Zǝbur 4
1 Nǝƣmiqilǝrning bexiƣa tapxurulup, tarliⱪ sazlar bilǝn oⱪulsun dǝp, Dawut yazƣan küy. — Mǝn nida ⱪilƣinimda, manga jawab bǝrgǝysǝn, I manga ⱨǝⱪⱪaniyliⱪim ata ⱪilƣuqi Huda! Besim astida ⱪalƣanda Sǝn meni kǝngriqilikkǝ qiⱪarding; Manga meⱨir-xǝpⱪǝt kɵrsitip, duayimni angla!
A karmesternek, hárfajátékon. Zsoltár Dávidtól. Mikor fölkiáltok: hallgass meg, igazságom Istene; a szorúltságban tág tért adtál nekem, kegyelmezz nekem és halljad imádságomat!
2 I insan baliliri, silǝr mening xan-xǝripimni ⱪaqanƣiqǝ aⱨanǝtkǝ ⱪaldurisilǝr? Ⱪaqanƣiqǝ biⱨudilikni sɵyüp, Yalƣanni izdǝp yürisilǝr? (Selaⱨ)
Emberfiak, meddig legyen becsületem becsmérléssé, szeretitek a hiábavalóságot, keresitek a hazugságot? Széla.
3 Biraⱪ xuni bilip ⱪoyunglarki, Pǝrwǝrdigar ihlasmǝnlǝrni Ɵzigǝ has ⱪilƣan; Mǝn Uningƣa nida ⱪilƣinimda, Pǝrwǝrdigar anglaydu.
Tudjátok hát meg, hogy az Örökkévaló megkülönböztette az ő jámborát, az Örökkévaló hallja, mikor fölkiáltok hozzá.
4 Aqqiⱪinglarƣa berilip, gunaⱨ ⱪilmanglar; Ɵz ornunglarda yetip, ⱪǝlbinglarda qongⱪur oylinip, Süküt ⱪilinglar. (Selaⱨ)
Reszkessetek és ne vétkezzetek; szóljatok szívetekben fekvőkelyeteken s csillapodjatok! Széla.
5 Ⱨǝⱪⱪaniyliⱪ bilǝn ⱪurbanliⱪlarni ⱪilinglar, Wǝ Pǝrwǝrdigarƣa tayininglar.
Áldozzatok igaz áldozatokat, s bizzatok az Örökkévalóban!
6 Kɵp hǝlⱪ: — «Kim bizgǝ yahxiliⱪ kɵrsitǝlisun?» — dǝp sorimaⱪta; Jamalingning nuri üstimizgǝ qüxsun, i Pǝrwǝrdigar!
Sokan mondják: ki láttat velünk jót; emeld felénk arczod világosságát, Örökkévaló!
7 Axliⱪ wǝ yengi xarabliri molqiliⱪ bolƣanlarning huxalliⱪidinmu, Mening ⱪǝlbimni bǝkrǝk huxalliⱪⱪa toldurdung.
Örömet adtál szívembe, inkább mint mikor gabonájuk és mustjok megsokasodnak.
8 Mǝn yatay, ⱨǝm hatirjǝmliktǝ uhliwalay; Qünki meni bihǝtǝrliktǝ yaxatⱪuqi pǝⱪǝtla Sǝn, i Pǝrwǝrdigar!
Békében egyaránt lefekszem és alszom; mert te, Örökkévaló, magánosságban bizton lakoztatsz engemet.
