Markus 2
1 Birnǝqqǝ kündin keyin u ⱪaytidin Kǝpǝrnaⱨumƣa kirdi. U ɵydikǝn, degǝn hǝwǝr tarⱪiliwidi,
Napok múlva pedig ismét bement Kapernaumba, és elterjedt a híre, hogy otthon van.
2 xunqǝ kɵp adǝm u yǝrgǝ yiƣildiki, ⱨǝtta ixik aldidimu put dǝssigüdǝk yǝr ⱪalmiƣanidi. U ularƣa sɵz-kalam yǝtküzüwatatti.
Erre olyan sokan gyülekeztek össze, hogy még az ajtó előtt sem fértek el; ő pedig hirdette nekik az igét.
3 Mana xu ǝsnada, birnǝqqǝ adǝm uning aldiƣa bir palǝqni elip kǝldi; uni ulardin tɵti kɵtürüp ǝkǝlgǝnidi.
És odajöttek hozzá egy gutaütöttet hozva, akit négyen vittek.
4 Adǝmning kɵplükidin uningƣa yeⱪinlixalmay, ular uning üstidin ɵgzini texip, tɵxük aqⱪandin keyin palǝqni zǝmbil bilǝn [Əysaning aldiƣa] qüxürdi.
Mivel a sokaság miatt nem férkőzhettek hozzá, megbontották annak a háznak fedelét, ahol ő volt, és rést törve, leeresztették az ágyat, amelyben a gutaütött feküdt.
5 Əmdi Əysa ularning ixǝnqini kɵrüp palǝqkǝ: — Balam, gunaⱨliring kǝqürüm ⱪilindi, — dedi.
Jézus pedig azoknak hitét látva, ezt mondta a gutaütöttnek: „Fiam, megbocsáttattak néked a te bűneid.“
6 Lekin u yǝrdǝ olturƣan bǝzi Tǝwrat ustazliri kɵnglidǝ gumaniy soallarni ⱪoyup:
Néhányan az írástudók közül ott ültek, és szívükben így okoskodtak:
7 «Bu adǝm nemǝ üqün mundaⱪ dǝydu? U kupurluⱪ ⱪiliwatidiƣu! Hudadin baxⱪa kimmu gunaⱨlarni kǝqürüm ⱪilalisun?» deyixti.
„Hogyan lehet, hogy ez ilyen káromlásokat szól? Ki bocsáthatja meg a bűnöket, ha nem egyedül az Isten?“
8 Əysa xuan roⱨida ularning kɵngülliridǝ xundaⱪ gumaniy soallarni ⱪoyuwatⱪanliⱪini bilip yetip, ularƣa mundaⱪ dedi: — Silǝr kɵngüldǝ nemixⱪa xundaⱪ soallarni ⱪoyisilǝr?
És Jézus azonnal észrevette lelkével, hogy azok magukban így okoskodnak, és mondta nékik: „Miért gondoljátok ezeket a ti szívetekben?
9 Muxu palǝqkǝ: «Gunaⱨliring kǝqürüm ⱪilindi!» deyix asanmu, yaki «Ornungdin tur, zǝmbil-kɵrpǝngni yiƣixturup mang!» deyix asanmu?
Mi könnyebb, azt mondanom a gutaütöttnek: Megbocsáttattak néked a te bűneid, vagy ezt mondanom: Kelj fel, vedd fel a nyoszolyádat, és járj?
10 Əmma ⱨazir silǝrning Insan’oƣlining yǝr yüzidǝ gunaⱨlarni kǝqürüm ⱪilix ⱨoⱪuⱪiƣa igǝ ikǝnlikini bilixinglar üqün, — U palǝq kesǝlgǝ:
Hogy pedig megtudjátok, hogy az Emberfiának van hatalma e földön a bűnöket megbocsátani – ezt mondta a gutaütöttnek:
11 — Sanga eytayki, ornungdin tur, zǝmbil-kɵrpǝngni yiƣixturup ɵyünggǝ ⱪayt! — dedi.
