Zǝbur 40
1 Dawut yazƣan küy: — Pǝrwǝrdigarƣa tǝlmürüp, küttüm, küttüm; U manga egilip pǝryadimni anglidi.
Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára. Várván vártam az Urat, és hozzám hajolt, és meghallgatta kiáltásomat.
2 U meni ⱨalakǝt orikidin, Xundaⱪla patⱪaⱪ laydin tartiwaldi, Putlirimni uyultax üstigǝ turƣuzup, Ⱪǝdǝmlirimni mustǝⱨkǝm ⱪildi.
És kivont engem a pusztulás gödréből, a sáros fertőből, és sziklára állította fel lábamat, megerősítvén lépteimet.
3 U aƣzimƣa yengi nahxa-munajatni, Yǝni Hudayimizni mǝdⱨiyilǝxlǝrni saldi; Nurƣun hǝlⱪ buni kɵrüp, ⱪorⱪidu, Ⱨǝm Pǝrwǝrdigarƣa tayinidu.
És új éneket adott szájamba, a mi Istenünknek dicséretét; sokan látták és megfélemlettek, és bíztak az Úrban.
4 Tǝkǝbburlardin yardǝm izdimǝydiƣan, Yalƣanqiliⱪⱪa ezip kǝtmǝydiƣan, Bǝlki Pǝrwǝrdigarni ɵz tayanqisi ⱪilƣan kixi bǝhtliktur!
Boldog ember az, a ki az Úrba vetette bizodalmát, és nem fordul a kevélyekhez és a hazugságra vetemedettekhez!
5 I Pǝrwǝrdigar Hudayim, Sening biz üqün ⱪilƣan karamǝtliring wǝ oy-niyǝtliringni barƣanseri kɵpǝytip, san-sanaⱪsiz ⱪilƣansǝn, Kimmu ularni bir-birlǝp ⱨesablap Ɵzünggǝ [rǝⱨmǝt ⱪayturup] bolalisun! Ularni sɵzlǝp baxtin-ahir bayan ⱪilay desǝm, Ularni sanap tügitix mumkin ǝmǝs.
Sokat cselekedtél te, Uram Istenem, a te csodáiddal és terveiddel mi érettünk; semmi sem hasonlítható hozzád; hirdetném és elbeszélném, de többek, semhogy elszámlálhatnám.
6 Nǝ ⱪurbanliⱪ, nǝ ax ⱨǝdiyǝlǝr Sening tǝlǝp-arzuyung ǝmǝs, Biraⱪ Sǝn manga [sǝzgür] ⱪulaⱪlarni ata ⱪilding; Nǝ kɵydürmǝ ⱪurbanliⱪ, nǝ gunaⱨ ⱪurbanliⱪini tǝlǝp ⱪilmiding;
Véres áldozatot és ételáldozatot nem kedveltél; füleimet fölnyitottad; égőáldozatot és bűnért való áldozatot sem kívántál.
7 Xunga jawab bǝrdimki — «Mana mǝn kǝldim!» — dedim. Oram yazma dǝsturda mǝn toƣruluⱪ pütülgǝn: —
Akkor azt mondtam: Ímé jövök; a könyvtekercsben írva van felőlem,
8 «Hudayim, Sening kɵnglüngdiki iradǝng mening hursǝnlikimdur; Sening Tǝwrat ⱪanunung ⱪǝlbimgǝ pütüklüktur».
Hogy teljesítsem a te akaratodat; ezt kedvelem, én Istenem, a te törvényed keblem közepette van.
9 Büyük jamaǝt arisida turup mǝn ⱨǝⱪⱪaniyliⱪni jakarlidim; Mana bularni ɵzümdǝ ⱪilqǝ elip ⱪalƣum yoⱪtur, I Pǝrwǝrdigar, Ɵzüng bilisǝn.
Vígan hirdetem az igazságosságot a nagy gyülekezetben; ímé, nem tartom vissza ajkamat, te tudod, óh Uram!
10 Ⱨǝⱪⱪaniyliⱪingni ⱪǝlbimdǝ yoxurup yürmidim; Wapadarliⱪingni wǝ nijatliⱪingni jakarlidim; Ɵzgǝrmǝs muⱨǝbbiting wǝ ⱨǝⱪiⱪitingni büyük jamaǝtkǝ ⱨeq yoxurmastin bayan ⱪildim.
Igazságosságodat nem rejtem el szívemben, elmondom a te hűségedet és segítségedet; nem titkolom el kegyelmedet és igazságodat a nagy gyülekezetben.
11 I Pǝrwǝrdigar, meⱨribanliⱪliringni mǝndin ayimiƣaysǝn; Ɵzgǝrmǝs muⱨǝbbiting wǝ ⱨǝⱪiⱪiting ⱨǝrdaim meni saⱪliƣay!
Te, Uram, ne tartsd vissza tőlem irgalmadat; kegyelmed és igazságod mindig megóvnak engem.
12 Qünki sansiz külpǝtlǝr meni oriwaldi; Ⱪǝbiⱨliklirim meni besiwelip, kɵrǝlmǝydiƣan boldum; Ular beximdiki qeqimdin kɵp, Jasaritim tügixip kǝtti.
Mert bajok vettek engem körül, a melyeknek számuk sincsen; utolértek bűneim, a melyeket végig sem nézhetek; számosabbak a fejem hajszálainál, és a szívem is elhagyott engem.
13 Meni ⱪutⱪuzuxni toƣra tapⱪaysǝn, i Pǝrwǝrdigar! I Pǝrwǝrdigar, tez kelip, manga yardǝm ⱪilƣaysǝn!
Tessék Uram néked, hogy megments engemet; siess Uram segítségemre!
14 Mening ⱨayatimƣa qang salmaⱪqi bolƣanlar biraⱪla yǝrgǝ ⱪaritilip rǝswa ⱪilinsun; Mening ziyinimdin hursǝn bolƣanlar kǝynigǝ yandurulup xǝrmǝndǝ bolƣay.
Szégyenüljenek meg és piruljanak mind, a kik életemre törnek, hogy elragadják azt; riadjanak vissza, gyalázat érje, a kik bajomat kívánják.
15 Meni: — «Waⱨ! Waⱨ!» dǝp mǝshirǝ ⱪilƣanlar ɵz xǝrmǝndilikidin alaⱪzadǝ bolup kǝtsun!
Pusztuljanak el az ő gyalázatosságuk miatt, a kik azt mondják nékem: Hehé, hehé!
16 Biraⱪ Seni izdigüqilǝrning ⱨǝmmisi Sǝndǝ xadlinip huxal bolƣay! Nijatliⱪingni sɵygǝnlǝr ⱨǝmixǝ: «Pǝrwǝrdigar uluƣlansun» deyixkǝy!
Örülnek és örvendeznek majd mindazok, a kik téged keresnek; azt mondják mindenha: Magasztaltassék fel az Úr, a kik szeretik a te szabadításodat.
17 Mǝn ezilgǝn ⱨǝm yoⱪsul bolsammu, Biraⱪ Rǝb yǝnila meni yad etidu; Sǝn mening Yardǝmqim, mening azad ⱪilƣuqim; I Hudayim, keqikmǝy kǝlgǝysǝn!
Rólam is, noha én szegény és nyomorult vagyok, az én Uram visel gondot. Te vagy segítségem, szabadítóm, oh Istenem, ne késsél!
