Matta 22
1 Əysa ularƣa yǝnǝ tǝmsillǝr bilǝn mundaⱪ dedi:
Jézus ismét példázatokban beszélt nekik:
2 Ərx padixaⱨliⱪi huddi ɵz oƣli üqün toy ziyapitini tǝyyarliƣan bir padixaⱨⱪa ohxaydu.
„Hasonlatos a mennyek országa a királyhoz, aki a fiának menyegzőt készített.
3 U qakarlirini toy ziyapitigǝ tǝklip ⱪilinƣanlarni qaⱪirixⱪa ǝwǝtiptu, lekin ular kelixkǝ unimaptu.
Elküldte szolgáit, hogy meghívják azokat, akik a menyegzőre hivatalosak voltak; de nem akartak eljönni.
4 U yǝnǝ baxⱪa qakarlirini ǝwǝtip, ularƣa tapilap: «Qaⱪirilƣanlarƣa: — Mana, mǝn ziyapitimni tǝyyar ⱪildim; mening torpaⱪlirim, bordaⱪ mallirim soyuldi, ⱨǝmmǝ nǝrsǝ tǝyyar. Ziyapǝtkǝ mǝrⱨǝmǝt ⱪilƣay, dǝydu, dǝp eytinglar, — dǝptu.
Ismét küldött másik szolgákat, ezt mondva: Mondjátok meg a hivatalosoknak: Íme, ebédemet elkészítettem, ökreim és hizlalt állataim le vannak vágva, és kész minden: gyertek a menyegzőre.
5 Biraⱪ ular tǝklipini etibarƣa almay, birsi etizliⱪiƣa kǝtsǝ, yǝnǝ biri sodisiƣa ketiptu.
De azok nem törődtek vele, elmentek: az egyik a szántóföldjére, a másik a kereskedésébe.
6 Ⱪalƣanliri bolsa [padixaⱨning] qakarlirini tutuwelip, horlap ɵltürüwetiptu.
A többiek pedig megfogták szolgáit, bántalmazták, és megölték őket.
7 Padixaⱨ buni anglap ⱪattiⱪ ƣǝzǝplinip, ǝskǝrlirini qiⱪirip, u ⱪatillarni yoⱪitip, ularning xǝⱨirigǝ ot ⱪoyuwetiptu.
Meghallotta ezt a király, megharagudott, és elküldte hadait, és ezeket a gyilkosokat megölette, és városaikat fölégette.
8 Andin u qakarliriƣa: «Toy ziyapiti tǝyyar boldi, lekin qaⱪirilƣanlar [meⱨmanliⱪⱪa] munasip kǝlmidi.
Akkor ezt mondta szolgáinak: A menyegző ugyan készen van, de a hivatalosok nem voltak méltók.
9 Əmdi silǝr aqa yollarƣa berip, udul kǝlgǝn adǝmlǝrning ⱨǝmmisini toy ziyapitigǝ tǝklip ⱪilinglar» dǝptu.
Menjetek azért a keresztutakra, és akit csak találtok, hívjátok be a menyegzőre.
10 Buning bilǝn qakarlar yollarƣa qiⱪip, yahxi bolsun, yaman bolsun, udul kǝlgǝnliki adǝmlǝrning ⱨǝmmisini yiƣip ǝkǝptu. Toy soruni meⱨmanlar bilǝn liⱪ toluptu.
És kimentek a szolgák az utakra, begyűjtöttek mindenkit, akiket csak találtak, jókat és gonoszakat egyaránt. És megtelt a menyegző vendégekkel.
11 Padixaⱨ meⱨmanlar bilǝn kɵrüxkili kirgǝndǝ, u yǝrdǝ ziyapǝt kiyimi kiymigǝn bir kixini kɵrüptu.
Amikor bement a király, hogy megtekintse a vendégeket, látott ott egy embert, akinek nem volt menyegzői ruhája,
12 Padixaⱨ uningdin: «Buradǝr, ziyapǝt kiyimi kiymǝy, bu yǝrgǝ ⱪandaⱪ kirding?» dǝp soraptu, biraⱪ u kixi jawab berǝlmǝy ⱪaptu.
és ezt mondta neki: Barátom, hogyan jöttél ide, holott nincsen menyegzői ruhád? Az pedig hallgatott.
13 Padixaⱨ qakarliriƣa: «Uni put-ⱪolliridin baƣlap, texidiki ⱪarangƣuluⱪⱪa aqiⱪip taxlanglar! U yǝrdǝ yiƣa-zarlar kɵtürülidu, qixlirini ƣuqurlitidu» dǝptu.
Akkor mondta a király a szolgáknak: Kötözzétek meg lábait és kezeit, vigyétek és vessétek őt a külső sötétségre; ott lesz sírás és fogcsikorgatás.
