Zǝbur 124

1 «Yuⱪiriƣa qiⱪix nahxisi» Əgǝr biz tǝrǝptǝ turƣini Pǝrwǝrdigar bolmiƣan bolsa, — Aⱨ, Israil xundaⱪ desun —

Zarándoklás éneke. Dávidtól. Ha nem az Örökkévaló az, ki velünk volt – így szóljon Izraél

2 Biz tǝrǝptǝ turƣini Pǝrwǝrdigar bolmiƣan bolsa, Kixilǝr bizgǝ ⱨujumƣa ⱪozƣalƣanda,

ha nem az Örökkévaló az, ki velünk volt, midőn ránk támadtak emberek:

3 Ularning ƣǝzipi bizgǝ tutaxⱪanda, — Xu qaƣda ular bizni tirik yutuwetǝtti;

akkor elevenen nyeltek volna el bennünket, midőn haragjuk föllobbant ellenünk;

4 [Xu qaƣda] sular bizni ƣǝrⱪ ⱪiliwetǝtti; Kǝlkün beximizdin ɵtǝtti;

akkor a vizek elsodortak volna bennünket, patak ment volna át lelkünk fölött;

5 Dawalƣuƣan sular beximizdin ɵtǝtti!

akkor átmentek volna lelkünk fölött a kevély vizek.

6 Pǝrwǝrdigarƣa tǝxǝkkür-mǝdⱨiyǝ bolƣay! Ularning qixliriƣa ow boluxⱪa bizni ⱪoyup bǝrmidi.

Áldva Iegyen az Örökkévaló, ki nem adott bennünket ragadmányul fogaiknak!

7 Jenimiz tutⱪuqilarning basmiⱪidin ⱪeqip qiⱪⱪan ⱪuxtǝk ⱪaqti; Basmaⱪ sundurulup, biz ⱪaqtuⱪ!

Lelkünk mint a madár megmenekült a madarászok tőréből; a tőr eltörött és mi megmenekültünk.

8 Erixkǝn yardimimiz Pǝrwǝrdigarning namididur, Asman-zemin Yaratⱪuqining namididur!

Segítségünk az Örökkévaló nevében van, ki égnek és földnek teremtője.