Matta 17
1 Wǝ altǝ kündin keyin, Əysa Petrus, Yaⱪup wǝ Yaⱪupning inisi Yuⱨannani ayrip elip, egiz bir taƣⱪa qiⱪti.
Hat nap múlva magához vette Jézus Pétert, Jakabot és annak testvérét Jánost, és felvitte őket magával egy magas hegyre.
2 U yǝrdǝ uning siyaⱪi ularning kɵz aldidila ɵzgirip, yüzi ⱪuyaxtǝk parlidi, kiyimliri nurdǝk ap’aⱪ bolup qaⱪnidi.
Elváltozott előttük, és arca ragyogott, mint a nap, ruhája pedig fehér lett, mint a fényesség.
3 Wǝ mana, [muhlislarƣa] Musa wǝ Ilyas [pǝyƣǝmbǝrlǝr] uning bilǝn sɵzlixiwatⱪan ⱨalda kɵründi.
És íme, megjelent neki Mózes és Illés, akik beszéltek vele.
4 Xuning bilǝn Petrus Əysaƣa: — I Rǝb, bu yǝrdǝ bolƣinimiz nemidegǝn yahxi! Halisang, birini sanga, birini Musaƣa, yǝnǝ birini Ilyasⱪa atap bu yǝrgǝ üq kǝpǝ yasayli! — dedi.
Péter pedig megszólalt, és ezt mondta Jézusnak: „Uram, jó nekünk itt lennünk. Ha akarod, építünk itt három hajlékot, neked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet.“
5 Uning gepi tügimǝyla, mana nurluⱪ bir bulut ularni ⱪapliwaldi. Mana, buluttin: «Bu Mening sɵyümlük Oƣlumdur, Mǝn uningdin hursǝnmǝn. Uningƣa ⱪulaⱪ selinglar!» degǝn awaz anglandi.
Még beszélt, mikor fényes felhő borította be őket, és íme, szózat szólt a felhőből, mondván: „Ez az én szeretett Fiam, akiben én gyönyörködöm: őt hallgassátok!“
6 Muhlislar buni anglap ɵzlirini yǝrgǝ taxlap düm yetip wǝⱨimigǝ qüxti.
És a tanítványok, amint ezt hallották, arcra estek, és igen megrémültek.
7 Biraⱪ Əysa kelip, ularƣa ⱪolini tǝgküzüp: Ⱪopunglar, ⱪorⱪmanglar, — dedi.
Jézus pedig odament hozzájuk, megérintette őket, és ezt mondta: „Keljetek fel, és ne féljetek!“
8 Ular bexini kɵtürüp ⱪariwidi, Əysadin baxⱪa ⱨeqkimni kɵrmidi.
Mikor pedig szemeiket felemelték, senkit sem láttak, csak Jézust egyedül.
9 Taƣdin qüxüwetip, Əysa ularƣa: — Insan’oƣli ɵlümdin tirildürülmigüqǝ, bu alamǝt kɵrünüxni ⱨeqkimgǝ eytmanglar, — dǝp tapilidi.
Mikor a hegyről lejöttek, megparancsolta nekik Jézus: „Senkinek se mondjátok el, amit láttatok, amíg fel nem támadt az Emberfia a halálból.“
10 Andin muhlisliri uningdin: — Tǝwrat ustazliri nemǝ üqün: «Ilyas [pǝyƣǝmbǝr Mǝsiⱨ kelixtin] awwal ⱪaytip kelixi kerǝk» deyixidu? — dǝp soraxti.
És megkérdezték őt tanítványai: „Miért mondják akkor az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljönnie?“
11 U ularƣa jawabǝn: — Ilyas [pǝyƣǝmbǝr] dǝrwǝⱪǝ [Mǝsiⱨtin] awwal kelidu, ⱨǝmmǝ ixni orniƣa kǝltüridu.
Jézus pedig így felelt nekik: „Illés bizony eljön előbb, és mindent helyreállít.
12 Əmma mǝn silǝrgǝ xuni eytip ⱪoyayki, ilyas alliⱪaqan kǝldi, lekin kixilǝr uni tonumidi, bǝlki uningƣa haliƣanqǝ muamilǝ ⱪildi. Xuningƣa ohxax, Insan’oƣlimu ularning ⱪollirida azab qekix aldida turidu, — dedi.
De mondom nektek, hogy Illés már eljött, de nem ismerték fel őt, hanem azt művelték vele, amit csak akartak. Ugyanígy az Emberfiának is szenvednie kell majd miattuk.“
13 Xu qaƣda muhlislar uning qɵmüldürgüqi Yǝⱨya toƣrisida sɵzlǝwatⱪanliⱪini qüxǝndi.
Ekkor megértették a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról szólt nekik.
14 Ular halayiⱪning yeniƣa barƣinida, bir kixi uning aldiƣa kelip, tizlinip:
Amikor a sokasághoz értek, egy ember jött hozzá, és térdre esett előtte,
15 Rǝb, oƣlumƣa iqingni aƣritⱪaysǝn! Qünki uning tutⱪaⱪliⱪ kesili bar bolƣaqⱪa, zor azab qekiwatidu; qünki u daim otning yaki suning iqigǝ qüxüp ketidu.
és ezt mondta: „Uram, könyörülj az én fiamon, mert holdkóros, és kegyetlenül szenved, mivel gyakran esik tűzbe, és gyakran esik vízbe.