Mondom néked, kelj föl, vedd fel a nyoszolyádat, és eredj haza.“
12 U dǝrⱨal ornidin dǝs turup, zǝmbil-kɵrpisini yiƣixturdi wǝ ⱨǝmmǝylǝnning kɵz aldida [ɵydin] qiⱪip kǝtti. Ⱨǝmmǝylǝn ⱪattiⱪ ⱨǝyran ⱪelip Hudani uluƣlixip: — Muxundaⱪ ixni ǝzǝldin kɵrüp baⱪmiƣaniduⱪ, — deyixti.
Az pedig azonnal fölkelt és felvéve nyoszolyáját, kiment mindenkinek szeme láttára; úgyhogy mindenki elálmélkodott, és dicsőítette az Istent, ezt mondván: „Soha sem láttunk ilyet!“
13 U yǝnǝ dengiz boyiƣa ⱪarap mangdi. Kixilǝr topi uning ǝtrapiƣa olixiwaldi. U ularƣa tǝlim bǝrdi.
És ismét kiment a tenger mellé, és az egész sokaság odament hozzá, és ő tanította őket.
14 U yoldin ɵtüp ketiwatⱪanda, baj alidiƣan orunda olturƣan Alfayning oƣli Lawiyni kɵrüp, uningƣa: — Manga ǝgǝxkin, — dedi. U ornidin turup, uningƣa ǝgǝxti.
És amikor továbbment, meglátta Lévit, az Alfeus fiát, aki a vámszedőhelyen ült, és mondta neki: „Kövess engem.“És ő felkelt, és követte őt.
15 Wǝ xundaⱪ boldiki, u [Lawiyning] ɵyidǝ dastihanda olturƣanda, nurƣun bajgirlar wǝ gunaⱨkarlar Əysa wǝ uning muhlisliri bilǝn ⱨǝmdastihan boldi. Bundaⱪ kixilǝr heli kɵp idi, ularmu uningƣa ǝgǝxkǝnidi.
És történt, hogy amikor Lévi házában asztalhoz ült, a vámszedők és bűnösök is sokan odaültek Jézussal és az ő tanítványaival, mivel sokan voltak, és követték őt.
16 Əmdi Tǝwrat ustazliri wǝ Pǝrisiylǝr uning gunaⱨkarlar wǝ bajgirlar bilǝn bir dastihanda olturƣanliⱪini kɵrüp, muhlisliriƣa: — U nemixⱪa bajgir wǝ gunaⱨkarlar bilǝn bir dastihanda yǝp-iqip olturidu?! — deyixti.
És amikor látták az írástudók és a farizeusok, hogy együtt eszik a vámszedőkkel és bűnösökkel, mondták a tanítványainak, hogy a vámszedőkkel és a bűnösökkel eszik és iszik.
17 Buni angliƣan Əysa ularƣa: — Saƣlam adǝm ǝmǝs, bǝlki bimarlar tewipⱪa moⱨtajdur. Mǝn ⱨǝⱪⱪaniylarni ǝmǝs, bǝlki gunaⱨkarlarni qaⱪirƣili kǝldim, — dedi.
És amikor ezt hallotta Jézus, ezt mondta nékik: „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek; nem azért jöttem, hogy igazakat, hanem hogy bűnösöket hívjak megtérésre.“
18 Əmdi Yǝⱨyaning muhlisliri bilǝn Pǝrisiylǝr roza tutuwatatti. Bǝzilǝr uning aldiƣa kelip: — Nemixⱪa Yǝⱨyaning muhlisliri wǝ Pǝrisiylǝrning muhlisliri roza tutidu, lekin sening muhlisliring tutmaydu? — dǝp soraxti.
János és a farizeusok tanítványai pedig böjtöltek. Odamentek Jézushoz, és ezt mondták neki: „Mi az oka annak, hogy Jánosnak és a farizeusoknak tanítványai böjtölnek, a te tanítványaid pedig nem böjtölnek?“
19 Əysa jawabǝn mundaⱪ dedi: — Toyi boluwatⱪan yigit tehi toyda ⱨǝmdastihan olturƣan qaƣda, meⱨmanliri roza tutup oltursa ⱪandaⱪ bolidu!? Toyi boluwatⱪan yigit toyda bolsila, ular ⱨeqⱪandaⱪ roza tutalmaydu.
