkelnek, a gólya – cziprusfák a háza.
18 Tlang sang boeih te sathai ham om tih, pango boeih khaw saphih ham hlipyingnah la om.
A magas hegyek a zergéknek valók, a sziklák menedékül a hegyi nyulaknak.
19 Khoning ham hla a saii tih khomik loh a khotlak khaw a ming.
Teremtette a holdat ünnepek számára, a nap ismeri lementét;
20 Khohmuep na khueh tih khoyin ha pawk vaengah duup kah mulhing boeih loh a khuiah yuel uh.
szerzesz sötétséget s lészen éjszaka, akkor mozog minden vadja az erdőnek.
21 Maeh te sathueng rhoek loh a kawk thil uh tih a caak te Pathen taengah a tlap uh.
Fiatal oroszlánok ordítanak ragadmányért, így kérvén Istentől eledelöket.
22 Khomik a thoeng neh vawl khoem uh tih a khuisaek la kol uh.
Felsüt a nap visszahúzódnak és tanyáikba heverednek.
23 Hlang he a bisai ham neh a thohtatnah la kholaeh hil cet.
Dolgára kimegy az ember és munkájára egész estig.
24 BOEIPA nang kah kutngo he yet tangkik. Te rhoek boeih te cueihnah nen ni na saii. Na hnopai rhoemah diklai ah baetawt coeng.
Mily számosak a te műveid, Örökkévaló! Mindnyáját bölcseséggel teremtetted, telve van a föld szerzeményeddel.
25 Tuitunli aka len tih a dang, aka dangka ah, rhulcai mulhing a yit a len tae lek pawt la om bal.
Emitt a tenger, nagy és széles határú: ott van csúszó-mászó és száma sincs, kicsiny állatok nagyokkal együtt.
26 Teah te sangpho rhoek loh pongpa uh tih a khuiah aka luem ham Leviathan te na saii.
Ott hajók járnak, a leviátán, melyet alkottál, hogy játszadozzon abban.
27 A tuetang vaengah amih caak paek ham khaw amih loh namah taengla boeih lamso uh.
Mindnyájan hozzád reménykednek, hogy megadjad eledelöket a maga idején. –
28 Amih taengah na paek te a rhuh uh. Na kut na hlam tih hnothen kum uh.
Adsz nekik szedegetnek; megnyitod kezedet: megtelnek jóval.
29 Na maelhmai na thuh vaengah let uh. A hil na khoem pah vaengah pal uh tih laipi la bal uh.
Elrejted arczodat: megrémülnek; visszavonod leheletüket: kimúlnak s porukhoz térnek vissza.
30 Na mueihla na tueih daengah anmih te suen uh tih diklai maelhmai khaw na tlaih pueng.
Kibocsátod leheletedet: megteremtetnek; így újítod meg a föld színét.
31 BOEIPA kah thangpomnah tah kumhal duela om tih, a bibi dongah BOEIPA a kohoe saeh.
Legyen az Örökkévaló dicsősége örökre, örüljön az Örökkévaló az ő művein!
32 Diklai a paelki vaengah thuen tih, tlang rhoek te a taek vaengah khuu.
Aki letekintett a földre s az megrengett, megérinti a hegyeket és füstölögnek.
33 Ka hingnah neh BOEIPA te ka hlai vetih ka om rhuet vaengah ka Pathen te ka tingtoeng ni.
Hadd énekelek az Örökkévalónak életemben, hadd zengek Istenemnek, amíg vagyok!
34 Ka olding he anih ham a lungtui saeh. Kai tah BOEIPA dongah ka kohoe coeng.
Legyen kellemes neki beszédem; én örüljek az Örökkévalóban.
35 Hlangtholh rhoek te diklai lamloh mitmoeng uh saeh lamtah halang rhoek khaw koep om boel saeh. Aw ka hinglu, BOEIPA tah a yoethen pai saeh tila BOEIPA te thangthen lah.
Veszszenek a vétkesek a földről, s gonoszok ne legyenek többé! Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót! Halleluja!
