< Mikaⱨ 4 >
1 Biraⱪ ahirⱪi zamanda, Pǝrwǝrdigarning ɵyi jaylaxⱪan taƣ taƣlarning bexi bolup bekitilidu, Ⱨǝmmǝ dɵng-egizliktin üstün ⱪilinip kɵtürülidu; Barliⱪ hǝlⱪlǝr uningƣa ⱪarap eⱪip kelixidu.
És lészen: az utolsó időben az Úr házának hegye a hegyek fölé helyeztetik, és felülemelkedik az a halmokon, és népek özönlenek reá.
2 Nurƣun ⱪowm-millǝtlǝr qiⱪip bir-birigǝ: — «kelinglar, biz Pǝrwǝrdigarning teƣiƣa, Yaⱪupning Hudasining ɵyigǝ qiⱪip kelǝyli; U ɵz yolliridin bizgǝ ɵgitidu, Wǝ biz uning izlirida mangimiz» — deyixidu. Qünki ⱪanun-yolyoruⱪ Ziondin, Pǝrwǝrdigarning sɵz-kalami Yerusalemdin qiⱪidiƣan bolidu.
Pogányok is sokan mennek, és mondják: Jertek, menjünk fel az Úr hegyére és a Jákób Istenének házához, hogy megtanítson minket az ő útaira, és járjunk az ő ösvényein! Mert Sionból jő ki a törvény, és az Úr beszéde Jeruzsálemből.
3 U bolsa kɵp hǝlⱪ-millǝtlǝr arisida ⱨɵküm qiⱪiridu, U küqlük ǝllǝr, yiraⱪta turƣan ǝllǝrning ⱨǝⱪ-naⱨǝⱪlirigǝ kesim ⱪilidu; Buning bilǝn ular ɵz ⱪiliqlirini sapan qixliri, Nǝyzilirini orƣaⱪ ⱪilip soⱪuxidu; Bir ǝl yǝnǝ bir ǝlgǝ ⱪiliq kɵtürmǝydu, Ular ⱨǝm yǝnǝ urux ⱪilixni ɵgǝnmǝydu;
És sok népek között ítéletet tészen, és megfedd erős nemzeteket nagy messze földig és fegyvereiket kapákká kovácsolják, dárdáikat pedig sarlókká; nép népre fegyvert nem emel, és hadakozást többé nem tanulnak.
4 Bǝlki ularning ⱨǝrbiri ɵz üzüm teli wǝ ɵz ǝnjür dǝrihi astida olturidu, Wǝ ⱨeqkim ularni ⱪorⱪatmaydu; Qünki samawiy ⱪoxunlarning Sǝrdari bolƣan Pǝrwǝrdigar Ɵz aƣzi bilǝn xundaⱪ eytti.
És kiki nyugszik az ő szőlője alatt és fügefája alatt, és senki meg nem rettenti őket, mert a Seregek Urának szája szólott.
5 Barliⱪ hǝlⱪlǝr ɵz «ilaⱨ»ining namida mangsimu, Biraⱪ biz Hudayimiz Pǝrwǝrdigarning namida ǝbǝdil’ǝbǝdgiqǝ mangimiz.
Mert minden nép a maga istenének nevében jár, és mi is a mi Urunk Istenünk nevében járunk örökkön örökké.
6 Xu künidǝ, — dǝydu Pǝrwǝrdigar, — Mǝn meyip bolƣuqilarni, Ⱨǝydiwetilgǝnlǝrni wǝ Ɵzüm azar bǝrgǝnlǝrni yiƣimǝn;
Azon a napon, azt mondja az Úr, összegyűjtöm a sántát, és összeszedem az elszéledetteket, és a kiket megsanyargattam.
7 Wǝ meyip bolƣuqini bir «ⱪaldi», Ⱨǝydiwetilgǝnni küqlük bir ǝl ⱪilimǝn; Xuning bilǝn Pǝrwǝrdigar Zion teƣida ular üstidin ⱨɵküm süridu, Xu kündin baxlap mǝnggügiqǝ.