Jézus pedig ezt mondta nekik: „Böjtölhet-e a vőlegény násznépe, amíg velük van a vőlegény? Ameddig a vőlegény velük van, nem böjtölhetnek.
20 Əmma xu künlǝr keliduki, yigit ulardin elip ketilidu, ular xu kündǝ roza tutidu.
De jönnek majd napok, amikor elvétetik tőlük a vőlegény, és akkor böjtölni fognak azokon a napokon.
21 Ⱨeqkim kona kɵnglǝkkǝ yengi rǝhttin yamaⱪ salmaydu. Undaⱪ ⱪilsa, yengi yamaⱪ [kirixip], kona kiyimni tartixturup yirtiwetidu. Nǝtijidǝ, yirtiⱪ tehimu yoƣinap ketidu.
Senki sem varr új posztóból foltot régi ruhára, máskülönben ami azt kitoldaná, még kiszakít belőle, az új a régiből, és még nagyobb szakadás lesz.
22 Ⱨeqkim yengi xarabni kona tulumlarƣa ⱪaqilimaydu. Əgǝr undaⱪ ⱪilsa, xarabning [eqixi bilǝn] tulumlar yerilip ketidu-dǝ, xarabmu tɵkülüp ketidu ⱨǝm tulumlarmu kardin qiⱪidu. Xuning üqün yengi xarab yengi tulumlarƣa ⱪaqilinixi kerǝk.
És senki sem tölt új bort régi tömlőkbe, különben az új bor a tömlőket szétszakítja, a bor is kiömlik, a tömlők is elpusztulnak; hanem az új bort új tömlőkbe kell tölteni.“
23 Bir xabat küni xundaⱪ boldiki, u buƣdayliⱪlardin ɵtüp ketiwatatti. Uning muhlisliri yolda mengiwatⱪanda baxaⱪlarni üzüxkǝ baxlidi.
És történt, hogy Jézus szombatnapon a vetések közt ment át, és az ő tanítványai mentükben a kalászokat kezdték tépni.
24 Pǝrisiylǝr uningƣa: — Ⱪara, ular nemixⱪa xabat küni [Tǝwratta] qǝklǝngǝn ixni ⱪilidu? — deyixti.
Ekkor a farizeusok ezt mondták neki: „Íme, miért művelik azt szombatnapon, amit nem szabad?“
25 U ularƣa: — [Padixaⱨ] Dawutning ɵzi wǝ ⱨǝmraⱨliri ⱨajǝtmǝn bolƣanda, yǝni aq ⱪalƣanda nemǝ ⱪilƣanliⱪini [muⱪǝddǝs yazmilardin] oⱪumiƣanmusilǝr?
Ő pedig ezt mondta nekik: „Soha sem olvastátok, mit művelt Dávid, amikor szükséget szenvedett, és megéhezett társaival együtt?
26 — Demǝk, Abiyatar bax kaⱨin bolƣan waⱪtida, u Hudaning ɵyigǝ kirip, Hudaƣa atalƣan, Tǝwratta pǝⱪǝt kaⱨinlarning yeyixigila bolidiƣan nanlarni [sorap] yegǝn, xundaⱪla ⱨǝmraⱨliriƣimu bǝrgǝn? — dedi.
Hogyan ment be az Isten házába Abjátár főpap idején, és ette meg a szent kenyereket, amelyeket nem szabad megenni csak a papoknak; és adott a társainak is?“
27 U ularƣa yǝnǝ: — Insan xabat küni üqün ǝmǝs, xabat küni insan üqün yaritildi.
És mondta nekik: „A szombat lett az emberért, nem az ember a szombatért.
28 Xuning üqün, Insan’oƣli xabat küniningmu Igisidur, — dedi.
Tehát az Emberfia a szombatnak is ura.“
