Zǝbur 49
1 Nǝƣmiqilǝrning bexiƣa tapxurulup oⱪulsun dǝp, Koraⱨning oƣulliri üqün yezilƣan küy: — I barliⱪ hǝlⱪlǝr, kɵngül ⱪoyup anglanglar! Yǝr yüzidǝ turuwatⱪanlar, ⱪulaⱪ selinglar!
Az éneklőmesternek, a Kóráh fiainak zsoltára. Halljátok meg ezt mind ti népek, figyeljetek mind ti, e világ lakói!
2 Mǝyli addiy puⱪra, ya esilzadilǝr, Ya bay, ya gadaylar bolsun, ⱨǝmminglar anglanglar!
Akár közemberek fiai, akár főemberek fiai, együtt a gazdag és szegény.
3 Aƣzim danaliⱪni sɵzlǝydu, Dilim ǝⱪilgǝ uyƣun ixlarni oylap qiⱪidu.
Az én szájam bölcsességet beszél, szívemnek elmélkedése tudomány.
4 Ⱪuliⱪim ⱨekmǝtlik tǝmsilni zǝn ⱪoyup anglaydu, Qiltar qelip sirliⱪ sɵzni eqip berimǝn.
Példabeszédre hajtom fülemet, hárfaszóval nyitom meg mesémet.
5 Eƣir künlǝrdǝ, meni ⱪiltaⱪⱪa qüxürmǝkqi bolƣanlarning ⱪǝbiⱨlikliri ǝtrapimda bolsimu, Mǝn nemixⱪa ⱪorⱪidikǝnmǝn?
Miért féljek a gonoszság napjain, mikor nyomorgatóim bűne vesz körül,
6 Ular bayliⱪliriƣa tayinidu, Mal-mülüklirining zorluⱪi bilǝn qongqiliⱪ ⱪilidu;
A kik gazdagságukban bíznak, és nagy vagyonukkal dicsekesznek?
7 Insan mǝnggügǝ yaxap, Gɵr-ⱨangni kɵrmǝsliki üqün, Ⱨeqkim ɵz buradǝrining ⱨayatini pul bilǝn ⱪayturuwalalmaydu; Wǝ yaki Hudaƣa uning jenini ⱪutuldurƣudǝk baⱨani berǝlmǝydu; (Qünki uning jenining baⱨasi intayin ⱪimmǝt, Wǝ bu baⱨa boyiqǝ bolƣanda, mǝnggügǝ ⱪǝrz tapxuruxi kerǝktur)
Senki sem válthatja meg atyjafiát, nem adhat érte váltságdíjat Istennek.
Minthogy lelköknek váltsága drága, abba kell hagynia örökre;
Még ha örökké élne is és nem látná meg a sírgödört.
10 Ⱨǝmmigǝ ayanki, danixmǝn adǝmlǝrmu ɵlidu; Ⱨǝmmǝ adǝm bilǝn tǝng, nadan wǝ ⱨamaⱪǝtlǝr billǝ ⱨalak bolidu, Xundaⱪla ular mal-dunyasini ɵzgilǝrgǝ ⱪaldurup ketidu.
De meglátja! A bölcsek is meghalnak; együtt vész el bolond és ostoba, és gazdagságukat másoknak hagyják.
11 Ularning kɵnglidiki oy-pikirlǝr xundaⱪki: «Ɵy-imaritimiz mǝnggügǝ, Makan-turalƣulirimiz dǝwrdin-dǝwrgiqǝ bolidu»; Ular ɵz yǝrlirigǝ isimlirini nam ⱪilip ⱪoyidu.
Gondolatjok ez: az ő házok örökkévaló, lakóhelyeik nemzedékről-nemzedékre szállnak, nevöket hangoztatják a földön.
12 Biraⱪ insan ɵzining nam-izzitidǝ turiwǝrmǝydu, U ⱨalak bolƣan ⱨaywanlardǝk ketidu.
Pedig az ember, még ha tisztességben van, sem marad meg; hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.
13 Ularning muxu yoli dǝl ularning nadanliⱪidur; Lekin ularning kǝynidin dunyaƣa kǝlgǝnlǝr, yǝnila ularning eytⱪan sɵzlirigǝ apirin oⱪuydu. (Selaⱨ)
Ez az ő sorsuk bolondság nékik; de azért gyönyörködnek szavokban az ő követőik. (Szela)
14 Ular ⱪoylardǝk tǝⱨtisaraƣa yatⱪuzulidu; Ɵlüm ularni ɵz ozuⱪi ⱪilidu; Ətisi sǝⱨǝrdǝ duruslar ularning üstidin ⱨɵküm yürgüzidu; Ularning güzǝlliki qiritilixⱪa tapxurulidu; Tǝⱨtisara bolsa ularning ⱨǝywǝtlik makanidur! (Sheol h7585)
Mint juhok, a Seolra vettetnek, a halál legelteti őket, és az igazak uralkodnak rajtok reggel; alakjokat elemészti a Seol, távol az ő lakásuktól. (Sheol h7585)
15 Biraⱪ Huda jenimni tǝⱨtisaraning ilkidin ⱪutⱪuzidu; Qünki U meni ⱪobul ⱪilidu. (Selaⱨ) (Sheol h7585)
Csak Isten válthatja ki lelkemet a Seol kezéből, mikor az megragad engem. (Szela) (Sheol h7585)
16 Birsi beyip ketip, ailǝ-jǝmǝtining abruyi ɵsüp kǝtsimu, Ⱪorⱪma;
Ne félj, ha valaki meggazdagszik, ha megöregbül házának dicsősége;
17 Qünki u ɵlgǝndǝ ⱨeqnǝrsisini elip ketǝlmǝydu; Uning xɵⱨriti uning bilǝn billǝ [gɵrgǝ] qüxmǝydu.
Mert semmit sem vihet el magával, ha meghal; dicsősége nem száll le utána.
18 Gǝrqǝ u ɵmür boyi ɵzini bǝhtlik qaƣliƣan bolsimu, (Bǝrⱨǝⱪ, kixilǝr ronaⱪ tapⱪiningda, ǝlwǝttǝ seni ⱨaman mahtaydu)
Ha életében áldottnak vallja is magát, s ha dicsérnek is téged, hogy jól tettél magaddal:
19 Ahiri berip, u yǝnila ata-bowilirining yeniƣa ketidu; Ular mǝnggügǝ yoruⱪluⱪni kɵrǝlmǝydu.
Mégis az ő atyáinak nemzetségéhez jut, a kik soha sem látnak világosságot.
20 Insan izzǝt-abruyda bolup, lekin yorutulmisa, Ⱨalak bolidiƣan ⱨaywanlarƣa ohxax bolidu, halas.
Az ember, még ha tisztességben van is, de nincs okossága: hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.
