Zǝbur 120

1 «Yuⱪiriƣa qiⱪix nahxisi» Beximƣa kün qüxkǝndǝ mǝn Pǝrwǝrdigarƣa nida ⱪildim; U manga jawab bǝrdi.

Grádicsok éneke. Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték, és meghallgata engem.

2 I Pǝrwǝrdigar, jenimni yalƣan sɵzlǝydiƣan lǝwlǝrdin, Aldamqi tildin ⱪutuldurƣaysǝn.

Mentsd meg, Uram, lelkemet a hazug ajaktól és a csalárd nyelvtől!

3 Sanga nemǝ berilidu, Sanga nemǝ ⱪoxuluxi kerǝk, Əy aldamqi til?

Mit adjanak néked, vagy mit nyujtsanak néked, te csalárd nyelv?!

4 — Palwan atⱪan ɵtkür oⱪlar, Arqa qoƣliri sanga tǝgsun!

Vitéznek hegyes nyilait fenyőfa parázsával.

5 Mǝxǝk diyarida musapir bolup yaxiƣinimƣa, Kedar qedirliri arisida turƣinimƣa ⱨalimƣa way!

Jaj nékem, hogy Mésekben bujdosom és a Kédár sátrai közt lakom!

6 Mǝn tinqliⱪⱪa ɵqlǝr arisida uzundin buyan turuwatimǝn;

Sok ideje lakozik az én lelkem a békességnek gyűlölőivel!

7 Mǝn tinqliⱪpǝrwǝrmǝn; Biraⱪ gǝp ⱪilsam, ular uruximizla, dǝydu.

Magam vagyok a békesség, de mihelyt megszólalok, ők viadalra készek.