14 Qünki qaⱪirilƣanlar kɵp, lekin tallanƣanlar azdur.
Mert sokan vannak a hivatalosak, de kevesen a választottak.“
15 Buning bilǝn Pǝrisiylǝr u yǝrdin qiⱪip, ⱪandaⱪ ⱪilip uni ɵz sɵzi bilǝn tuzaⱪⱪa qüxürüx ⱨǝⱪⱪidǝ mǝsliⱨǝtlǝxti.
Ekkor a farizeusok elmentek, és tanácsot tartottak, hogy szóval csalják tőrbe.
16 Ular muhlislirini Ⱨerodning tǝrǝpdarliri bilǝn billǝ uning yeniƣa ǝwǝtip: — Ustaz, silini sǝmimiy adǝm, kixilǝrgǝ Hudaning yolini sadiⱪliⱪ bilǝn ɵgitip keliwatidu wǝ adǝmlǝrgǝ ⱪǝt’iy yüz-hatirǝ ⱪilmay ⱨeqkimgǝ yan basmaydu, dǝp bilimiz.
Elküldték hozzá tanítványaikat a Heródes-pártiakkal, akik ezt mondták: „Mester, tudjuk, hogy igaz vagy, és az Isten útját igazán tanítod, és nem törődsz senkivel, mert nem emberek személyére nézel.
17 Ⱪeni, ⱪandaⱪ oylayla? [Rim imperatori] Ⱪǝysǝrgǝ baj-seliⱪ tapxurux Tǝwrat ⱪanuniƣa uyƣunmu-yoⱪ? — deyixti.
Mondd meg nekünk tehát, mit gondolsz: szabad-e a császárnak adót fizetnünk vagy nem?“
18 Lekin Əysa ularning rǝzil niyitini bilip: — Əy sahtipǝzlǝr, meni nemixⱪa sinimaⱪqisilǝr?
Jézus pedig ismerve álnokságukat, ezt mondta: „Mit kísértetek engem, képmutatók?
19 Ⱪeni, bajƣa tapxurulidiƣan bir tǝnggǝ manga kɵrsitinglar, — dedi. Ular bir dinar pulini ǝkǝldi.
Mutassátok nekem az adópénzt.“Azok pedig odavittek neki egy dénárt.
20 U ulardin: — Buning üstidiki sürǝt wǝ nam-isim kimning? — dǝp soridi.
Ekkor ezt kérdezte tőlük: „Kié ez a kép és ez a felírás?“
21 Ⱪǝysǝrning, — dǝp jawab bǝrdi ular. U ularƣa: — Undaⱪ bolsa, Ⱪǝysǝrning ⱨǝⱪⱪini Ⱪǝysǝrgǝ, Hudaning ⱨǝⱪⱪini Hudaƣa tapxurunglar, — dedi.
Azt felelték neki: „A császáré.“Akkor ezt mondta nekik: „Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené.“
22 Ular bu sɵzni anglap, ⱨǝyran bolup ⱪelixti-dǝ, uning yenidin ketip ⱪaldi.
Ezt hallva elcsodálkoztak, otthagyták őt, és elmentek.
23 Xu küni, «Ɵlgǝnlǝr tirilmǝydu» dǝydiƣan Saduⱪiylar uning aldiƣa kelip ⱪistap soal ⱪoydi:
Ugyanazon a napon mentek hozzá a szadduceusok, akik a feltámadást tagadják, és megkérdezték őt:
24 — Ustaz, Musa [pǝyƣǝmbǝr Tǝwratta]: «Bir kixi pǝrzǝntsiz ɵlüp kǝtsǝ, uning aka yaki inisi tul yǝnggisini ǝmrigǝ elip, ⱪerindixi üqün nǝsil ⱪalduruxi lazim» dǝp tapiliƣan.
„Mester, Mózes azt mondta: »ha valaki gyermek nélkül hal meg, annak testvére vegye el feleségét, és támasszon utódot testvérének.«
25 Burun arimizda yǝttǝ aka-uka bar idi. Qongi ɵylǝngǝndin keyin ɵlüp kǝtti. Pǝrzǝnt kɵrmigǝnliktin, ayalini ikkinqi ⱪerindixining ǝmrigǝ ⱪaldurdi.
Volt pedig nálunk hét testvér: és az első feleséget vett, meghalt, és mivelhogy nem volt gyermeke, feleségét a testvérére hagyta.
26 Biraⱪ ikkinqisidiki ǝⱨwalmu uningkigǝ ohxax boldi, andin bu ix üqinqisidǝ taki yǝttinqi ⱪerindaxⱪiqǝ ohxax dawamlaxti.
Hasonlóképpen a második is, a harmadik is, mind a hetedikig.
27 Ahirda, u ayalmu ɵlüp kǝtti.
Legutoljára pedig az asszony is meghalt.
28 Əmdi tirilix künidǝ bu ayal yǝttǝ aka-ukining ⱪaysisining ayali bolidu? Qünki uni ⱨǝmmisi ǝmrigǝ alƣan-dǝ!
