Job 17
1 Ang akong espiritu maluya na, nahurot na ang akong mga adlaw, Ang lubnganan andam na alang kanako.
Szellemem meg van törve, napjaim elenyésztek, sírok várnak rám!
2 Sa pagkamatuod adunay nga yubitan uban kanako, Ug ang akong mata nagasud-ong sa ilang mga hagit.
Bizony csúfolkodással illetnek engem, és zaklatásukon kell időznie szememnek.
3 Ibutang karon ang pagsalig, ug pangakohon mo ako uban kanimo; Kinsa karon ang buot makigsangka kanako?
Állj jót, kérlek: kezeskedjél értem tenmagadnál! Ki az, ki kezet csap velem?
4 Kay gitagoan mo ang ilang mga kasingkasing gikan sa salabutan: Busa ikaw dili motuboy kanila sa itaas.
Mert az ő szívöket elzártad az eszességtől, azért nem engeded felülkerekedniök.
5 Ang tawo nga nagadumili sa iyang mga higala mahitungod sa ilang bahin, Bisan ang mga mata sa iyang mga anak mangalubog.
Ki osztályrészért elárul barátot, fiainak szemei el fognak epedni.
6 Apan ako gihimo niya nga pagya sa mga tawo; Ug ilang ginalud-an ang akong nawong.
Oda állított engem, hogy példálózzanak népek, s azzá lettem, hogy arczúl köpnek.
7 Ang akong mata usab malubog tungod sa kasubo, Ug ang akong mga panumduman ang tanan ingon sa usa ka landong.
Elhomályosúlt bosszúságtól szemem, s tagjaim akár az árnyék mindannyi.
8 Ang mga tawong matarung nahitingala niini, Ug ang walay sala moasdang batok sa mga walay Dios.
Eliszonyodnak e miatt az egyenesek, s az ártatlan fölgerjed az istentelen ellen;
9 Apan ang mga matarung magapadayon sa iyang ginalaktan, Ug ang mahinlo ug mga kamot magatubo sa kalig-on.
és az igaz ragaszkodik útjához s a tiszta kezű gyarapodik szilárdságban.
10 Apan mahitungod kaninyong tanan, dumuol kamo karon pag-usab; Kay wala pa ing mausa ka maalam nga akong hingkit-an.
Azonban ti mindannyian csak jöjjetek újra, de nem találok köztetek bölcset.
11 Ang akong mga adlaw nangagi na, ang akong mga tuyo nangakawang, Bisan ang mga hunahuna sa akong kasingkasing.
Napjaim elmúltak, gondolataim elszakadtak, szívemnek tulajdonai!
12 Ang gabii ilang gihimong adlaw; Ang kahayag, matud pa nila, haduol sa kangitngitan.
Az éjszakát nappallá teszik, a világosságot közelebbé a sötétségnél
13 Kong sa Sheol ako magapangita ingon nga akong pinuy-anan; Kong sa kangitngitan anaa ko ibuklad ang akong higdaanan; (Sheol h7585)
Ha az alvilágot házamul reméltem, a sötétségben megterítette mágyamat, (Sheol h7585)
14 Kong sa kadunotan ako nagaingon: Ikaw maoy akong amahan; Sa sulod: Ikaw ang akong inahan, ug ang akong igsoong babaye;
a veremnek így szóltam: atyám vagy! anyám és testvérem! a féregnek:
15 Nan, hain man ang akong kalauman? Ug mahitungod sa akong paglaum, kinsa ang makakita niana?
hol van tehát reménységem, és reménységem – ki látja meg?