És a sántát maradékká teszem, az elszélesztettet pedig erős nemzetté, és az Úr uralkodik rajtok a Sion hegyén mostantól fogva mindörökké.
8 Wǝ sǝn, i padini kɵzǝtküqi munar, — Zion ⱪizining egizliki, [padixaⱨliⱪ] sanga kelidu: — — Bǝrⱨǝⱪ, sanga ǝslidiki ⱨoⱪuⱪ-ⱨɵkümranliⱪ kelidu; Padixaⱨliⱪ Yerusalem ⱪiziƣa kelidu.
És te nyájnak tornya, Sion leányának vára! Eljő tehozzád és elérkezik az előbbi hatalom, a Jeruzsálem leányának birodalma.
9 Əmdi sǝn ⱨazir nemixⱪa nida ⱪilip nalǝ kɵtürisǝn? Sǝndǝ padixaⱨ yoⱪmidi? Sening muxawiringmu ⱨalak bolƣanmidi, Ayalni tolƣaⱪ tutⱪandǝk azablar seni tutuwalƣanmidi?
Miért kiáltasz hát kiáltva? Nincsen-é közötted király? Elveszett-é a te tanácsadód, hogy úgy elfogott a fájdalom, mint a gyermek-szűlőt?!
10 Azabⱪa qüx, tolƣaⱪ tutⱪan ayaldǝk tuƣuxⱪa tolƣinip tirixⱪin, i Zion ⱪizi; Qünki sǝn ⱨazir xǝⱨǝrdin qiⱪisǝn, Ⱨazir dalada turisǝn, Sǝn ⱨǝtta Babilƣimu qiⱪisǝn. Sǝn axu yǝrdǝ ⱪutⱪuzulisǝn; Axu yǝrdǝ Pǝrwǝrdigar sanga ⱨǝmjǝmǝt bolup düxmǝnliringdin ⱪutⱪuzidu.
Gyötrődj és kinlódj, Sionnak leánya, mint a gyermek-szülő! Mert ímé, kimégy a városból, és a mezőn tanyázol, és egészen Bábelig mégysz. Ott szabadíttatol meg; ott vált ki téged az Úr, ellenségednek kezéből.
11 Wǝ ⱨazir nurƣun ǝllǝr: — «U ayaƣ asti ⱪilinip bulƣansun! Kɵzimiz Zionning [izasini] kɵrsün!» — dǝp sanga ⱪarxi jǝng ⱪilixⱪa yiƣilidu;
Mert ímé, sok nemzetség gyűlt össze ellened, a kik ezt mondják: Legyen szentségtelen, és legeltessük szemeinket a Sionon!
12 Biraⱪ ular Pǝrwǝrdigarning oylirini bilmǝydu, Uning nixanini qüxǝnmǝydu; Qünki ɵnqilǝrni hamanƣa yiƣⱪandǝk U ularni yiƣip ⱪoydi.
De ők nem tudják az Úr gondolatait és nem értik az ő szándékát, hogy összegyűjti őket, mint a kévét a szérűre.
13 Ornungdin turup hamanni tǝp, i Zion ⱪizi, Qünki Mǝn münggüzüngni tɵmür, tuyaⱪliringni mis ⱪilimǝn; Nurƣun ǝllǝrni soⱪup parǝ-parǝ ⱪiliwetisǝn; Mǝn ularning ƣǝnimitini Pǝrwǝrdigarƣa, Ularning mal-dunyalirini pütkül yǝr-zemin Igisigǝ beƣixlaymǝn.
Kelj fel és csépelj, Sionnak leánya! Mert vassá teszem a te szarvaidat, körmeidet pedig aczéllá teszem, és széttiporsz sok népeket, és rablott kincseiket az Úrnak áldozom, javaikat pedig az egész föld Urának.