16 Uni muhlisliringƣa elip kǝlgǝnidim, saⱪaytalmidi, — dedi.
Elvittem őt tanítványaidhoz, és nem tudták meggyógyítani.“
17 Əysa jawabǝn: — Əy etiⱪadsiz wǝ tǝtür dǝwr, silǝr bilǝn ⱪaqanƣiqǝ turay?! Mǝn silǝrgǝ yǝnǝ ⱪaqanƣiqǝ sǝwr ⱪilay? — Balini aldimƣa elip kelinglar — dedi.
Jézus pedig erre ezt mondta: „Ó, hitetlen és elfajult nemzedék! Vajon meddig leszek veletek? Vajon meddig szenvedlek titeket? Hozzátok őt ide nekem!“
18 Xuning bilǝn Əysa [jinƣa] tǝnbiⱨ beriwidi, jin balidin qiⱪip kǝtti, balimu xuan saⱪaydi.
És megdorgálta őt Jézus, és kiment belőle az ördög, a gyermek pedig meggyógyult még abban az órában.
19 Keyin, Əysa ayrim ⱪalƣanda, muhlislar uning yeniƣa kelip: — Biz nemǝ üqün jinni ⱪoƣliwetǝlmiduⱪ? — dǝp soraxti.
Ekkor a tanítványok mikor magukban voltak, odamentek Jézushoz, és ezt kérdezték tőle: „Mi miért nem tudtuk ezt kiűzni?“
20 U ularƣa: — Ixǝnqinglar bolmiƣanliⱪi üqün. Mǝn silǝrgǝ xuni bǝrⱨǝⱪ eytip ⱪoyayki, silǝrdǝ ⱪiqa uruⱪidǝk zǝrriqǝ ixǝnq bolsila, silǝr awu taƣⱪa: «Bu yǝrdin u yǝrgǝ kɵq» desǝnglar, kɵqidu; xundaⱪla silǝrgǝ mumkin bolmaydiƣan ⱨeq ix bolmaydu.
Jézus pedig ezt mondta nekik: „A hitetlenségetek miatt. Mert bizony mondom néktek: ha akkora hitetek volna, mint a mustármag, és azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen oda! – odamenne, és semmi sem volna lehetetlen nektek.
21 Biraⱪ, bundaⱪ jinlarni dua ⱪilix wǝ roza tutux bilǝn bolmisa ⱨǝydigili bolmaydu — dedi.
Ez a fajta pedig nem megy ki, csak könyörgés és böjtölés által.“
22 Ular Galiliyǝ ɵlkisidǝ aylinip yürginidǝ, Əysa ularƣa: — Insan’oƣli [satⱪunluⱪtin] insanlarning ⱪoliƣa tapxurulidu;
Amikor pedig Galileában jártak, ezt mondta nekik Jézus: „Az Emberfia emberek kezébe adatik,
23 ular uni ɵltüridu, lekin üqinqi küni u tirilidu, — dedi. Buni anglap muhlislar eƣir ƣǝm-ⱪayƣuƣa qɵmüp kǝtti.
és megölik őt, de harmadnapon föltámad.“És felettébb elszomorodtak.
24 Andin ular Kǝpǝrnaⱨum xǝⱨirigǝ kǝlginidǝ, [ibadǝthana] «ikki draⱪma» [bejini] yiƣⱪuqilar Petrusning yeniƣa kelip: — Ustazinglar «ikki draⱪma»ni tɵlǝmdu? — dǝp soridi.
Amikor pedig eljutottak Kapernaumba, a drachmaszedők odamentek Péterhez, és ezt kérdezték tőle: „A ti mesteretek nem fizeti a két drachmát?“
25 Tɵlǝydu, — dedi Petrus. Lekin u ɵygǝ kirgixigila, tehi bir nemǝ demǝstila Əysa uningdin: — Simon, seningqǝ bu dunyadiki padixaⱨlar kimlǝrdin baj alidu? Ɵz pǝrzǝntliridinmu, yaki yatlardinmu, — dǝp soridi.
Ő így felelt: „De igen.“És amikor bementek a házba, megelőzte őt Jézus, és ezt mondta: „Mit gondolsz, Simon, a föld királyai kiktől szednek vámot vagy adót: a fiaiktól-e vagy az idegenektől?“
26 Petrus uningƣa: Yatlardin, — dewidi, Əysa uningƣa: — Undaⱪta, pǝrzǝntlǝr [bajdin] haliy bolidu.
Péter ezt mondta neki: „Az idegenektől.“Ezután Jézus ezt mondta neki: „Tehát a fiak szabadok.
27 Biraⱪ [baj yiƣⱪuqilarƣa] putlikaxang bolmasliⱪimiz üqün, dengizƣa berip ⱪarmaⱪni taxla. Tutⱪan birinqi beliⱪni elip, aƣzini aqsang, tɵt draⱪmiliⱪ bir tǝnggǝ pul qiⱪidu. Uni elip mǝn wǝ sǝn ikkimizning [beji] üqün ularƣa bǝr, — dedi.
De hogy őket meg ne botránkoztassuk, menj a tengerre, vesd be a horgot, és vond ki az első halat, amely ráakad. És felnyitva száját egy státert találsz benne. Vedd ki, és add oda nekik értem és éretted.“