A feltámadáskor azért a hét közül melyiké lesz az asszony? Mert mindegyiké volt.“
29 Əysa ularƣa mundaⱪ jawab bǝrdi: — Silǝr nǝ muⱪǝddǝs yazmilarni nǝ Hudaning ⱪudritini bilmigǝnlikinglar üqün azƣansilǝr.
Jézus ezt felelte nekik: „Tévelyegtek, mivel nem ismeritek sem az írásokat, sem az Istennek hatalmát.
30 Qünki ɵlümdin tirilgǝndǝ insanlar ɵylǝnmǝydu, ǝrgǝ tǝgmǝydu, bǝlki Hudaning ǝrxtiki pǝrixtilirigǝ ohxax bolidu.
Mert a feltámadáskor sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az Isten angyalai a mennyben.
31 Əmdi ɵlümdin tirilix mǝsilisi ⱨǝⱪⱪidǝ Hudaning silǝrgǝ eytⱪan:
A halottak feltámadása felől pedig nem olvastátok-e, amit az Isten mondott nektek, amikor így szólt:
32 «Mǝn Ibraⱨim, Isⱨaⱪ wǝ Yaⱪuplarning Hudasidurmǝn!» degǝn xu sɵzini oⱪumidinglarmu? Huda ɵlüklǝrning ǝmǝs, bǝlki tiriklǝrning Hudasidur!».
»Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene«? Az Isten nem holtaknak, hanem élőknek Istene.“
33 Bu sɵzni angliƣan hǝlⱪ uning tǝlimidin ⱨǝyranuⱨǝs ⱪelixti.
És a sokaság ezt hallva, csodálkozott az ő tudományán.
34 Pǝrisiylǝr uning Saduⱪiylarning aƣzini tuwaⱪliƣanliⱪini anglap, bir yǝrgǝ jǝm boluxti.
A farizeusok pedig amikor meghallották, hogy a szadduceusokat elnémította, egybegyűltek,
35 Ularning arisidiki bir Tǝwrat-ⱪanun ustazi uni sinax mǝⱪsitidǝ uningdin:
és megkérdezte őt közülük az egyik törvénytudó, hogy kísértse:
36 — Ustaz, Tǝwrat ⱪanunidiki ǝng muⱨim ǝmr ⱪaysi? — dǝp ⱪistap soridi.
„Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?“
37 U uningƣa mundaⱪ dedi: — «Pǝrwǝrdigar Hudayingni pütün ⱪǝlbing, pütün jening, pütün zeⱨning bilǝn sɵygin»
Jézus pedig ezt mondta neki: „»Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.«
38 — ǝng uluƣ, birinqi orunda turidiƣan ǝmr mana xu.
Ez az első és nagy parancsolat.
39 Uningƣa ohxaydiƣan ikkinqi ǝmr bolsa «Ⱪoxnangni ɵzüngni sɵygǝndǝk sɵy».
A második pedig hasonlatos ehhez: »Szeresd felebarátodat, mint magadat.«
40 Pütün Tǝwrat ⱪanuni wǝ pǝyƣǝmbǝrlǝrning sɵzliri bu ikki ǝmrgǝ esilƣan ⱨalda mangidu.
E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.“
41 Pǝrisiylǝr jǝm bolup turƣan waⱪitta, Əysa ulardin:
Mikor a farizeusok egybegyülekeztek, megkérdezte őket Jézus:
42 — Mǝsiⱨ toƣrisida ⱪandaⱪ oylawatisilǝr? U kimning oƣli? — dǝp soridi. Dawutning oƣli, — deyixti ular.
„Hogyan vélekedtek ti a Krisztus felől? Kinek a fia?“Ezt mondták neki: „A Dávidé.“
43 U ularƣa mundaⱪ dedi: Undaⱪta, nemǝ üqün [Zǝburda] Dawut uni Roⱨta «Rǝbbim» dǝp atap, —
Aztán megkérdezte tőlük: „Hogyan hívhatja tehát őt Dávid lélekben Urának, amikor ezt mondja:
44 «Pǝrwǝrdigar mening Rǝbbimgǝ eyttiki: — «Mǝn sening düxmǝnliringni ayiƣing astida dǝssǝtküqǝ, Ong yenimda olturƣin!» — dǝydu?
»Mondta az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobb kezem felől, amíg lábaid alá nem vetem ellenségeidet zsámolyul.«
45 Dawut [Mǝsiⱨni] xundaⱪ «Rǝbbim» dǝp atiƣan tursa, ǝmdi u ⱪandaⱪmu Dawutning oƣli bolidu?
Ha tehát Dávid »Urának« hívja őt, hogyan lehet akkor a Fia?“
46 Wǝ ⱨeqkim uningƣa jawabǝn bir eƣizmu sɵz ⱪayturalmidi; xu kündin etibarǝn, ⱨeqkim uningdin soal soraxⱪimu petinalmidi.
És senki nem tudott neki felelni egyetlen szót sem, és megkérdezni sem merte őt többé senki ettől a naptól fogva.
