যোব 3
Ezután felnyitotta Jób a száját és megátkozta napját.
Megszólalt Jób és mondta:
3 ৩ যিদিনত মোৰ জন্ম হৈছিল, সেই দিন বিনষ্ট হওক, আৰু পুত্ৰ-সন্তান গৰ্ভত স্থিতি হ’ল বুলি কোৱা ৰাতি বিনষ্ট হওক।
Vesszen el a nap, melyen születtem, s az éj, mely mondta: fiúgyermek fogantatott.
Az a nap legyen sötétség, ne tartsa számon Isten fölülről s ne tündököljön reája napfény.
5 ৫ অন্ধকাৰ আৰু মৃত্যুচ্ছায়াই তাক নিজৰ বুলি গ্ৰহণ কৰক; মেঘে তাক ঢাকি ধৰক; দিনক আন্ধাৰকৰোঁতা সকলোৱে তাৰ ভয় জন্মাওক।
Váltsák magukhoz sötétség és vakhomály, lakozzék rajta felhőzet, ijesszék nappalnak elborulásai.
Az az éj – vigye el homályosság, ne örvendjen az év napjai között, a hónapok számába ne jusson.
Íme, az az éj legyen meddő, ne jusson belé ujjongás.
Szidalmazzák a napnak átkozói, kik készek felriasztani a leviatánt.
9 ৯ সেইদিনৰ প্রভাতীয় তৰা যেন অন্ধকাৰ হৈ যায়। সেই ৰাতিয়ে যেন প্ৰভাতৰ কাৰণে অপেক্ষা কৰে, কিন্তু সেই প্ৰভাত যেন কোনো দিন নাহে। সেইদিনে যেন সূৰ্যৰ প্ৰথম ৰশ্মি কেতিয়াও নেদেখক।
Sötétedjenek el szürkületének csillagai, reménykedjenek világosságra, de ne legyen, s ne lássa a hajnal szempilláit.
Mert nem zárta el méhemnek ajtait, hogy elrejtette volna a szenvedést szemeim elől.
Miért nem haltam el az anyaméhtől fogva, hogy a méhből kijövet kimúltam volna?
Miért jöttek elémbe térdek, s miért emlők, hogy szopjak?
13 ১৩ কিয়নো সেয়ে নোহোৱা হ’লে, মই শুই শান্তি পালোহেঁতেন, সেয়ে নোহোৱা হ’লে, মই নিদ্ৰিত হলোঁহেঁতেন আৰু শান্তি পালোহেঁতেন।
Mert most fekünném és pihennék, aludnám, akkor nyugtom volna;
14 ১৪ তেতিয়া যিসকলে নিজৰ কাৰণে ধ্বংস-স্থান নিৰ্ম্মাণ কৰিছিল, এনে ৰজাসকলৰ আৰু পৃথিৱীৰ মন্ত্ৰীসকলৰ লগত,
királyokkal s országtanácsosokkal együtt, a kik romokat építettek maguknak,
15 ১৫ অথবা সোণ থকা সেই ৰাজপুত্ৰ সকলৰ সৈতে থাকিব পাৰিলেহেঁতেন, আৰু যিসকলে নিজ নিজ ঘৰ ৰূপেৰে পৰিপূৰ্ণ কৰিছিল, এনে লোকসকলৰ লগত থাকি মই বিশ্ৰাম পালোঁহেঁতেন,
vagy nagyokkal, kiknek aranyuk van, kik ezüsttel töltötték meg házaikat.
Vagy úgy, mint az elföldelt idétlen, nem volnék, mint kisdedek, kik világosságot nem láttak!
Ott felhagynak a gonoszok a háborgással, s ott nyugosznak a fáradt erejűek.
18 ১৮ তাত বন্দীয়াৰসকলেও একেলগে নিৰাপদে থাকে; ক্রীতদাস সকলে কাৰ্যাধ্যক্ষ সকলৰ ডাবি-হুমকি আৰু নুশুনে।
Egyaránt gond nélkül vannak a rabok, nem hallják a robottisztnek hangját.
Kicsiny és nagy ott van, s a szolga szabad az urától.
Miért ad a szenvedőnek világosságot s életet az elkeseredett lelkűeknek?
Kik várják a halált, de nincs, jobban ásnak utána, mint kincsek után;
kik örülnek ujjongásig, örvendenek, midőn a irt találják.
A férfinak, kinek útja el van rejtve, a kit az Isten körülkerített?
Mert kenyerem előtt jön sóhajtásom, és ömlenek, mint a víz, jajdulásaim.
Mert mitől rettegve rettegtem, az utolért, és a mitől féltem, az reám jött.
Nem volt boldogságom, s nem volt pihenésem és nem volt nyugtom, s jött a háborgás.
